Most akkor a svájci jegybank eladja az összes Tesla-részvényét?
Vannak Tesla-hívők és vannak megrögzött Tesla-ellenes piaci szereplők. Nagyjából olyan ez, mint a kripto. Mindig meg lehet magyarázni, mit, mikor, miért érdemes venni vagy eladni. Most éppen az eladók vannak felül, a vevők meg csak pislognak, mint hal a szatyorban.
Jelenleg annyit tudunk, hogy a Tesla-részvény ára 108 dollár, a 2021 november eleji csúcshoz képest kb. 75 százalék bukóban volt az eheti mélypontokon.
Hogy most merre tovább, nem csoda, hogy annyi mindenkit érdekel, az utóbbi években hatalmasra nőtt a Tesla tábora. A Vanda Research szerint 2022-ben a lakosság nettó 15,4 milliárd dollárért vásárolt Tesla-részvényt, összesen háromszor annyiért, mint 2020-ban és 2021-ben összesen. A tavalyi év végével az átlagos lakossági portfóliónak már 11 százalékát tette ki ez a részvény.
De ha a nagyobb pályán mozgó befektetőket nézzük, akkor is érthető a fokozott figyelem. Például a svájci jegybank is régi Tesla-hívő, 2017 elejétől 2019 végéig stabilan tartották a nagyjából 6 millió darabnyi részvényüket. Majd 2020 elején növelni kezdték a kitettségüket, a 2022-es évet már 11,5 millió darabbal zárhatták (Még nincs pontos adat, de feltételezzük, hogy a tavalyi negyedik negyedévben a korábbiakhoz hasonlóan nem adtak el semmit.)
Vajon itt fog megérkezni mindenki eladni? Vajon ezek a befektetők tűkön ülve várták a decemberi értékesítési adatokat? Kétlem, bár meglepődnék, ha nem lett volna valamiféle pánik decemberben. Azt szokták mondani, ha valahol van extrém kitettség bármelyik irányban, akkor ott előbb vagy utóbb a másik oldal sírni fog. Nézze meg mindenki jól az alábbi ábrát.
Decemberben 200-ról majdnem 100-ig esett az árfolyam egy csíkban, növekvő forgalom mellett. (A svájci jegybank bekerülési átlagára a Bloomberg szerint valahol 91 dollár körül van, ezt érdemes észben tartani a következő időszakban.)
Most mindenki találgat, hogy az esés folytatódik, vagy bízhatunk abban, hogy ez már a mélypont, ahonnan ismét felfelé vezet az út? Nem tudjuk, de az biztos, hogy most megvenni a papírt hazardírozás, különösen, ha az elmúlt időszak fundamentális fejleményeit nézzük. A következőkben a teljesség igénye nélkül ezek közül emelnénk ki néhányat.
Hódítanak a kisebb és olcsóbb gyártók. Jó példa erre a norvég piac, ahol egy évvel ezelőtt a Tesla még 19 százalékot vitt az új elektromos autók értékesítéséből, a 2022-es negyedik negyedévben már csak 14-et. A német gyártók taroltak, egyre jobb modellekkel állnak elő a versenyben.
Zimbabwe, amely a világon a hatodik legnagyobb lítiumtermelő ország és a legnagyobb afrikai kitermelhető készlettel rendelkezik, megtiltotta a nyers lítium exportját. Ha átmeneti is a helyzet, ez nem hangzik túl jól, tekintve, hogy 2021-ben egy akkumulátor cella előállítási költségének 9 százalékát tette ki a lítium, 12 százalékát a nikkel. (2022-ben ez 13 illetve 21 százalékra emelkedett az áremelkedésnek köszönhetően.)
Tudom, Musk szerint az egész világegyetem tele van lítiummal, és ezzel nem lesz probléma, a Rajna alatt is lítiumbányák vannak, csak éppen nem olyan könnyű kitermelni. Aztán jön a feldolgozás, arról ne is beszéljünk. Csak mellékesen, egy átlagos elektromos autó előállítási költségének 30-57 százalékát teszi ki az akku. Nincs következtetés, a zöld átmenet kicsit lassabbnak és drágábbnak tűnik, mint korábban. (Hogy mocskos-e vagy nem, arról itt írtam korábban.)
A tiszta elektromos autók piszkos valósága
A Tesla árfolyama igazolja, hogy a tömeg is úgy gondolja, az elektromos autózás a jövő és a belső égésű motoroknak annyi. A szomorú valóság mégis az, hogy az a széles körben elterjedt nézet, miszerint az elektromos járművek „tiszták”, nagyon távol áll a valóságtól.
Vagy nézzük a keresleti oldalt, nézzük a demográfiát. A fejlett világ nem áll jól, egyre kevesebben vagyunk és öregszünk. Az alábbi ábrán az USA-ban a 15-44 éves korosztályban ezer nőre vetítve láthatjuk, hogy milyen drasztikusan esik a születések száma.
Mindeközben az afrikai kontinens átveszi a növekedést, Nigéria, Ghána és társai megdöbbentő tempóban szaporodnak. A lenti ábrán látszik, hogy a nem autótulajdonos megkérdezettek mekkora része akar vásárolni autót. No comment.
Viszont a növekvő népesség nagyobb keresleti hajlandósággal inkább olcsóbb kínai, olasz, német, spanyol, indiai, akármilyen autót akar majd venni. Semmiképpen sem nikkeles-kobaltos-lítiumos elektromosat és méregdrága Teslát. Azt meghagyják a hanyatló Nyugatnak. Inkább kitermelik 67 dollárcentes órabéren az alapanyagot, és vesznek belőle olcsó kínai autót. (Ennyit arról, hogy 2050-re karbonsemleges lesz a világ).
Hogy mire hívja fel a figyelmet ez a néhány fentiekben kiragadott folyamat? Leginkább csak arra, hogy érdemes nem csak hívőként vagy nem hívőként közelíteni a Teslához, hanem kontextusaiban látni a sztorit és úgy hozni befektetési döntést. Mert lesznek még ebben nagy körök. Fel és le, éljen a volatilitás. Maradok tisztelettel Paul Tudor Jones nyomán:
I’m a trader, not an investor.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
