Paradigmaváltás Kínában

picture

Kína az elmúlt években számtalan politikai intézkedést hozott a „közös jólét” elérése és a régi „mindenáron való növekedés” modelltől való elterelés érdekében. A nemzetközi sajtó manapság rengeteget foglalkozik a kínai ingatlanszektor gyengélkedésével, és nem meglepő módon arra a következtetésre jut, hogy a kínai kormánytisztviselőknek ideje aggódniuk az ingatlanszektor oldaláról a kínai gazdaságra leselkedő veszélyekkel.

PEDIG AZ EVERGRANDE ÉS SZÁMOS MÁS NAGYOBB INGATLANFEJLESZTŐ BEHEMÓT MÁR KÖZEL EGY ÉVTIZEDE ÁLL A SZABÁLYOZÓK CÉLKERESZTJÉBEN, BELEÉRTVE A KÍNAI JEGYBANKOT (PBOC) IS.

Kikerülési taktika

A provinciális szervezetek eddig dacoltak a központi döntéshozók ismételt kísérleteivel (például a központi bank irányelve a nagyobb bankokra vonatkozóan), hogy fogják vissza az ingatlanpiac és a nagyobb ingatlanfejlesztők hitelezését. Mindezek az intézkedések ezidáig kudarcot vallottak, mert a fejlesztők a helyi pártszervezetek segítsége révén sikeresen kikerülték a pénzpiacok szigorú központi szabályozását legalább háromféleképpen:

  • A fejlesztő cégek politikailag a KKP regionális frakcióihoz kötődnek (például a Shenzhen / Guangdong frakcióhoz), és a helyi befolyásukat latba vetve kaptak finanszírozást a regionális bankoktól (amelyek politikailag a regionális pártvezetéshez igazodtak, nem pedig a központi kormányhoz);
  • Kvázi egymást hitelezték a cégek „ingatlanfejlesztői körökben”: így az Evergrande pénzügyi bajai erős fertőzési kockázatot jelentenek más ingatlanfejlesztőkre nézve is, mivel e cégek lényegében azonos mérleggel rendelkeznek;
  • A fejlesztők – már amelyik megtehette – dollárban denominált kötvényeket bocsátottak ki, amit a „hozamot kétségbeesve kereső” külföldi befektetők örömmel jegyeztek le.

Mind a külföldi, mind a hazai befektetők számára, amelyek lehetővé tették, hogy az Evergrande kikerülje a jobban szabályozott bankokat, a csőd érthető módon hatalmas veszteséget okozott. Az Evergrande tönkremenetele viszont az „én megmondtam” pillanatot hozta el az ország vezető tisztségviselőinek, a regionális bankokat érintő bajok tökéletes lehetőséget kínálnak arra, hogy gyengítsék a regionális KKP-frakciókat,

AMELYEK KORÁBBAN POLITIKAI ESERNYŐT TARTOTTAK AZ EVERGRANDE FEJE FÖLÉ.

picture

Az 52 ezer milliárd dolláros kínai időzített bomba – 2. rész

A koronavírus járvány sem volt képes letörni a kínai lakosság ingatlanvásárlási kedvét, ám a járvány által kiváltott szokásváltozások nagyon komoly fenyegetést jelenthetnek a brutálisan túlfűtött lakáspiacnak. Ez pedig nem más, mint a koronavírus által elindított home office világforradalom.

Közös jólét program

Kínának egyre szembetűnőbb az a törekvése, hogy szétválassza az oktatási lehetőségeket a lakáspiactól, ügyelve arra, hogy rangos iskolába íratni a gyerekeket ne csak a tehetősebb kínai állampolgárok kiváltsága legyen, akik megengedhetik maguknak, hogy költséges „tankerületi ingatlanokat” vásároljanak.

A „közös jólét” program célja a fiatal munkavállalók terheinek enyhítése és a családalapítás, gyermekvállalás (1 család 3 gyerek modelljének) vonzóbbá tétele. Ennek érdekében kormányzati program született az alacsony népességnövekedés és a „lecsúszott” fiatal munkavállalók növekvő csoportjának hosszú távú gondjainak megoldására.

Ha ugyanis igazolódik, hogy a jelenlegi, “mindenáron való növekedés” modelljét érdemes feláldozni a fiatal háztartások „reményéért” cserébe (például a piacra lépő fiataloknak nem kell felörlődniük abban a gyilkos és kilátástalan versenyben, amely a jobb iskolák közelében található kerületi lakások megszerzésére irányul, vagy ha látják, hogy a kisvállalkozásaikat nem szétzúzzák darabjaira a „korlátlan” finanszírozással rendelkező technológiai óriások), akkor a „növekedési áldozat” egy szükséges és hasznos lépésnek bizonyulhat a kevésbé komor holnap és egyben a KKP központi hatalmának megszilárdítása felé.

Ennek pont az ellenkezője zajlik az Egyesült Államokban: a kormányzati és monetáris intézmények jó ideje töménytelen pénzt pumpálnak a gazdaságba, hogy fenntartsák az egyre tarthatatlanabb gazdasági állapotot. Eközben pedig szemlátomást csekély figyelmet szentelnek a felszín alatti növekvő társadalmi egyenlőtlenségeknek és elégedetlenségnek. Kína két évtizedig játszotta ezt a növekedési játékot. A paradigmaváltás náluk most elérkezett.

(Címlapkép: épülő Evergrande lakótelep Zhumadian városában, Kínában, forrás: Jade Gao / Getty Images)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

Az 52 ezer milliárd dolláros kínai időzített bomba – 2. rész

Olvasási idő: 3 p
A koronavírus járvány sem volt képes letörni a kínai lakosság ingatlanvásárlási kedvét, ám a járvány által kiváltott szokásváltozások nagyon komoly fenyegetést jelenthetnek a brutálisan túlfűtött lakáspiacnak. Ez pedig nem más, mint a koronavírus által elindított home office világforradalom.
picture

Az 52 ezer milliárd dolláros kínai időzített bomba

Olvasási idő: 4 p
Sok közgazdász szerint, amit napjainkban a kínai nagyvárosokban látunk az egy olyan eszközár-buborék, amely elhomályosítja a végül 2008-ban kipukkadó 2000-es évekbeli amerikai ingatlanboomot. Helyzetkép az 52 ezer milliárd dollárra értékelt kínai lakóingatlanpiacról.
picture

Komoly eladósodás mellett épül a kínai fogyasztói társadalom

Olvasási idő: 3 p
Kína évszázados hátrányát igyekszik néhány év alatt ledolgozni a fogyasztói társadalomban – a megtakarítási ráta csökken, a fiatal generációk hitelből vásárolnak, a középosztály amerikai stílusban költ, a háztartási hitelek aránya a GDP-hez mérten tíz év alatt az ötszörösére emelkedett.