Inflációs nyomás a csökkenő inflációs adat ellenére?

picture

Az alacsony infláció örömhír, mégsem tölthet el bennünket felhőtlen boldogsággal a keddi inflációs adat. A KSH által számolt, az átlagos magyar megélhetési költségeinek drágulását jelző mutató ugyanis úgy esett le decemberben 2,7 százalékra a novemberi 3,1-ről, hogy fontos termékkörök esetében szakadatlan áremelkedést látunk. Más, szintén fontos termékkörök esetében pedig az árazási feszültség növekedését, vagyis a szükséges áremelkedés elodázását, tehát a tapasztalatok szerint az inflációs nyomás későbbre tolódását.

Az infláció és a jegybanki maginflációs mutatók alakulása (%), forrás: MNB

Az infláció elmúlt két havi csökkenése mögött lényegében két termék árcsökkenése emelkedik ki: a tojásé illetve az üzemanyagoké. Előbbi a szeszélyesen ingadozó európai tyúkállomány alakulását követi le, a másik viszont a nemzetközi energiapiac függvénye.

AZ ILYEN GYAKRAN INGADOZÓ TERMÉKEKET FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÓ MAGINFLÁCIÓS MUTATÓK AZONBAN AZ ÉV UTOLSÓ HÓNAPJAIBAN IS TOVÁBB EMELKEDTEK.

Egyik említett mutató sem ragadja meg azonban annyira a hosszabb távú áralakulást, mint a munkabérek növekedésének leginkább kitett szolgáltatások áralakulása (itt van legnagyobb hatással a bérek növekedése az értékesítési árakra, mert nehéz helyettesíteni a költségek nagy részét kitevő munkaerőt). A szektor esetében a távközlési szolgáltatások kivételt képeznek, itt ugyanis a magas beruházási igény és a technológiai haladás, valamint a szolgáltatók közt időnként fellángoló verseny lenyomja az árakat (mint láttuk azt különösen 2017-ben).

A TÁVKÖZLÉS NÉLKÜLI SZOLGÁLTATÁSI ÁRAK VISZONT MÁR 2016 ELEJÉTŐL TÖRETLENÜL EMELKEDNEK.

Akkor az átlagos áremelkedés a piaci szolgáltatásoknál (vagyis amelyek árait nem szabályozza az állam) 1,7 százalék körül volt (saját számítás), ez most felment 4,5 százalékra. A bérek növekedésével, az álláskeresők számának drasztikus csökkenésével ez a folyamat egyelőre kitartani látszik.

Az államilag szabályozott szolgáltatások áremelkedésének lemaradása (éves árnövekedés), forrás: KSH, Concorde

*a szabályozott árakból kivettük a 2017 szeptemberi tankönyv árcsökkenést, hogy a tendencia könnyebben látható legyen

AZ ÁLLAM ÁLTAL KONTROLLÁLT KÖRBEN VISZONT A KÖLTSÉGEK EMELKEDÉSE ELLENÉRE SEM SZÁNTÁK EL MAGUKAT ÁREMELÉSRE.

A fenti adatsorral leginkább összevethető, nem energia típusú szabályozott szolgáltatásoknál régóta érdemben lemarad az áremelkedés. Ez egy látens inflációs faktor, amely akkor „élesedik”, ha a többletköltséget az állam már nem kívánja vagy nem tudja fedezni – addig viszont költségvetési tétel.

Hasonló látens, talán a politikai megfontolások miatt még távolibb inflációs tényező a gáz, az elektromos energia és a távfűtés ára, amelyek a leginkább közvetlenül függenek a világpiaci gázártól, vagy a regionális áramártól. Ezeket az árakat a rezsicsökkentés keretein belül nem lehet emelni (nem is változtak négy éve), viszont a felhasznált energia világpiaci ára az elmúlt két évben érdemben nőtt. Amíg nem emelik a lakossági áram- és gázárat, addig az valamilyen formában költségvetési vagy vállalati (nagykereskedő) költséget jelent.

Az inflációs mutatók jelenleg konzisztensek az MNB céljával, de – ahogy arra ma a jegybank alelnöke utalt is – lassan tenni is kell valamit azért, hogy ez így maradjon (az emelkedő infláció jelentős extra kamatköltséget jelentene a költségvetésnek, a hitelfelvevőknek), és ne emelkedjen tovább. Ez a valami normál időkben a jegybank részéről kamatemelést, erősebb forintot szokott jelenteni.

(Fotó: USA-Reiseblogger, Pixabay)