Migráció: akarja tudni mire készülnek az okos országok?

Az USA 2011-2016 közötti gazdasági növekedésének kétharmada a bevándorlásnak köszönhető – állítja a migráció gazdasági hatásait elemző, sokasodó tanulmányok egyike. Több kutatás is azt bizonyítja, hogy a fejlett országokban egyértelműen pozitív a bevándorlás mérlege, akkor is, ha politikai kihívást jelent a növekedés eredményeinek kiterjesztése a befogadó társadalom minél nagyobb részére. A munkaerőhiánnyal, nyugdíjrendszerek csődjével fenyegető demográfiai folyamatok visszafordítására tett kísérletek reménytelennek tűnnek, de az akut társadalmi-gazdasági problémák kezelésére nem is alkalmasak. A tudatos, a befogadó ország érdekeinek megfelelően irányított bevándorlási politika már néhány év után is segíti a növekedést.

picture

A piros lámpánál állva Junckerrel és Sorossal nézek farkasszemet, és nagyon szeretném megtudni, vajon „mire készül Brüsszel”. De úgy tűnik, erre (korrekt) választ nem a kormányzati kommunikáció fog szolgáltatni, hiszen az sem teljesen világos mire készül maga a magyar kormány. Közben pedig az jár az eszemben, hogy az évtizedes távlatban reménytelennek tűnő népesedéspolitikai próbálkozások helyett vajon mi lenne célravezetőbb. Formállogikai szempontból a válasz egyszerű: ha nem lehet lényegesen növelni a születések számát, márpedig úgy tűnik nem lehet, akkor a legcélszerűbb a halálozások számát csökkenteni, és emellett fiatal, szakképzett munkaerőt „importálni”.

SZEMBEN A SZÜLETÉSSZÁM REMÉNYTELENNEK TŰNŐ NÖVELÉSÉVEL EZEK A LÉPÉSEK AZONNAL LÉNYEGI POZITÍV VÁLTOZÁST OKOZNAK A VALÓBAN RÉMISZTŐ MAGYAR DEMOGRÁFIAI ÉS MUNKAERŐPIACI FOLYAMATOKBAN.

Ráadásul, az nem tragédia, ha egy családban (már) nem vállalnak (több) gyereket a szülők, de az viszont igen, ha életük derekán vagy fiatalabban veszítjük el szeretteinket olyan betegségek miatt, amelyeket tőlünk pár száz kilométerre – már nem csak nyugatabbra – sikerese(bbe)n gyógyítanak.

picture

Nem a kevés szülés, a sok halál az igazi baj

Nem a népesség csökkenése, mérete a fő gond – a világ leggazdagabb országai többségében hozzánk hasonló kispopulációjú nemzetek –, hanem a struktúrája és egészségügyi állapota. Magyarország ebben tényleg nagyon rosszul áll, mivel nem is történt semmi ennek javítására.

Az elmúlt években kialakult migrációs diskurzus Európában magukat viszonylag egyszerű politikai-ideológiai árkok mentén beásó táborok között zajlik. Leegyszerűsítve: az egyik, számunkra is jól ismert oldal a politikai lehetőséget látta meg és használta ki ügyesen a „migránsokkal” a népet ijesztgetve, a másik a humánumra, az európai keresztény hagyományokra építve a menekültekkel szembeni segítségnyújtás morális imperatívuszára hívja fel a figyelmet. Noha elég határozott véleményem van a kérdésben, a következőkben nem ezzel, hanem elsősorban a migráció gazdasági hatásaival szeretnék foglalkozni.

A migráció biztosította a növekedés jelentős részét

Az Egyesült Államok 2011-16 közötti, a fejlett országok között a legmagasabbak közé tartozó gazdasági növekedésének kétharmada a bevándorlásnak köszönhető – derül ki Ian Goldin oxfordi professzor és Benjamin Nabarro, a Citi Research elemzője közös tanulmányából. Ha az Egyesült Királyságban 1990-ben beszüntették volna a bevándorlást, a gazdaság mérete közel tíz százalékkal, vagyis (2016-os árakon számolva) 176 milliárd fonttal volna kisebb. (Ezt a „hibát” készül most helyrehozni a brexit, ami valószínűleg hasonló nagyságrendű növekedési veszteséget fog okozni a szigetországnak.) Hasonlóan a német gazdaság vesztesége bevándorlás nélkül hat százalékkal, vagyis mintegy 155 milliárd euróval (2010-es árakon) kisebb bruttó hazai termék volna.

