Divide et impera
Oszd meg és uralkodj! Nem is lehetne találóbban jellemezni az USA új preferenciáit a közel-keleti, kaukázusi és részben földközi-tengeri térség geopolitikai erőterének alakulásában.
A Közel-Kelet Izrael mellett elsősorban azért volt történelmileg fontos az USA-nak, mert energiaéhségét lényegében onnan biztosította. Ebben azonban az elmúlt évek éles váltást hoztak. Az USA nemhogy önellátó lett kőolajból, hanem gyakorlatilag exportálja a fekete aranyat. Emellé néhány év alatt még a világ legnagyobb cseppfolyósított földgáz exportőrévé is vált. Így bár lehet, hogy ez megint csak véletlen egybeesés, de a Trump-kormányzat elkezdte visszavonni katonáit, csapatait a térségből. És lehet, hogy ezt hosszú távon jól teszi.
AZ USA GYAKORLATILAG KIMARADT A SZÍRIAI KONFLIKTUSBÓL, NEM VOLT SOKKAL AKTÍVABB LÍBIÁBAN SEM, AZ AZERI-ÖRMÉNY-KONFLIKTUS MEG VÉGKÉPP NEM ÉRI EL AZ INGERKÜSZÖBÉT.
Törökország aktív megjelenése
Ami még megváltozott a térségben, az Törökország szerepe és megítélése. Az egykori kérlelhetetlen NATO-szövetséges mára elszabadult hajóágyúként viselkedik, Recep Tayyip Erdogan nagyjából mindenkivel összeveszett néhány év leforgása alatt.
Az amerikaiakkal sikerült összebalhézni egy lelkész kiadatása kapcsán, majd ütni még egy szöget ebbe a koporsóba azzal, hogy orosz rakétavédelmi rendszereket vásároltak. És az amerikaiakkal szövetséges kurdok megtámadása sem tett jót ennek a viszonynak. De egy orosz harcirepülő Szíria feletti lelövésével a törökök összebalhéztak az oroszokkal is. (Akikkel egyébként ellentétes oldalon állnak Szíriában, Líbiában és nem mellesleg az azeri-örmény-konfliktus kapcsán is.)
Ha pedig ez nem lenne elég, a törökök a görög felségvizeken végzett gázkutatásokkal egy NATO-közi konfliktus kirobbanását is kockáztatták, és így sikerült magukra haragítani a görögökkel szövetséges franciákat és briteket. A németekkel pedig már korábban megromlott a viszony a migránsokkal való zsarolás miatt.
USA a háttérben marad
Bár elsőre akár bénázásnak is tűnhet a Trump-kormányzat részéről kimaradni a fent említett konfliktusokból, lehet, hosszú távon az oszd meg és uralkodj elve jól fog működni. Törökország régiós nagyhatalmi szerepre tör nagyjából azokban a térségekben, ahol hagyományosan az oroszok is jelen voltak/vannak.
AZ USA EGY ILYEN HELYZETBEN HÁTRADŐLHET ÉS VÉGIGNÉZHETI, AHOGY A LOKÁLIS KONFLIKTUSOK SOKASÁGÁBAN KORÁBBI ŐSELLENSÉGÜK, ÉS MÁRA ELIDEGENEDNI LÁTSZÓ SZÖVETSÉGESÜK EGYMÁST SZALÁMIZZÁK.
Ami a gazdasági vonatkozásokat illeti, számomra csak egy dolog nem érthető. A török gazdaság kifejezetten rosszul áll, és háborúzni drága dolog. Az Erdogan nevű elszabadult hajóágyú ugyanis nemcsak külföldön, de belföldön is lövöldözött, kinyírva a jegybank függetlenségét, lenullázva az ország devizatartalékait, gazdasági értelemben nadrágból kilógó fenékkel indul csatába. Azzal az Oroszországgal szemben, amelyik brutális devizatartalékaival nagyjából bármilyen válságot képes lesz kiállni az elkövetkező években.
Szóval a török nagyhatalmi tervek mögül számomra hiányzik a pénz, így előbb utóbb ebből baj lesz. De az USA szemszögéből vélhetően sokkal praktikusabb kivárni, amíg a törökök gazdaságilag is teljesen kifektetik magukat, hogy majdan egy új IMF csomaggal lekenyerezve visszatereljék őket abba a szövetségi rendszerbe, ahova majd újra tartozni fognak, néhány gazdasági és katonai pofonnal ezután.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
