Sportesemény ajánló, ami egész biztosan ellenáll a Covid-nak
2016 decemberében járunk. Helyszín az Indiai-óceán déli részén a Kerguelen-szigetek melletti vizek. Ez Franciaországhoz tartozik, lényegében lakhatatlan és szinte lakatlan, de a franciák állomásoztatnak itt némi haditengerészeti erőt. A déli féltekén ilyenkor elvileg nyár van, de ebből itt semmi nem látszik: a levegő hideg, a szél erős, a tenger viharos és minden vigasztalanul szürke.
Itt halad el épp a nyolcadik alkalommal megrendezett Vendée Globe szóló, megállás nélküli, földkerülő vitorlásverseny élmezőnye: az első helyen a francia Armel Le Cléac’h, alig kicsivel lemaradva az angol Alex Thomson száguld. A Jóreménység foka már bő 4000 kilométerrel mögöttük, Ausztrália délnyugati partjai még nagyjából ugyanennyivel előttük. Jól le kell menniük délre, távolról nézve egészen közel már az Antarktiszhoz. Szóval igazi senki földje, az üvöltő 40-esek világa.
Alex Thomsonnak már letörött a hajó jobb oldali foil -ja, (magyarul dinamikus támasz uszonypár, röviden: bajusz) ami egyfajta szárnyszerűség a hajó két oldalán, és hátszélben segíti megsiklatni ezeket a 60 lábas hajókat, még brutálisabbra növelve amúgy is elképesztő sebességüket. Ez egyértelmű hátrány az angol hajósnak, de nem végzetes technikai probléma. A francia tévések készültek erre a részre, egy francia hadihajó fedélzetéről helikopterről felszállva jelentkeznek be rádión a versenyzőknél.
Ezeket a pillanatokat örökíti meg a következő videó, amit azért szeretek különösen, mert egyrészt rendkívül plasztikusan mutatja be az extrém verseny hangulatát, a versenyzők hősiességét. Másrészt nagyon jól látszik, hogy mire képesek ezek a hajók szélsőséges körülmények között, csúcsra járatva. A harmadik oka pedig Alex Thomson. Ő őriz még valamit a mára egyre jobban a történelem homályába vesző angol eleganciából, stílusból, humorból és jókedélyből: amikor az egyébként a fedélzeten átcsapó hullámok ellenére, a francia tévéseket látva bemászik a kabinba, kihoz valamit, kicsavargatja, és a hajó szélén egyensúlyozva meglobogtatja ősi riválisuknak a brit zászlót.
Óriási jelenet.
Rengetegen szeretnek sporteseményeket nézni, drukkolni legkülönbözőbb sportágakban, és érzik valószínűleg ugyanazt amit én, hogy idén ez a nyavajás Covid-19 sok minden más mellett, ettől is megfosztott minket. Hogy mást ne említsünk, elmaradt például a tokiói olimpia, kevesebb BL-meccs volt, az is nyáron, alig lehetett élőben sporteseményeket követni, sorolhatnám. Magamon például azt vettem észre, hogy egy korsó sörrel a kezemben, meg némi szotyolával (makukával) a másikban, a nálunk vendégeskedő tizenéves gyerekek csocsózását is relatíve hosszú ideig tudtam elmélyülten figyelemmel kísérni.
NOS EBBEN A SIVÁR SPORTESEMÉNY-KÖZVETÍTÉSI KÖRNYEZETBEN RENDEZIK MEG NOVEMBERTŐL AZT A KÉT HÓNAPOS ESEMÉNYT, MELYNEK KÖVETÉSE KIS FELKÉSZÜLÉSSEL ÉS RÁHANGOLÓDÁSSAL JÓ SZÓRAKOZÁST ÍGÉR.
Ez a kilencedik Vendée Globe
Bár idén sajnos nincs magyar induló – mint 1992-ben, 1996-ban és 2016-ban Fa Nándor – de hogy mást ne mondjak, a 33 indulóból idén lesz 6 női versenyző is. Ez már önmagában kuriózum, mert mind a mai napig extrém sport ez a szóló földkerülő, ahol nagyon gyakoriak a komoly (néha sajnos halálos kimenetelű) balesetek is. Jó esetben az indulók fele ér célba 2-3 hónappal az indulás után, a mezőny többi része a legkülönbözőbb okok miatt feladni kényszerül a versenyt.
A Vendée Globe sokak szerint igazából a franciák versenye, és valóban túlnyomó többségben vannak a franciák, de idén például 10 más nemzetbeli induló is lesz, többek között az idei verseny legnagyobb favoritja, a már emlegetett brit Alex Thomson (2016-2017-ben második lett), aki Hugo Boss nevű hajójával és csapatával, hihetetlen derűs bejelentkezéseivel, humorával teljesen új szintre emelte ezt a versenyt.