Gazdasági növekedés az USA-ban migrációval és anélkül (Forrás: https://voxeu.org/article/losing-it-economics-and-politics-migration)

Magyarra lefordítva:

HA ANNAK IDEJÉN A POLITIKUSOK SIKERESEN KAMPÁNYOLNAK A BEVÁNDORLÁS ELLEN, AKKOR NEMCSAK AZ ÓRIÁSPLAKÁT ÉS EGYÉB KAMPÁNYOK KÖLTSÉGÉVEL LENNÉNEK SZEGÉNYEBBEK EZEK AZ ORSZÁGOK, HANEM A FENTI BRUTÁLIS ÖSSZEGEKKEL IS.

(Minimum ezért mindenképpen érdemes lenne tudni mire készül a magyar kormány.)

Goldin és Nabarro szerint az általuk végzett fenti számítások valójában alábecsülik a valós pozitív hatásokat, mert nem számolnak a migráció indirekt hatásaival, mint például a női munkavállalás változása, a termelékenység vagy az innováció fejlődése. De érdemes azt is megjegyezni, hogy a

VILÁG LEGDINAMIKUSABBAN FEJLŐDŐ ÉS MODERNIZÁLÓDÓ VÁROSAI A LEGMAGASABB BEVÁNDORLÁSSAL JELLEMEZHETŐ VÁROSOK IS EGYBEN.

Az OECD országokba érkező bevándorlók mintegy felét az Egyesült Államok szívta fel. Érdemes végignézni a bevándorló alapítók és cégvezetők sorát, hol lennének nélkülük a világpiacot domináló amerikai multinacionális vállalatok, mint például a Google, a Facebook, az Apple és társaik.

Rövid távú nehézségek, hosszú távú előnyök

Ugyanakkor nem kérdés, hogy politikai szempontból a legfontosabb kihívás a migráció pozitív hatásainak megfelelő politikákkal való kiterjesztése a befogadó társadalom minél nagyobb részére. Ahogy Goldin és Nabarro fogalmaznak, egy állását elvesztő wisconsini gyári munkás számára nem sok vigaszt nyújtanak a migráció pozitív hatásai a Szilícium-völgyben. Természetesen ma már nagyon sok jól bizonyított politikai gyakorlat működik országos vagy regionális szinten a világ több országában ezen és más, a bevándorlásból fakadó társadalmi probléma kezelésére, a lehetséges előnyök minél jobb kiaknázására. Ennek ellenére

A FOGADÓ ORSZÁG TÁRSADALMA SZÁMÁRA LÉNYEGESNEK TEKINTHETŐ BEVÁNDORLÁS MÉG A LEGHARMONIKUSABB ÉS POLITIKAILAG LEGJOBBAN KEZELT ESETEIBEN IS NAGYON SOK FESZÜLTSÉGET OKOZHAT, ÉS SZÁMOS MEGOLDANDÓ KÉRDÉST VET FEL

– főleg rövid távon – a társadalompolitikai, szociálpolitikai és költségvetési hatásai révén.

Ezzel együtt hasonló eredményekre jut egyre több gazdasági és társadalmi elemzés a migráció gazdasági hatásait vizsgálva, tehát mindenképp érdemes nyitottan kezelni a kérdést minden potenciális vagy vélt problémája ellenére. Az Európai Bizottság két kutató közgazdásza, D’Artis Kancs és Patrizio Lecca  által jegyzett, az EU-ba érkező migráció hosszú távú társadalmi és gazdasági hatásait vizsgáló tanulmány szerint az uralkodó narratíva – ahogy az írás elején is jeleztem – a humanitárius szempontok vagy éppen a potenciális társadalmi és költségvetési veszélyek taglalásában kimerül, és elfelejti számba venni a nem kevés, főleg közép és hosszú távon jelentkező gazdasági előnyt, ami a bevándorlás eredménye lehet. A már említett magasabb gazdasági növekedésen és annak szinte minden területen megjelenő hozadékán (például a kezdeti költségvetési áldozatokat felváltó magasabb adóbevételeken) túl a teljesség igénye nélkül ezek:

  • a demográfiai folyamatok (népességfogyás, -öregedés, munkaerőforrás csökkenés, munkaerőhiány) javulása,
  • hiányszakmák megszűnése,
  • magasabb végzettségű szakemberek arányának növekedése,
  • állami nyugdíjbiztosítási rendszerek „csődjének” elkerülése.

