Paradigmaváltás Kínában
Kína az elmúlt években számtalan politikai intézkedést hozott a „közös jólét” elérése és a régi „mindenáron való növekedés” modelltől való elterelés érdekében. A nemzetközi sajtó manapság rengeteget foglalkozik a kínai ingatlanszektor gyengélkedésével, és nem meglepő módon arra a következtetésre jut, hogy a kínai kormánytisztviselőknek ideje aggódniuk az ingatlanszektor oldaláról a kínai gazdaságra leselkedő veszélyekkel.
PEDIG AZ EVERGRANDE ÉS SZÁMOS MÁS NAGYOBB INGATLANFEJLESZTŐ BEHEMÓT MÁR KÖZEL EGY ÉVTIZEDE ÁLL A SZABÁLYOZÓK CÉLKERESZTJÉBEN, BELEÉRTVE A KÍNAI JEGYBANKOT (PBOC) IS.
Kikerülési taktika
A provinciális szervezetek eddig dacoltak a központi döntéshozók ismételt kísérleteivel (például a központi bank irányelve a nagyobb bankokra vonatkozóan), hogy fogják vissza az ingatlanpiac és a nagyobb ingatlanfejlesztők hitelezését. Mindezek az intézkedések ezidáig kudarcot vallottak, mert a fejlesztők a helyi pártszervezetek segítsége révén sikeresen kikerülték a pénzpiacok szigorú központi szabályozását legalább háromféleképpen:
- A fejlesztő cégek politikailag a KKP regionális frakcióihoz kötődnek (például a Shenzhen / Guangdong frakcióhoz), és a helyi befolyásukat latba vetve kaptak finanszírozást a regionális bankoktól (amelyek politikailag a regionális pártvezetéshez igazodtak, nem pedig a központi kormányhoz);
- Kvázi egymást hitelezték a cégek „ingatlanfejlesztői körökben”: így az Evergrande pénzügyi bajai erős fertőzési kockázatot jelentenek más ingatlanfejlesztőkre nézve is, mivel e cégek lényegében azonos mérleggel rendelkeznek;
- A fejlesztők – már amelyik megtehette – dollárban denominált kötvényeket bocsátottak ki, amit a „hozamot kétségbeesve kereső” külföldi befektetők örömmel jegyeztek le.
Mind a külföldi, mind a hazai befektetők számára, amelyek lehetővé tették, hogy az Evergrande kikerülje a jobban szabályozott bankokat, a csőd érthető módon hatalmas veszteséget okozott. Az Evergrande tönkremenetele viszont az „én megmondtam” pillanatot hozta el az ország vezető tisztségviselőinek, a regionális bankokat érintő bajok tökéletes lehetőséget kínálnak arra, hogy gyengítsék a regionális KKP-frakciókat,
AMELYEK KORÁBBAN POLITIKAI ESERNYŐT TARTOTTAK AZ EVERGRANDE FEJE FÖLÉ.
Az 52 ezer milliárd dolláros kínai időzített bomba – 2. rész
A koronavírus járvány sem volt képes letörni a kínai lakosság ingatlanvásárlási kedvét, ám a járvány által kiváltott szokásváltozások nagyon komoly fenyegetést jelenthetnek a brutálisan túlfűtött lakáspiacnak. Ez pedig nem más, mint a koronavírus által elindított home office világforradalom.
Közös jólét program
Kínának egyre szembetűnőbb az a törekvése, hogy szétválassza az oktatási lehetőségeket a lakáspiactól, ügyelve arra, hogy rangos iskolába íratni a gyerekeket ne csak a tehetősebb kínai állampolgárok kiváltsága legyen, akik megengedhetik maguknak, hogy költséges „tankerületi ingatlanokat” vásároljanak.
A „közös jólét” program célja a fiatal munkavállalók terheinek enyhítése és a családalapítás, gyermekvállalás (1 család 3 gyerek modelljének) vonzóbbá tétele. Ennek érdekében kormányzati program született az alacsony népességnövekedés és a „lecsúszott” fiatal munkavállalók növekvő csoportjának hosszú távú gondjainak megoldására.
Ha ugyanis igazolódik, hogy a jelenlegi, “mindenáron való növekedés” modelljét érdemes feláldozni a fiatal háztartások „reményéért” cserébe (például a piacra lépő fiataloknak nem kell felörlődniük abban a gyilkos és kilátástalan versenyben, amely a jobb iskolák közelében található kerületi lakások megszerzésére irányul, vagy ha látják, hogy a kisvállalkozásaikat nem szétzúzzák darabjaira a „korlátlan” finanszírozással rendelkező technológiai óriások), akkor a „növekedési áldozat” egy szükséges és hasznos lépésnek bizonyulhat a kevésbé komor holnap és egyben a KKP központi hatalmának megszilárdítása felé.
Ennek pont az ellenkezője zajlik az Egyesült Államokban: a kormányzati és monetáris intézmények jó ideje töménytelen pénzt pumpálnak a gazdaságba, hogy fenntartsák az egyre tarthatatlanabb gazdasági állapotot. Eközben pedig szemlátomást csekély figyelmet szentelnek a felszín alatti növekvő társadalmi egyenlőtlenségeknek és elégedetlenségnek. Kína két évtizedig játszotta ezt a növekedési játékot. A paradigmaváltás náluk most elérkezett.
(Címlapkép: épülő Evergrande lakótelep Zhumadian városában, Kínában, forrás: Jade Gao / Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
