Hormuzi-szoros: az iráni ütőkártya

A világ kereskedelmében a tengeri szűkületek, szorosok kiemelt szerepet játszottak az elmúlt másfél évszázadban. Egyik-másik szoros gyakorlatilag egy egész kontinens vagy sok száz milliós térség számára biztosítja az olcsó és a szárazföldi útvonalaknál gyorsabb tengeri exportot és importot.

(A cikk először a G7.hu oldalán jelent meg 2024. november 9-én.)

Kulcsfontosságú szorosok szerepe az olajszállításban – 2. rész

Az alternatív útvonalak általában sokkal költségesebbek, lassabbak vagy konfliktusok esetén akár részben ki is esnek, jó példa erre Afganisztán, ami ha egy békés ország lenne, fontos útvonal lenne Közép-Ázsia és az Indiai-óceán, valamint a Közel-Kelet és Kelet-Ázsia, leginkább Kína között.

A tengeri szorosok még kritikusabbak az energiahordozók esetében, hiszen ezek nehezen helyettesíthető termékek, valamint koncentráltan vannak jelen a világon, az alternatív beszállítók sora limitált, így a kereskedelmi irányoké is.

Egyre inkább az előtérbe kerülnek

Cikksorozatunkban a világ hét legfontosabb szorosát mutatjuk be közelebbről, ezek ugyanis hosszú ideje elengedhetetlenek a globalizáció és a vele összefüggő nemzetközi kereskedelem szempontjából, hatalmas geopolitikai jelentőséggel bírnak, aki uralja ezeket a kereskedelmi útvonalakat az erős geopolitikai nyomásgyakorló képességgel bír a legjobban érintett országok felett.

Ahogy a geopolitikai feszültség fokozódik, úgy ezek a szorosok várhatóan egyre jobban a reflektorfénybe fognak kerülni. Jó példa erre az elmúlt évben felhevülő közel-keleti konfliktus, ahol a húszi lázadók nehezen járhatóvá tették a Bab el-Mandeb, Vörös-tenger, Szuezi csatorna útvonalat, ami fontos kereskedelmi útvonal Európa, valamint a Közel-Kelet és Ázsia között. Ezen felül folyamatosan ott lebeg a veszély, hogy Irán és Izrael konfliktusa miatt járhatatlan lesz a Hormuzi-szoros.

Sorozatunk első részében a Malaka-szoros jelentőségét jártuk körül, ez Kelet-Ázsia és a Közel-Kelet, Európa, valamint Afrika között teremt kulcsfontosságú tengeri szállítási útvonalat. Mostani írásunkban pedig a Hormuzi-szorosról lesz szó, amely az Öböl menti országok és az Indiai-óceán között teremt kapcsolatot. Itt napi közel 21 millió hordó kőolaj és finomított termék halad át egyre több LNG mellett, aminek jórésze amúgy a Malaka-szoroson keresztül Kelet-Ázsiába tart.

Szinte kiválthatatlan

A Hormuzi-szoros, amely Omán és Irán között helyezkedik el a Perzsa-öbölt köti össze az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel, valamint az Indiai-Óceánnal. Ez a szoros elegendően mély és széles ahhoz, hogy a világ legnagyobb kőolajtankerei is áthaladhassanak rajta.

A Hormuzi-szoroson keresztül hatalmas mennyiségű olaj és cseppfolyósított földgáz (LNG) áramlik nap mint nap, így a globális olajszállítás egyik legfontosabb tengeri szűkülete. Mivel kiváltására a gyakorlatban minimális a lehetőség, ennek a szűkületnek a lezárása veszélyeztetné legnagyobb mértékben a világ energiaellátását.

