Energia akkor is kell, ha nem szeretjük
Ha a világ lakosságának gazdasági értelemben vett alsó 50 százalékát csak a mexikói életszívonalhoz akarnánk juttatni, az energiaszükséglet biztosítására duplázni kellene a jelenlegi, napi százmillió hordós olajkitermelést. Ha ugyanezt az életminőséget hatmilliárd ember számára szeretnénk biztosítani, már 450 millió hordó olajból kinyerhető energiamennyiségről beszélünk. Energia kell, legyen az atomenergia, napenergia, vízenergia, fosszilis vagy egyéb forrásból nyert energia – mondja az alábbi videóban Chris Slubicki, a Modern Resources, egy kanadai olajcég elnök-vezérigazgatója.
Az olaj piacán különösen, de úgy általában az energetikában is jellemzően a rövid, éven belüli eseményekre koncentrálunk. Arra, hogy mint mond éppen az OPEC, vagy arra, hogyan egyezkedik Szaúd-Arábia a Trump vezette amerikai kormánnyal. Aztán ott vannak még az iráni szankciók vagy a kérdés, hogy Venezuela épp mikor dől teljesen össze.
Ezeken a rövid és középtávú ármozgató hatásúnak gondolt híreken kicsit túllépve ajánlom ezt az előadást, amely az igazán fontos a hosszú távú tendenciákra koncentrál. Chris Lubicki szélesebb perspektívában mutatja be nemcsak azt, hogy a jelenlegi nyugati életszínvonal mennyi energiát igényel, hogy az energiahatékonyság növekedése ellenére a fogyasztói társadalom szükséglete egyre csak növekszik (ahogy a videóból is kiderül, az ezt kimondó Jevons-paradox már 1865-ben megszületett), és azt, hogy mit tehetünk, mivel kell tisztában lennünk annak érdekében, hogy értelmes párbeszédet tudjunk folytatni az energiafelhasználásról és termelésről, valamint ezek környezeti hatásáról.
(Címlapkép: a Deepwater Horizon olajszennyezése a NASA felvetelén 2010 májusában, forrás: Wikipédia)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
