Vigyázó szemeteket az Ég Oltárára vessétek
Október 16-án kezdődik a kínai Kommunista Párt 20. tisztújító pártkongresszusa. Hogy ki lesz Kína legfőbb vezetője a következő 10 évben aligha kérdéses. Hszi Csin-ping (Xi) regnáló elnök újraválasztása borítékolható, ami ugyanakkor megnyitja a kaput a hatalom évtizedek óta nem látott mértékű centralizációja és megszilárdítása előtt Kínában.
A kérdés inkább úgy vetődik fel, hogy vajon jó-e a világnak, ha Kínának ennyire erőskezű és gyakorlatilag korlátlan hatalommal felruházott vezetője lesz? De az sem közömbös, hogy kik lesznek mellette a politikai mellékszereplők.
Előzmény
Sorolni is nehéz azokat a nagyléptékű változtatásokat, amelyek Kínában az elmúlt tíz évben lezajlottak Xi elnöki regnálása alatt.
KÍNA MÁRA GYAKORLATILAG MEGKERÜLHETETLEN GAZDASÁGI ÉS KATONAI NAGYHATALOMMÁ VÁLT.
A világ nagy részének fő kereskedelmi partnere, valamint meghatározó hitelezője. Ám a jelek szerint a szédületes tempóban végrehajtott gazdasági szerkezetátalakítások és a befolyási övezetek látványos kiterjesztése sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy elfeledje a nyilvánvaló tényt, miszerint a növekedési ütem évek óta egyre lassabb. Hogy a kínai gazdaság komoly strukturális problémákkal küzd.
Az elmúlt tíz évben az ország GDP-jének rendre mintegy negyedét adó ingatlanpiac talapzata szemlátomást repedezik. A külföldiek befektetési kedve elillanni látszik, befektetéseik üteme megtorpant. A Covid-19 járvány terjedésének megelőzése végett alkalmazott zéró tolerancia és országos lezárások visszavetették a fogyasztói keresletet. Emellett már huzamosabb ideje hátráltatják a vállalkozás működését. Ugyanakkor Xi a színfalak mögött jó ideje azon munkálkodik, hogy az államkapitalizmus intézményrendszerének hatókörét kiszélesítse. Az egész társadalmat, kiváltképp a gazdasági szereplőket egyre szorosabb állami felügyelet alá vonja. A nemzetbiztonságot és a központi ideológia fontosságát a növekedés elé sorolja.
A kínai hatóságok ennek szellemében számos ikonikus kínai technológiai órásra csaptak le az elmúlt években. Erélyesen léptek fel a spekulatív jellegű ingatlan-befektetésekkel szemben, felbolygatták a magántőke finanszírozott oktatást. De nem kímélték a pénzügyi szektor szereplőit sem. A helyzetet tovább súlyosbítja Kína arrogánsabb retorikája és fenyegető katonai fellépése Tajvannal szemben. A Peking és Tajpej közötti növekvő feszültség pedig egyre több multinacionális vállalatot késztet arra, hogy hídfőállásaikat és kapacitásaikat Kínából más dél-kelet-ázsiai országba telepítsék át.
Mindezek különösképpen ártottak Kína gazdaságának, amely idén áprilistól júniusig mindössze 0,4 százalékkal teljesített jobban, mint az előző év azonos időszakában. Az import – a némiképp tudatosan meghozott központi intézkedések nyomán – számottevően lelassult. A kínai fogyasztók – részben az időről időre fellángoló Covid-járvány kapcsán hozott izolációs intézkedések által sújtva – elhalasztották kiadásaikat. A külföldi turisták elkerülték az országot, ennélfogva a növekedés időarányosan messze elmaradt a kormány eredeti 5,5 százalékos idei növekedési céljától. Dacára a kereskedelmi többletnek a juan 13 százalékkal értékelődött le a dollárhoz képest az év eleje óta. Ráadásul az 1990-es évek óta az idei év lesz az első olyan esztendő, amikor Kína gazdasági növekedése várhatóan elmarad majd Ázsia többi részének növekedésétől. Az elemzői várakozások szerint a kínai gazdaság idén csupán 3 százalékkal bővül, ami gyakorlatilag egyet jelent a nullával. Ez különösen csüggesztő a korábbi évekre jellemző rendre 6-7 százaléknál magasabb gazdasági növekedési ütemekkel összehasonlítva. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a sanghaji tőzsde hivatalos indexe (SHC Index) az idei évben mostanáig csaknem 30 százalékot zuhant dollárban mérve.
Együtt sírunk, együtt nevetünk
Az egyik olyan kérdés, ami a külföldi befektetőket és politikusokat manapság leginkább foglalkoztatja, hogy Xi előszeretettel hangoztatott és kedvenc gazdaságpolitikai kezdeményezésének ártalmatlanul hangzó neve, a „közös jólét”, vajon milyen tartalommal töltődik fel a jövőben? Korábban már értekeztünk arról a tudatos belpolitikai törekvésről, amely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását tűzte ki célul Kínában. Ez praktikusan a társadalom széles körében visszatetszést keltő, kirívó ütemű magántőke gyarapodásának megfékezését és a nagymérvű vagyoni különbségek mérséklését jelenti, akár a gazdaság lassulásának árán.
