Egyetlen ábrán a lemaradásunk
A Wall Street Journal weboldalán érdekes cikk jelent meg a minap arról, hogy miközben az Európai Unió az egykori Marshall-terv reáldollárban számított összegének mintegy nyolcszorosát (közel 1000 milliárd dollárt) költött felzárkóztatásra a kohéziós alapokból, az ebből leginkább hasznot húzó országok (azok vezetői) sokat tesznek azért, hogy az integrációt bomlasszák. A példaként felsorolt országok között van Kelet-Európából Lengyelország, illetve hazánk, valamint egyes fejlettebb országok (Olaszország), vagy azok egyes régiói, mint például Franciaországban Marie Le Pen választási körzete, vagy az el- vagy még inkább leszakadásra szavazó britek, külön a legtöbb segélyt kapó és leginkább Brexit párti Wales.
Hát igen, sokat változott a világ azóta, hogy az akkori sztori szerint Kádár elvtárs és Maróti elvtárs a Ferihegyi repülőtér klimatizálatlan kormányvárójában izzadva órákon át várta a késve érkező baráti líbiai diktátort. A várakozásban megfáradt fiatal Maróti elvtárs azon kérdésére, hogy nincs-e nekünk méltóságunk, az idős Kádár elvtárs azt mondta, hogy méltóságunk még csak-csak, de olajunk sajnos nem sok van. Nos, úgy tűnik ma már rendelkezünk azzal a luxussal, hogy a méltóságunkra hivatkozva elküldhetjük melegebb égtájakra azokat, akiktől alapvetően függ az életünk.
Ennél azonban nagyobb gond, ami a fenti grafikonból olvasható ki. Nevezetesen, hogy
BÁR MAGYARORSZÁG ÉLEN JÁR A KOHÉZIÓS ÉS EGYÉB UNIÓS TÁMOGATÁSOK EGY FŐRE JUTÓ ÖSSZEGÉT TEKINTVE, A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOK KÖZÜL A LEGKEVÉSBÉ TUDTA EZEKET AZ ORSZÁG EURÓPAI FELZÁRKÓZÁSÁRA FORDÍTANI A CSATLAKOZÁS ÓTA.
(Nem számítva a lényegesen magasabb bázisról indult Szlovéniát, illetve az utánunk majd 10 évvel, csak 2013-ban csatlakozó Horvátországot.) Azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy akkor mire is ment el a pénz. Az viszont tény, hogy a bruttó hazai termékünk Kelet-Európán belül a legkevésbé változott az EU átlagához képest. Ugyanez másképpen ábrázolva, a százalékpontban mért felzárkózási ütemet tekintve így néz ki:
VAGYIS A MÉLTÓSÁGUNKAT ÉS A (RELATÍV) SZEGÉNYSÉGÜNKET IS SIKERESEN MEGŐRIZTÜK, ILLETVE A RÉGIÓ ORSZÁGAIHOZ KÉPEST MÉG NÖVELTÜK IS.
És hát ma már klíma is van Ferihegyen, pardon, a Liszt Ferenc repülőtéren, és ha az EU ad pénzt, akkor az odajutás mai áldatlan állapotai is sokat javulhatnak.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.