Készpénzforradalom

A 2010-es években - köszönhetően a jegybankok mennyiségi lazításának - a globális kincstárjegy, államkötvény és banki betét hozamszintek folyamatosan csökkentek. Először a nulla közeli értékeket érték el, majd 2016-ra már egyre több lett a negatív hozammal forgó instrumentum és készpénz elhelyezési lehetőség. A 2017-es és 2018-as kisebb-nagyobb hozamemelkedések után az elmúlt hónapokban minden eddiginél nagyobb lendületet kapott a negatív hozamkörnyezet. A készpénztartásnak nemhogy költsége lenne több helyen a világban, hanem – leszámítva a biztonsági kockázatot – racionális alternatíva a bankbetéthez és a kincstárjegyhez képest. Nagyon sok helyen komoly mértékben nőtt ennek köszönhetően a GDP-arányosan forgó készpénz mennyisége.

Jónap Richárd

2019. szeptember 12.

Az alábbi ábrán a világ vezető gazdaságaiban (a teljesség igénye nélkül) a GDP-hez viszonyítva látható a forgalomban lévő készpénz mennyisége 2000-ben és 2016-ban:

Jól leolvasható a grafikonról az, hogy a tartósan negatív kamatkörnyezet milyen komoly táptalaja a készpénzmennyiség növekedésének. Mind Japánban, mind Svájcban, illetve az eurozónában is jelentékeny módon növekedett a forgalomban lévő GDP-arányos kápé mennyisége az ezredforduló óta.

Ha még egy kicsit távolabb visszamegyünk az időben érdemes Japánt szemügyre vennünk. A nullkamat és a jegybanki hozamleszorítás őshazájában így változott a GDP-arányos cash mennyisége 1980 és 2016 között:

A legnegatívabb hozamkörnyezettel rendelkező, sokak által menekülődevizaként tartott svájci frank készpénzmennyisége is erőteljes növekedést tudhat magáénak a 2008-2009-es válság óta. Igazi kincs a svájci jegybank 1908 óta mért adatsora, ami jól mutatja az emberiség történelmének 20. és 21. századi viharait. A készpénzként forgó svájci frank mennyisége a svájci GDP-hez viszonyítva 1908 és 2018 között így alakult:

Megugrás az első világháborúra, majd az 1929-1933-as nagy gazdasági világválságra. Utána 1944-ben és 1945-ben az élete csúcsára megy a relatív svájci készpénzállomány, hogy 50 év masszív csökkenés következzen. Az utolsó tíz év aztán a menedékkeresésről és a történelmi mélyponton lévő CHF kamatokról szól, nő is a készpénz mennyisége derekasan, ahogy az alábbi ábrán látható:

Természetesen az elmúlt évtized eurózónában, Svájcban és Japánban tapasztalható készpénzéhsége a pénz megtakarítási funkciójának az átalakulásának a következménye. A lenullázódó, majd negatívba átváltó hozamkörnyezet mellett a készpénztartás költsége teljesen eltűnt. Sőt napjainkra (természetesen leszámítva a biztonsági kockázatot) több marad a „párnacihába” elhelyezett euróból, frankból és jenből, mintha azt német, svájci vagy japán állampapírba fektetik (ha a fizikai biztonsági kockázattal és úgy általában egy sor kényelmetlenséggel, mobilitással nem számolunk, persze). Emiatt a drámaian megnövekedett GDP-arányos készpénzállomány jelentős része nem vesz részt a fizetési forgalomban, hanem valahol – sok esetben és jellemzően nem is feltétlen a kibocsátó országban – tartalékként funkcionál. Miközben napjainkban egy kilogramm arany értéke még az idei szárnyalás után is 15-16 millió forint, addig egy százas köteg ezer svájci frankos értéke ennek a duplája, 30 millió forint körüli összeg.

A végén pedig álljon itt a világpénz funkciót betöltő amerikai dollár 100 dolláros bankjegye iránti csillapíthatatlan éhségről egy grafikon. Az idei évben lépte át a 100 dollárosok darabszáma az 1 dollárosokét. A világban forgó (vagy inkább tartalékként őrzött) 100 dollárosok darabszáma a következő módon alakult 1998 és 2018 között:

A válság előtti 6,3 milliárd darab „Benjamin Franklin” 2018-ra 13,4 milliárd darabra emelkedett. A chicagói Fed becslése szerint a 100 dollárosok közel 80%-a külföldön parkol jelenleg, ami számottevő emelkedés az 1980-as 30% körüli értékről.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.