A Politburo áldását bíró és szóba jöhető „reformok” köre a progresszívebb adórendszertől kezdve a további szociális kiadási programokon és a lakáspiac további megreformálásán át egészen a kisvállalkozások deregulációjáig terjedhetnek. A különböző társadalmi rétegek jövedelmi viszonyainak nivellálása érdekében hozott intézkedések első köre azonban távolról sem váltott ki osztatlan elismerést az állampolgárok között. Nem várt módon országszerte tömeges méreteket öltő elbocsátási hullámhoz vezettek.
Augusztusra – becslések szerint – minden ötödik fiatal kínai városlakó munkanélkülivé vált. A kínai lakásszektor finanszírozási modelljének fogaskerekei közé porszem került, ahogy a szabályozói környezet szigorúbbá vált. A spekulatív ingatlanbefektetések visszaszorításával a kereslet, az új építési projektek száma drasztikusan csökkent. Így az új projektből befolyó vevői pénz egyszeriben elapadt, a piaci alapú finanszírozási csatornák beszűkültek, ami viszont a régebben indított projektek befejezését hátráltatja. Az ingatlanpiac megrekedt, a lakásvásárlásra igényelt jelzáloghitelek nem teljesítésének kockázata megugrott. Az ingatlanfejlesztők körében pedig súlyos fizetésképtelenségi hullám söpört végig. Hovatovább számos külföldi befektetési alap, amely vásárolt kínai ingatlanfejlesztők kötvényeiből jókora veszteségeket szenvedett el.
Mesterterv
Kína importja ebben az évben eddig hellyel-közzel stagnált, miközben exportja megugrott. Ezáltal az ország tetemes kereskedelmi többletet hozott össze. A Napnál is világosabb, hogy idén a külkereskedelmi szufficit, és nem a belső kereslet hajtja Kína gazdasági növekedését. Mindez egybevág Xi azon elképzelésével, hogy a központi támogatások hathatós segítségét élvező ipar mindenekelőtt belső forrásokra támaszkodjon. Az export és a külkereskedelmi többlet tovább bővüljön, a rohamléptékben keletkező devizabevételek pedig bőséges forrásul szolgáljanak külföldi (urambocsá! „kolonizáló”) kínai befektetések finanszírozásához. A koncepció tehát elsősorban a belföldi kereslet fellendülését és kínai kútfőből kipattanó innováció ösztönzését szorgalmazza a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében. Közben Kína továbbra is számít a külföldi piacokra és befektetőkre a gazdaság tartalék motorjaként.
Xi, az általa „kettős körforgás”-nak nevezett „mestertervét” először 2020 májusában terjesztette elő, ami rögvest nemtetszést váltott ki a külföldi beszállítókban. Szerintük ezzel Kína nem titkoltan a saját gyártású áruival kívánja helyettesíteni az importot. Az aggodalmakat érzékelve a Politburo a közelmúltban felhagyott a kettős körforgás elméletének hangoztatásával, és inkább a meggyőzésre helyezte a hangsúlyt kommunikációjában. Mondván, hogy Kína továbbra is szívesen fogadja a külföldi cégeket és termékeket. A kommunikációs fordulat mindenképpen célravezető lehet a külföldi befektetők visszacsábítása érdekében, különösen annak fényében, hogy a külföldi befektetések értéke sokszorosan hanyatlott az elmúlt két évben. Amiben persze az ország drákói szigorral véghezvitt járványpolitikája is ludas. A multinacionális cégeknek a mai napig gondot okoz a kínai kormány engedélyének megszerzése ahhoz, hogy szakembereket küldjenek Kínába. Míg az ott tartózkodó munkatársak életkörülményeinek fenntartása sem problémamentes. A kulcsfontosságú kereskedelmi kikötőket sokszor napokra, nem egy esetben akár egy hónapra is lezárják. A gazdasági szereplők feletti központi kontroll egyre szigorodik, nem csoda tehát, hogy így a multik figyelme olyan más országokra irányult, ahol lényegesen könnyebben tudtak eredményeket felmutatni.
Zéró tolerancia
A Covid-járvány kezelése és megfékezése kapcsán ugyancsak fajsúlyos kérdésként merül fel, hogy Kína mikor hagy fel a világ más országai számára is gigászi gazdasági költséggel járó zéró tolerancia megközelítéssel, és mikor tér át egy megengedőbb, kevésbé korlátozó járványkezelési gyakorlatra.
Tekintettel arra, hogy nemzetközi összehasonlításban Kína még mindig jelentősen le van maradva a 80 év feletti állampolgárok beoltása terén, valamint hogy Kínában eddig relatíve kevés emberben alakult ki rezisztencia a koronavírussal szemben, nem várható, hogy Xi a pártkongresszuson bejelenti a zéró toleranciát középpontjába állító Covid-politikától való gyors visszavonulást. Bár a fokozatos lazításra tehet utalást.