A verseny több dolog miatt is szerethető: egyrészt két hónap alatt – pontosan úgy, mint egy több évados, profin megírt és megrendezett Netflix-sorozatban – van bőséges időnk megismerni az egyes szereplőket. Rengeteg különböző karakter vesz részt rajta, így a háttérsztorik és élő bejelentkezések alapján kialakulnak különböző érzelmi viszonyulások, elkezdődik a drukkolás.
Másrészt, mivel nagyon különböző büdzsével dolgoznak a csapatok, szinte két különböző verseny zajlik egyszerre. A költségvetés az óriási és csillagászati összegek között szóródik: Alex Thomson hajója nagyjából 6,4 millió dollárba kerül, és csapatának éves költségvetése további 4-5 millió dollár. Ehhez képest a verseny teljesítésére alkalmas hajót már össze lehet hozni a harmadából-negyedéből is, és további egy-másfél millió dollár már elég a versenyen történő elinduláshoz.
AZAZ MINIMUM HÁROMSZOROS KÜLÖNBSÉG VAN A VERSENY TELJESÍTÉSÉRE ALKALMAS, ÉS ANNAK MEGNYERÉSÉRE ESÉLYES CSAPATOK KÖLTSÉGVETÉSE KÖZÖTT.
De ez nemhogy árt, hanem még használ is a versenynek: amikor indulás után egy-másfél hónappal például az látszik, hogy egy elképesztően profi és drága, de ebben a mezőnyben mégsem top-top kategóriás hajóval is ott tud lenni egy kiváló, tapasztalt, 60 év feletti vitorlázó a lényegében űrtechnológiás favoritok nyakán, az egészen megindító tud lenni.
Ilyen volt legutóbb Fa Nándor, aki 8. lett. (Az első 4 helyezett foil-os, 10 százalékkal könnyebb, teljesen újfajta árbócmerevítő kötélzettel rendelkező hajó volt). Teljesítményét jól jelzi az is, hogy az akkor 63 éves magyar vitorlázó célbaérkezését ugyanúgy több tízezren figyelték a helyszínről, mint az első vagy a második helyezettét. Fa Nándor jelentőségét ebben a sportban még jobban meg tudjuk érteni, ha tudjuk, hogy az első versenyen 1989/1990-ben kizárólag francia versenyzők értek célba. A második - az 1992/1993-as- versenyen pedig ő lett a legjobb helyezést elérő nem francia versenyző az ötödik helyezésével. Franciaországban éppen ezért sokkal nagyobb a nimbusza, mint itthon. Külön érdekesség továbbá – és jól mutatja a hihetetlen technikai fejlődést ebben a sportban is –, hogy Fa a legutóbbi, nyolcadik helyezésének időeredményével, ami 93 nap, 22 óra, 52 perc, simán megnyerte volna az első három versenyt.
Télből nyárba, nyárból télbe
A versenyzők télen indulnak, utána az Egyenlítő körül hirtelen meleg nyárban mennek. Ezután a déli féltekén – hiába van elvileg nyár – ismét zord időben vitorláznak az Indiai-óceán déli részén. Majd Ausztrália és Új-Zéland alatt kicsit megint jobb az idő. Ezt követi a legdurvább (közel 8000 km-es) szakasz a Csendes-óceán déli részén, sokszor közel az Antarktiszhoz. A beszámolók alapján a hajósok szempontjából fizikailag és lelkileg is talán ez a legmegterhelőbb és legnyomasztóbb része a versenynek: itt még egy nyavalyás Kerguelen-szigetek sincsen. És ezen a szakaszon hajóznak keresztül a híres Nemo-ponton is: azon a pontján a Földnek, amitől a lehető legtávolabb (2688 kilométerre) található bármilyen szárazföld.
De ha ezen túljutnak, jön a vitorlások által várva várt Horn-fok (ezeknél a bejelentkezéseknél elképesztő jókedv és optimizmus látszik a versenyzőkön) majd ennek megkerülése után ismét kis nyár hazafelé, és persze a célegyenes, Franciaországhoz közelítve megint hideg-ködös télben. Földrajz leckének sem utolsó!
Rengeteg érdekes tény, statisztika, műszaki újítás veszi körül az egész versenyt, ugyanakkor nagyon fontos benne az emberi tényező, a személyiség, a kitartás, az akaraterő, a mentális erő szerepe. Szóval mindenki találhat benne magának valami szórakoztatót. Tapasztalatom szerint akár 9 éves gyerekkel együtt is nagyon jól végig lehet szurkolni a versenyt, szóval családi programnak is remek.
Az esemény hivatalos honlapja itt található.
Jó szórakozást!
(Címlapkép: a brit Alex Thomson az ötödik versenyére készül, forrás: Vendée Globe)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
