Trump-Juncker: egy gyönyörű barátság (új) kezdete?
Miközben az amerikai elnök külkereskedelmi értelemben pár napja még az EU-ról, mint az USA ellenségéről beszélt, a szerda esti, Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel és Cecilia Malmström kereskedelem-politikáért felelős EU biztossal tartott megbeszélése után már a két régió közös, fényes új jövőjét emelte ki.
NEM HANGZOTT EL A KORÁBBAN SOKSZOR EMLÍTETT „AMERICA FIRST” SZLOGEN, ÉS TRUMP TŐLE SZOKATLAN, SZINTE MÁR BARÁTI HANGNEMET HASZNÁLT.
Bár azt már megszokhattuk, hogy Trump hangulata néha napon belül is radikálisan változik, mégis, az elmúlt hetekben az EU ostorozásában végig konzisztens volt. Miután nem valószínű, hogy hirtelen „szoftvert cseréltek volna” az elnökön, felmerül a kérdés, hogy mi okozta ezt a váltást, mennyire komoly ez az EU, és ezen belül Magyarország számára is mindenképpen pozitívnak tekinthető fordulat, illetve van-e esélye az USA és az EU tartós kereskedelem-politikai kiegyezésének.
Hogyan tárgyal egy New York-i ingatlanvállalkozó?
A kereskedelmi háború komoly recessziós kockázati tényezővé vált. Trump keményen akar tárgyalni, de közben mindenki megsérül – Magyarország sem kivétel.
A változás pontos okát még nem tudjuk – vélhetően ezt később jobban látjuk majd, bár nem valószínű, hogy Trumpnak csupán jó napja volt –, de néhány fontos tényezőt érdemes kiemelni:
- A számok: szinte biztos, hogy sok számot tettek az amerikai elnök elé az asztalra az EU tárgyalói. Európa tényleg jelentős külkereskedelmi többlettel bír Amerikával szemben, de ezt a szolgáltatások egyenlege jelentősen mérsékli. A többletért pedig felelős a korábbi elhibázott amerikai adópolitika is. Ráadásul nem biztos, hogy azokat az európai vállalatokat kell büntetni, amelyek egyébként a legnagyobb direkt beruházók az Egyesült Államokban. Így például az USA-ban 23 ezer embert foglalkoztató, a legnagyobb autógyárat működtető, egyébként nettó exportőr BMW-t nem feltétlenül érdemes a célkeresztbe helyezni.
- EU-vállalások: bár kérdés, hogy mennyire képes betartható ígéreteket tenni az EU egy ilyen találkozó alkalmával, mindenesetre Juncker nemhiába veterán politikus. Vélhetően képes volt hitelesen kommunikálni azt, hogy az EU bizonyos területeken hajlandó a további piacnyitásra és a kereskedelmi korlátok mérséklésére kölcsönösségi alapon, valamint az USA-ból érkező nyersanyagimport jelentős növelésére. Remélhetőleg nem csupán korábbi leghíresebb mondását ültette át a gyakorlatba, amely szerint „ha a helyzet komolyra fordul, egy politikusnak hazudnia kell”.
- Geopolitikai célok: az EU-val folytatott amerikai vita szinte kizárólag kereskedelmi jellegű. Geostratégiai szempontból jóval kisebb a feszültség, mint például az USA és Kína, illetve Oroszország viszonylatában. Az utóbbi kérdésben, vagy éppen az Iránnal kapcsolatos álláspontban van ugyan különbség, de a kapcsolat lényegét nem ez határozza meg. Katonai értelemben pedig az EU egyáltalán nem jelent problémát az amerikai érdekekre nézve, ellentétben a két másik nagy hatalmi központtal. Az EU nem ír elő kötelező technológiai transzfert a külföldi vállalatok részére, nem teszi kötelezővé vegyesvállalatok alapítását, és arról sem hallunk, hogy ügynökök ezrei akarnának amerikai üzleti titkokat megszerezni. Ebből a szempontból is óriási a különbség Kínához képest. Az EU nem jelent veszélyt az USA globális hatalmi ambícióira, ezt pedig érdemes figyelembe venni a kereskedelmi kapcsolatok alakításánál is. Emellett fontos az is, hogy az elmúlt hetekben a kínai kormány látványos engedményeket tett az EU felé, ez pedig nem maradhatott észrevétlen Washingtonban sem: nem lehet cél, hogy Brüsszel és Peking kapcsolata az USA rovására mélyüljön.
