Covid 4. hullám: oltatsz vagy fizetsz, ez itt a kérdés

picture

Hiszek abban, hogy a piaci verseny és a piaci folyamatok megfelelő mederben történő működtetése, szinte minden esetben optimálisabb erőforrás-allokációhoz és korrektebb árakhoz vezet. Az egyik kivétel az egészségügy.

Ez egy évszázados vita, hogy magát az egészségbiztosítást a piacnak vagy az államnak kell-e megszerveznie. Még egyetemistaként volt alkalmam Angliában tanulni egy szemeszteren keresztül, ahol is végighallgattam egy francia és egy amerikai osztálytársam vitáját a fenti témáról. A francia széttárta a kezét, és azt mondta, náluk minden ingyen van és a világ egyik, ha nem a legjobb egészségügyi szolgáltatását veheti igénybe. Az amerikai erre azzal válaszolt, hogy ő nem tudja elképzelni, hogy majd egy washingtoni politikus döntse el, hogy ő melyik orvoshoz vagy épp melyik kórházba menjen gyógyulni. Ő a saját pénzéből saját maga akar erről döntést hozni, ne basáskodjon felette senki.

A két felfogás két nagyon eltérő álláspontot képvisel, és az amerikai a világ legdrágábban működtetett egészségügye, amely akkoriban (Obamacare előtti időkről beszélünk) sok tízmillió embert hagyott ellátatlanul.

Az egészségügy piaci alapon való működtetése nagyon nehéz ügy, egy ember egészségügyi költségeinek nagy része életének utolsó időszakára tevődik, akkor viszonylag kevés biztosító akarná ezt fedezni. A profitérdek sokszor ütközik össze a beteg érdekeivel, például egy olcsóbb vagy drágább beavatkozásról szóló döntésnél, ahol nyilvánvaló információs asszimetria van a beteg és az orvos között. Biztos minden ilyen aggodalomra lehetne találni jó választ, összességében mégis úgy látom, hogy az egészségügy állami működtetése mellett messze több érv szól, mint ellene, és a társadalmi szolidaritásnak ez egy fontos csatornája kell, hogy legyen és maradjon.

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lehetne a piactól ellesni trükköket, és itt-ott igazságosabbá tenni az állami rendszert. Ennek a logikának a korunkban van egy nagyon aktuális üzenete. Néhány hetes hír, hogy az amerikai Delta Airlines megemeli azoknak a dolgozóknak a havi biztosítási díját, akik nem oltották be magukat. A piaci logikát figyelembe véve ez teljesen logikus lépés, hiszen ezeknek a dolgozóknak drágább lesz az ellátása, ha elkapják a fertőzést, tovább esnek ki a munkából, és a kollégáikat is veszélyeztetik. Ez pénzben kifejezhető, és logikus döntés is az ottani környezetben.

Az állami egészségügy logikája a szolidaritás elvén alapul. Azok az állampolgárok, akik nem oltatják be magukat, valójában nem szolidárisak a többséggel. Így amikor megfertőződnek, márpedig ha lesz negyedik hullám, akkor meg fognak, és elsősorban ők fognak megfertőződni, akkor egy néhány ezer forintos oltás helyett jóval nagyobb, adott esetben a társadalomnak sok százezer forintba kerülő költséget generálnak. Itt ne csak kizárólag az amúgy drága kórházi ellátásukra gondoljunk, hanem arra is, ha miattuk mégiscsak lesznek újabb lezárások. Akkor emberek veszítik el ismét a munkájukat, például a szolgáltató szektorban.

Így az oltás fel nem vétele nagyon sok költséget ró a társadalom többségére, és nem biztos, hogy ezt a számlát teljes egészében korrekt lenne, ha ők állnák. A világon most intenzíven folyik a gondolkodás arról, hogy az oltatlanok következő járványára hogyan reagáljon a politika. Sok helyen az oltatlanok mozgásának korlátozásában, rendezvényekről, éttermekből való kitiltásán gondolkodnak. Sok lehetőség adott, ugyanakkor lehet, hogy itt is a piaci logika érvényesítése lenne a legcélravezetőbb.

Döntsön mindenki: oltat vagy fizet!

(Címlapkép: egészségügyi dolgozó oltani készül, forrás: Loic Venance / AFP file)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.