Olajszállítási csomópontok a Közel-Keleten

Forrás: EIA: Country Analysis Brief: World Oil Transit Chokepoints (2024), ArcGIS Online, Concorde Elemzés

2023-ban a Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállítás napi 20,9 millió hordót tett ki, amely a világ kőolajfogyasztásának körülbelül 20 százaléka. Emellett a globális LNG-kereskedelem mintegy egyötöde is itt haladt át. A legnagyobb olajexportőrök a Perzsa-öböl országai, köztük Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek (UAE), Irak és Irán, míg a legnagyobb importőrök Kína, India, Japán és Dél-Korea. Az olajszállítás 83 százaléka ázsiai piacokra irányult 2023-ban, elsősorban a kínai és indiai piacokra.

A Hormuzi-szoros kritikus szerepet játszik a globális energiaszállításban, mivel ez az egyik legfontosabb útvonal, amelyen keresztül a Közel-Kelet nyersolajszállítmányai a Malaka-szoroson keresztül Ázsiába, illetve a Szuezi-csatornán keresztül Európába jutnak el. Az Egyesült Államok olajimportja is érintett, bár az amerikai olajtermelés növekedése miatt az USA Perzsa-öbölből érkező importja 2018 óta felére csökkent, mindössze napi 500 ezer hordóra.

A Hormuzi-szoros megkerülésére jelenleg csak korlátozott alternatívák léteznek. Szaúd-Arábia működteti az East-West (Kelet-Nyugat) kőolajvezetéket, amely napi 5 millió hordós kapacitással rendelkezik, és a Vörös-tengerre szállít olajat. Az Egyesült Arab Emírségek pedig egy 1,5 millió hordó kapacitású vezetéket üzemeltet, amely az Ománi-öbölben található Fudzsaira kikötőbe vezet, elkerülve a Hormuzi-szorost. Ezek az alternatívák azonban összességében csak napi 2,6 millió hordó további olajszállítást képesek biztosítani egy lezárás esetén, mivel a vezetékek kapacitásának egy része már most is ki van használva.

Közös érdek az átjárhatósága

A Hormuzi-szoros geopolitikai jelentősége hatalmas. Az Egyesült Államok számára létfontosságú volt egy időben a nagy energiafüggősége miatt, mostanra ez a függőség nagyban lecsökkent, de továbbra is komoly hatással van a szoros az olaj- és gázáron keresztül az ország belpolitikai stabilitására.

Az EU számára is kulcsfontosságú, különösen az energiabiztonság szempontjából, míg Kína számára a Hormuzi-szoros az egyik legfontosabb olajforrás, ami vetekszik a Malaka-szoros fontosságával. A Perzsa-öböl országai, különösen Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára a szoros nélkülözhetetlen exportútvonal. Ezen okok miatt a világ döntő többsége számára a szoros átjárhatósága rendkívül fontos.

IRÁN A HORMUZI-SZOROST GEOPOLITIKAI FEGYVERKÉNT HASZNÁLJA,

az ország időnként fenyegetőzött a szoros lezárásával, hogy nyomást gyakoroljon a nyugati országokra, különösen az amerikai szankciók miatt. Csakhogy a szoros lezárását Kína sem nézné jó szemmel, az iráni olajexport jelentős része ugyanis ide irányul, Irán számára pedig éppen a szankciók miatt ez a kereskedelmi kapcsolat rendkívül fontos. Oroszország számára a Hormuzi-szoros közvetett jelentőséggel bír, mivel a globális olajárakra gyakorolt hatásai révén befolyásolja az orosz energiaexportot is.

A Hormuzi-szoros lezárása tehát, vagy bármilyen fennakadás komoly globális gazdasági következményekkel járna, hiszen az alternatív útvonalak nem képesek teljes mértékben pótolni a szoroson áthaladó olajáramlást.

Sorozatunk harmadik cikkében a Szuezi-csatornát és a Bab el-Mandeb-szorost mutatjuk be, azt a két kritikus tengeri szűkületet, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a Perzsa-öbölből Európába és Észak-Amerikába irányuló olaj- és földgázszállításban.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.