A Science Advances-ban három francia közgazdász, Hippolyte d’Albis, Ekrame Boubtane és Dramane Coulibaly 2018-as elemzésükben matematikailag modellezték 15 ország 1985-2015 közötti bevándorlási folyamatainak gazdasági hatását, és az előzőekben említett kutatásokkal nagyon hasonló végkövetkeztetésre jutottak (a tanulmányt a Nature idézte). Elemzésükben a bruttó hazai termék növekedési üteme több, mint fél százalékkal nagyobb a migráció hatására, és bár a konvencionális logikának ellentmond a munkanélküliségi ráta is csökkent.

Migránsok és menekültek

Mindenképp fontos migráció és migráció között különbséget tenni. Egyáltalán nem szabad összemosni a humanitárius alapon menedékjogot kérőket, és az egyébként alapvető emberi jogait, életét tekintve nem veszélyeztetett, hanem a gazdasági helyzetének javítása érdekében bevándorolni szándékozó külföldi állampolgárokat. Míg előbbiek befogadása a nemzetközi egyezményekben és az Európai Unióban alaposan szabályozott kötelezettségek és eljárások rendszerén belül történik, addig a gazdasági (munkavállalási, tanulmányi, egészségügyi) bevándorlás a fogadó ország érdekeit követő folyamat. Érdekes megállapítása ezért az OECD 2015 évi tanulmányainak, hogy a gazdasági bevándorlók munkaerőpiaci integrációja lényegesen sikeresebb és kevésbé költséges, mint a menekülteké, akiket menekültstátuszuk még a leginkább bevándorlás ellenes országokban is preferált helyzetbe hoz. Ehhez azonban

FELVILÁGOSULT INTEGRÁCIÓS POLITIKÁKRA VAN SZÜKSÉG KÜLÖNÖSEN AZ OKTATÁS, A NYELVI KÉPZÉS ÉS A BEFOGADÓ ORSZÁG SZOCIOKULTURÁLIS INFRASTRUKTÚRÁJÁHOZ BIZTOSÍTOTT HOZZÁFÉRÉS TERÜLETÉN.

Úgy tűnik, hogy a ma is legprogresszívebb országok és gazdaságaik lesznek azok, amelyek a migrációs válságban nemcsak a problémát, hanem a megoldást is megtalálják, és növelik előnyüket a retrográd nézeteket valló, lemaradó országokkal szemben, kiaknázva a migrációban rejlő, a fentiekben csak a felületet karcolgatva bemutatott előnyöket. Ebből a szempontból érdekes jelenség, hogy Magyarország, ha nem is jelentős, de semmiképpen sem elhanyagolható bevándorlóval gazdagodik évről-évre, melynek eredményeként az Európán kívüli, meghatározóan ázsiai és afrikai bevándorlók száma a 2010-es években közel megduplázódott: kevesebb, mint harmincezerről közel hatvanezerre nőtt. Ugyanebben az időszakban a Magyarországon tartózkodó európai bevándorlók száma viszont nagyjából egyharmadával csökkent (154 ezerről 104 ezerre). Nem tudom mindebben vajon Soros vagy Juncker keze van-e, de mindenképpen érdekes fejlemény.

(A cikk először az Index Pénz beszél blogján jelent meg, 2019.03.28-án. Címlapkép: Bevándorlók New Yorkban, az Ellis Island-en, 1910 körül, forrás: Wikipedia, USA Kongresszusi Könyvtár)


Ajánló

picture

A munkaerőpiac és a mindenben megbújó aszimmetria, avagy győzzön az intolerancia

Olvasási idő: 4 p
Az egyik fontos budapesti éptíkezés ma állna, ha nem sikerült volna Törökországból vendégmunkásokat szervezni. A demográfiai és munkaerőpiaci válságra két megoldás van a fejlett világban: a migráció és a technológiai fejlődés.
picture

Miért Soros nevet a végén?

Olvasási idő: 5 p
Magyarország a 2010-es években messze nem elégséges stabilizáció és növekedés eredményeként felélte és feléli a jövőbeli fejlődést finanszírozni és megalapozni hivatott forrásainak jó részét.
picture

Kinek jó a kereskedelmi háború?

Olvasási idő: 4 p
Tényleg könnyebb ma az európai vagy kínai cégeknek az USA piacára exportálni, mint fordítva, az USA szándékai érthetőek, ha Trump módszerei erősen megkérdőjelezhetőek is.