- Helyi lobbizás: bár amerikai kommentátorok sokszor értekeznek az EU lassú haláláról, valójában az öreg kontinens a tengerentúli cégek második legfontosabb piaca. Ráadásul egy olyan régió, amely az intézményrendszer, a jogi háttér és üzleti kultúra szempontjából a legjobban hasonlít az USA-hoz, és amely a fejlődő országokhoz képest jóval kevesebb korlátot állít a piacra jutás szempontjából. A kereskedelmi háború láthatóan az amerikai vállalatok számára is okoz problémákat, ezen túl válaszlépésekkel is számolni kell, az elmúlt napokban számos amerikai cég tett már közzé profit-warningot több különböző, de a kereskedelmi háborúhoz kapcsolható okból. Az EU megbüntetésére az amerikai Kongresszusban emiatt sincs nagy hajlandóság, ráadásul sok cég folytat komoly lobbitevékenységet azért, hogy az adminisztráció vegyen vissza a lendületből. Források szerint a legfontosabb lökést pont az amerikai törvényhozók adták a fordulathoz, akik a színfalak mögött és nyíltan is követelték, hogy Trump változtasson álláspontján, miután az komoly károkat okoz az amerikai cégeknek is.
Kinek jó a kereskedelmi háború?
Tényleg könnyebb ma az európai vagy kínai cégeknek az USA piacára exportálni, mint fordítva, az USA szándékai érthetőek, ha Trump módszerei erősen megkérdőjelezhetőek is.
Ezek mind racionális érvek, ugyanakkor kérdéses volt, hogy számítanak-e a jelenlegi amerikai politika fősodrában. Talán igen, de nem lehetünk azonban teljes mértékben optimisták. Ennek oka, hogy
AZ EU DÖNTÉSHOZATALI ÉS JOGALKOTÁSI MECHANIZMUSA KIFEJEZETTEN LASSÚ, RÁADÁSUL SOK KÜLÖNBÖZŐ RÉSZÉRDEKET KELL MAJD ÖSSZEHANGOLNI,
emlékezzünk csak a Kanadával kötött szabad-kereskedelmi megállapodást az utolsó pillanatig blokkoló Belgiumra, vagy az ennek ratifikációját éppen szabotálni kívánó olasz kormányra.
A KERESKEDELMI KORLÁTOK LEÉPÍTÉSÉNEK EGYIK FŐ KERÉKKÖTŐJE JELENLEG AZ EXPORTBAN KEVÉSBÉ ÉRINTETT FRANCIAORSZÁG,
amely részben nemzeti büszkeségből, részben a hazai termelők vélt vagy valós versenyhátrányának kompenzálása miatt nem akar jelentős engedményeket tenni az USA felé, ellentétben a nála sokkal versenyképesebb, a pólus másik oldalán lévő Németországgal. Kérdés, hogy az EU szokásos csigatempója miatt Trump végül nem veszíti-e el türelmét és nem billen-e át újra harci üzemmódba.
TOVÁBBI PROBLÉMA, HOGY AZ EU PIACGAZDASÁG, EMIATT NEM ÚGY MŰKÖDIK, MINT RÉGEN A SZOVJET TERVUTASÍTÁSOS RENDSZEREK, AHOL A KÖZPONTBÓL CSAK LESZÓLNÁNAK A VÁLLALATOKNAK, HOGY TESSÉK TÖBB SZÓJÁT ÉS LNG-T VÁSÁROLNI.
Alapvetően profitorientált, hosszú távon leszerződött, autonóm vállalatokat kell abba az irányba orientálni, hogy nyissanak az USA termelői felé, ennek pedig üzleti alapon rentábilisnak kell lennie. Ez természetesen nem kizárt, de ezek a cégek biztosan nem kézivezérelhetők.
Trumpnak pedig novemberi időközi választások miatt továbbra is markáns politikai üzenettel kell a választók felé megjelennie, így az EU-USA tűzszünet miatt még harciasabban kell majd más országokkal szemben fellépnie. A célkeresztben lévő Kína és Irán így nem számíthat az amerikai nyomás csökkentésére, inkább az ellenkező irány várható.
Ezzel együtt legyünk optimisták, az EU számára sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a szerdai esemény, javultak a tartós kereskedelmi béke esélyei – bár kockázat továbbra is akad bőven.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
