Török líra: 38, 39…
Márciusban véletlenül éppen Ekrem Imamoglu isztambuli polgármester letartóztatása előtt közvetlenül csodálkoztunk rá a török líra gyengülésének évtizedes mintázataira, majd az Erdogan riválisával való, tömeges letartóztatásokkal járó leszámolás után is megmutattuk, hogyan reagál minderre a líra.

Az első sokk hatására a dollárral szemben 36-ról 42 líráig gyengült az árfolyam, majd jött egy erőteljes stabilizáció, a török jegybank az első három napban 25 milliárd dollárt költött a tartalékából intervencióra. Április végéig ez hozzávetőleg 50 milliárd dollárt tett ki, viszonyításképpen: jelenleg a török jegybank legszélesebben vett devizatartaléka is körülbelül 146 milliárd dollár, de úgy, hogy ebbe a jelenleg mintegy 80 milliárd dollárt érő aranytartalékot, és az IMF-nél elhelyezett tartalékot is beleszámítjuk.
Ha az aranytartalékot és az IMF-nél vezetett számlát nem nézzük, csak a likvid devizatartalékot számoljuk, akkor a letartóztatások előtti állapothoz képest még jelenleg is,
MÁR NÉMI EMELKEDÉS UTÁN IS HOZZÁVETŐLEG 40 SZÁZALÉKOS CSÖKKENÉS LÁTHATÓ A TÖRÖK JEGYBANK DEVIZATARTALÉKÁBAN.
Az egynapos kamatot a jegybank több lépésben 49 százalékra tornázta fel, tehát lírát shortolni hihetetlenül drága. A török monetáris politika által az elsők között alkalmazott többcsatornás, minden célra „testreszabott” kamatrendszeren belül az egynapos, egyhetes facilitások horrorisztikusan magas kamatai képezik az első védelmi vonalat a líra gyengülésének irányába mutató piaci mozgások ellenében.
A líra első védelmi vonalon áttörő eladóit sem nyílt terep, hanem aknamezők, szögesdrótok, tankcsapdák rendszere várja. A bankrendszer és a reálszférában működő vállalatok felé komoly elvárásokat fogalmaznak meg a hatóságok, azoknak „illik” részt venni a megbillenő árfolyamok védelmében. Az exportőröknek jelenteniük kell a devizakészleteik aktuális szintjét, és egy bizonyos szint felett azt részben lírára kell váltaniuk. A kritikus időszakokban a vállalatok csak akkor kaphatnak államilag támogatott hiteleket, ha egy adott szint alatt tartják a devizakészleteiket, illetve ha igazolni tudják, hogy „méltányolható, indokolt” okokból mennek a meghatározott szintek fölé. Bizonyos esetekben nemcsak az államilag támogatott hitelektől esnek el, hanem a bankok által nem hitelezhetővé válnak azok a vállalatok, amelyek „túl nagy” arányban tartanak külföldi devizát.
A védelmi rendszer adópolitikai elemeket is tartalmaz. A devizaváltással elért árfolyamnyereség bizonyos időszakokban adómentes mind a vállalatok, mind a magánszemélyek esetében – feltéve, ha külföldi devizát váltottak az adott ügyletben török lírára. Ez nem igényel jelentős nagyvonalúságot a kormányzattól, mert ezen az irányon elég nehéz profitot elérni, de az adómentesség ilyenkor vonatkozik a megvásárolt lírán keletkező kamatjövedelemre is – így már „van értelme”.
A devizaváltást terhelő tranzakciós adó ugyancsak aszimmetrikus, amennyiben a vállalat vagy a magánszemély külföldi devizát vált le török lírára, akkor nem kell tranzakciós adót fizetnie, ha viszont nem átall éppen ennek a fordítottjára vetemedni, és török lírát ad el, külföldi devizát vesz, akkor egy százalékos tranzakciós adóval kell megfizetnie a meggondolatlansága árát.
Létezik egy „árfolyamvédett betét” is, amely azt garantálja a lírában megtakarítónak, hogy ha a betét futamideje alatt gyengül a líra a dollárral szemben, akkor a kamat mellett a gyengülés mértékét is megkapja a befektető – természetesen török lírában. Ezt az állam garantálja, azaz az állam így képződő kötelezettsége vagy közvetlenül a költségvetési hiányt és az államadósságot növeli, vagy első körben jegybanki veszteséget generál. De akár így, akár úgy, egyfelől tovább rontja a líra hosszú távú pozícióit, másrészt alkalmazása pillanatában is növeli a forgalomban lévő líra mennyiségét, növelve annak potenciális kínálatát, gyengítve az árfolyamot, fűtve az inflációt.
A kiépített védőöv áttörésével fenyegető líraeladási hullámok feltartóztatására szolgálnak a védelem gyorsreagálású, relatíve nagy, de ritkán igazán elegendően nagy tűzerejű mobil elemei, a már említett jegybanki intervenciók. A jegybank korlátozott lőszerkészlete miatt pedig fontos kiegészítést jelentenek az ellenlökésekben a védelmi erőkbe besorozott kereskedelmi bankok, amelyektől a saját erőik bevetésén, tehát a saját kereskedési könyveik terhére történő líra vásárlásokon túl azt is elvárják, hogy adminisztratív eszközökkel nehezítsék az ügyfeleik líra eladásait.
A márciusi letartóztatások utáni árfolyamvédelmi műveletben a legbelső, kötelezően, minden áron megvédendő vonal jól láthatóan a 38-as szint volt, ami az USD/TRY árfolyamot illeti. Az első kaotikus napok után egy jó hónapig sikerült tartani ezt, majd ahogy a jegybank devizatartalékának csökkenése – nagyságrendileg a lefeleződése után – a hivatalos adatokból is láthatóan megállt, sőt, kismértékben növekedni kezdett, ezzel párhuzamosan elkezdett felfelé kúszni az árfolyam, azaz folytatódott a líra gyengülése.
A 38-AS VÉDELMI VONAL FELADÁSA EGYELŐRE RENDEZETT VISSZAVONULÁS KERETÉBEN TÖRTÉNT. MÁJUS 19-ÉN AZ ELADÓK ELSŐ OSZLOPAI ÁTTÖRTÉK A 39-ES SZINTET, OTT HÍDFŐT ÉPÍTETTEK KI, AMIT E SOROK ÍRÁSAKOR NYOLC BANKI NAP ELTELTÉVEL IS TARTANAK.
A védelem tartalékai kimerültek, ha az eladók hullámaiból nem fogy el a lendület, akkor közeledhet az a pont, amikor vagy további jelentős „területet” kell feladniuk, azaz sokkal nagyobb, gyors leértékelődést kell tudomásul vennie a török jegybanknak, vagy szembe kell nézniük a deviza-kényszergazdálkodás puha eszközeinek korlátaival, és előbb-utóbb lényegében meg kell szüntetniük a líra konvertibilitását.
AZONBAN MÉG NEM TARTUNK OTT, EGYELŐRE OTT TARTUNK, HOGY 38, 39…
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.