Tajvan-gate
Xi a Kínai Kommunista Párt megalapításának 100. évfordulója alkalmából tavaly emlékezetes beszédet tartott a Tienanmen téren. A szép számmal megjelent hallgatóság körében heves ovációt váltott ki, amikor megismételte Kína igényét Tajvanra. A nemzetközi közösség egyelőre bízik benne, hogy a kínai vezetés továbbra is önmérsékletet tanúsít Tajvannal kapcsolatban. Miképpen azt is reméli, hogy az Egyesült Államok elrettentő és határozott kiállása, miszerint kész katonai erővel megsegíteni Tajvant bármilyen agresszióval szemben, elégnek bizonyul arra, hogy Kínát visszatartsa bármiféle katonai akció megindításától Tajvan ellen.
A multinacionális vállalkozások már most több milliárd dolláros veszteséggel szembesülnek az Oroszország ellen foganatosított nemzetközi méretű gazdasági szankciók miatt. Ha Xi akár csak homályos célzást is tesz a pártkongresszuson arra, hogy Tajvant valamilyen ütemben az „anyaország” politikai irányítása alá kívánja vonni a jövőben, az garantáltan tovább fogja rombolni a pénzügyi közösség bizalmát Tajvan iránt. Ami viszont az amúgy is súlyos zavarokkal küzdő globális ellátási láncokban (különösképpen a félvezetők terén) okozhat további fennakadásokat.
Küszöbön az újabb háború?
Nancy Pelosinak, az amerikai képviselőház elnökének tajvani látogatása nagy nyilvánosságot kapott a teljes médiában világszerte. Mai adásunkban ennek apropóján az amerikai-kínai viszonyról beszélgettünk Móró Tamással és Tunkli Dániellel.
Jelöltek derbije
A pártkongresszus elsődleges feladata a párt vezetésének megszilárdítása. Az üzleti világ számára azonban az sem mellékes kérdés, hogy ki lesz Kína új miniszterelnöke. A honvédelem kivételével, amelyet az elnök irányít közvetlenül, a miniszterelnök alá tartozik az összes olyan fontos minisztérium, mint például a Pénzügyminisztérium vagy a Kereskedelmi Minisztérium, amelyek a pénzügyi és vállalati szektor működését felügyelik. A végső befutó nevét csak az Országos Népi Kongresszus jövő márciusi külön ülésén jelentik be. De Kína legfelsőbb hatalmi testületének, a Politikai Hivatal Állandó Bizottságnak, a pártkongresszus befejezését követő napon tartandó alakuló ülésén egyértelművé válhat a tagok említésének sorrendjéből, hogy ki a miniszterelnöki szék legesélyesebb várományosa. Annyi már most bizonyosra vehető, hogy a jelenlegi miniszterelnököt, Li Keqiant, nem választják újra. Kína alkotmánya tiltja, hogy harmadszor is betöltse ezt a tisztséget.
LI ÚR LEHETSÉGES UTÓDAI KÖZÉ TARTOZIK WANG YANG, A KOMMUNISTA PÁRT LEGFŐBB TANÁCSADÓ TESTÜLETÉNEK VEZETŐJE, ÉS HU CSUNHUA, KÍNA NÉGY MINISZTERELNÖK-HELYETTESÉNEK EGYIKE.
Mindketten büszkélkedhetnek azzal, hogy több éven át vezették Guangdong tartományt, amely a vállalkozások és a külföldi befektetések egyik központja Kínában. Továbbá az is közös bennük, hogy mióta Pekingben töltenek be hivatalt, mindketten gondosan kerülik gazdasági nézeteik nyilvánossá tételét. Ugyanakkor köztudomású, hogy míg a szabadpiaci elveket valló Wang nagy népszerűségre tett szert Guangdongban töltött évei alatt a vállalkozások körében, Hu-nak erősebb a politikai bázisa. Ráadásul 59 évével még elég fiatal ahhoz, hogy esélyes kihívója és utódja lehessen Xi-nek. Noha korántsem ígérkezik veszélytelen játszmának, Hu-t politikai ereje talán képessé teszi arra, hogy valamelyest kordában tartsa, tompítsa Xi-nek a magánszektor feletti nagyobb központi befolyás megszerzésére irányuló erőfeszítéseit. De mert Hu még viszonylag fiatal és elég befolyással bír ahhoz, hogy lehetséges elnöki jelöltként lehessen vele számolni, Xi nagyobb valószínűséggel választhatja végül Wangot vagy egy másik sötét lovas jelöltet, aki potenciálisan kevésbé jelent politikai fenyegetést a későbbiekben.
Mindenesetre a miniszterelnök hatalma lényegesen korlátozottabb, amióta Xi egy sor pártbizottságot állíttatott fel a minisztériumok vezetéséhez útmutatást nyújtó politikai irányelvek kidolgozására. Köztük egy olyat is, amely a pénzügypolitikát hivatott diktálni és irányítani gyaníthatóan hathatós és közvetlen kézi vezérlés formájában.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
