Közeleg az ítélet napja – veszteséges techcégek a tőzsdén
Azt hiszem a filmtörténelem azon egyik kivételei közé fogjuk sorolni a Terminátor sorozat 2. részét, az „Ítélet napját”, ahol a folytatás jobban sikerült, mint az első rész. Most mégis a sorozat egy másik folytatásából emelnék ki egy apró idézetet és egyben visszautalást a legjobban sikerült rész címére.
A Terminator Megváltásban (Salvation) van egy számomra ikonikus jelenet. Hősünket (Marcus) halálra ítélik, majd halála után 15 évvel később felébred, és egy gépek által uralt posztapokaliptikus világban találja magát. Odamegy egy gyerekhez és megkérdezi: mi történt? (What happened?). Mire azt a választ kapja, hogy az „ítélet napja történt”. (Judgement day happened.)
Manapság a technológiai részvények árazását tekintve jut eszembe a fenti jelenetsor.
HA MA EGY TECHNOLÓGIAI NAGYVÁLLALATOKBA BEFEKTETŐ MEGTAKARÍTÓ 15 ÉVRE ÁLOMBA SZENDERÜL MAJD 2034 VÉGÉN FELÉBRED VÉLHETŐEN FURCSA DOLGOKAT FOG LÁTNI A SZÁMLAKIVONATÁN.
Felhívja a brókerét megkérdezni mit történt, mire azt a választ fogja kapni, hogy bizony eljött az ítélet napja.
Kétségtelen, hogy a technológiai szektor mai árazási mutatói közel sincsenek a 2000 évek elejei technológiai lufi idején látottaknak. Ettől függetlenül egy-egy értékelésen megakad az ember szeme.
VESZTESÉGES VÁLLALATOK KERÜLNEK TŐZSDÉRE, MINÉL KÉSŐBB LESZ NYERESÉG ANNÁL TÖBBET ÉRNEK. NEM EGY ESETBEN AZ ÁRBEVÉTEL SOKSZOROSÁN FORGÓ VÁLLALATOK MILLIÁRD DOLLÁRNYI VESZTESÉGET TERMELNEK.
Startupok a tőzsdén - nehezen beárazhatók a cégek
Nem pusztán az elszállt árak miatt kockázatosak az olyan részvénykibocsátások, mint az Uber vagy Lyft, persze amíg egy startup nem találja ki és meg, hogyan csinál pénzt, értéke sem árazható reálisan. De az ilyen stádiumban levő cégek esetében a részvényesek jogai és információi – szemben a kockázati tőkebefektetőkkel – is erősen korlátozottak.
A vállalatok értékét pénzben fejezzük ki, és a jegybankoknak köszönhetően a pénz ingyen van. Nyomtatják. Európában néhány helyen már a kölcsönadó fizet a hitelfelvevőnek. Ilyen helyzetben persze a reáleszközök bármennyit érhetnek, és bizony sok esetben a csordaszellem, az emberi psziché nem feltétlenül racionális fele veszi át a döntési folyamatot, és ez gyakorlatilag bármilyen magasságokba kergetheti azon részvények árfolyamát ahol nyereség híján a fantáziára van bízva az értékeltségük. Így járt a Wework nevű cég is: egyik pillanatban még több tízmilliárd dolláros cégérték mellett tervezték tőzsdére vinni, majd másnap beköszöntött a valóság és a csőd széléről kellett visszarántani a vállalatot. Szóval repedések már vannak a falon, az álomvár azonban még kitarthat egy ideig.
Vége a Softbank és a startup-ok pilótajátékának
Nemhogy nem érdekelte őket a profitabilitás, szédítő veszteségeket voltak hajlandóak finanszírozni privát befektetők az elmúlt években, hogy a tőkét üzletszerzésre használó startup-okat aztán hihetetlen árfolyamokkal vigyék tőzsdére. A WeWork-lufi kipukkadása az egész gyakorlatot temetheti, amire sok startup rámehet.
Valójában azt, hogy az eszközár-lufit meddig lehet fújni, nem tudhatjuk, senki sem tudja. Az viszont biztos, hogy 15 év távlatából máshogy fogunk beszélgetni a ma technológiai óriásairól, amelyek közül számos már nem is fog létezni akkor.
AZ ŐRÜLET TETEJÉN, AMIHEZ MOST KÖZELEDÜNK, MEGKÉRDŐJELEZIK A HAGYOMÁNYOS ÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREK HELYESSÉGÉT. JÖNNEK AZ ELMÉLETEK, HOGYAN LEHET VESZTESÉGES, VALÓDI ÜZLETI MODELLEL NEM RENDELKEZŐ CÉGEKET MILLIÁRD DOLLÁROKRA ÉRTÉKELNI.
De ki kell mindenkit ábrándítsak, az ingyen hitelt is vissza kell egyszer fizetni, a veszteségeket pedig valakinek finanszírozni kell. A Wework példája mutatja, hogy álmokból csak ideig óráig lehet várat építeni.
Előbb utóbb eljön az ítélet napja, a millió dolláros kérdés pusztán annyi: mikor…..
(Címlapkép: Terminator Salvation moziplakát részlet / Warner Brothers)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
