Egy modell mind felett…
Valamivel több, mint 14 éve kezdtem el dolgozni a Concorde-nál, mint részvényelemző. Az első napokban az általam váltott kolléga ellátott néhány jó tanáccsal, már ami a szakmát illeti. Az egyik ilyen fontos állítása mind a mai napig a fülemben cseng. Ahhoz persze, hogy ez érthető legyen, nem árt tudni, mivel foglalkozik egy részvényelemző. Elsősorban pénzügyi modelleket készít vállalatokról, amelyek segítségével megpróbálja előre jelezni a jövőbeli eredményességüket, készpénztermelő képességüket és így a fair piaci értéküket.
A fenti munkában az előrejelző modelleknek óriási szerep jut, hiszen egy komplex vállalat teljesítményét előre jelezni rengeteg információn és feltételezésen alapul. A volt kolléga azt tanácsolta nekem,
„Sose mond, hogy a modelled szerint így meg úgy alakulnak a dolgok, azokat nem a modell mondja, hanem TE, hiszen a saját feltételezéseid vannak benne, annyira lesz a modell pontos, amennyire a feltételezéseid azok”.
A fenti mondatok azért jutottak most eszembe, mert manapság nap mint nap hallunk modellszámításokról a COVID-19 járvány terjedése kapcsán. Becslések, kalkulációk és lehetséges forgatókönyvek sokaságát ontja a média. A fenti számítások alapján politikusok, olykor cégvezetők döntéseket hoznak, mérlegelnek, leállítják, majd újraindítják a világgazdaságot.
Bírálni nem bírálnék egyetlen döntéshozót sem, mert elképesztő nehéz helyzetben kell most helytállni szerte a világon. Ugyanakkor elképesztő az a tény is, hogy a döntéshozóknak mennyire kevés információ és milyen sajátosan pontatlan modellszámítások alapján kellett döntést hozniuk. A fenti állítás pedig nem azért igaz, mert a modellek készítői valamilyen szakmai hibát vétettek volna, vagy nem ismerték a szakma alapvető szabályait. A modellszámítások minden bizonnyal betartották az alapvető szabályokat.
A pontatlanságot két dolog okozhatta: az egyik az, amit a cikk legelején említettem. A modellszámítás annyira pontos, amennyire a beletáplált adatok azok. E tekintetben, pedig ameddig nincsenek megbízható széleskörű adataink a vírus valódi elterjedésének szintjéről/sebességéről/súlyosságáról, addig valójában nem tudjuk pontosan belőni, hogy milyen ütemben terjed és mennyire halálos. A pontos (hangsúlyozottan pontos) tesztelés megérkezéséig, egész egyszerűen a modellszámítások kapcsán a sötétben tapogatózás a legjobb szó a történések alakulásának előrejelzése kapcsán.
A másik probléma a modellekkel, hogy értelemszerűen statikusak. Nem tudják, de nem is feltétlen feladatuk, hogy figyelembe vegyék azt, hogy a szereplők automatikusan reagálnak a megváltozott helyzetre. Értem ez alatt azt, hogy a kórházi kapacitásokat mindenhol bővítik, így a korábban feltételezett halálozási arány tovább csökkenthető. Ugyanakkor van olyan vélemény, méghozzá nem is akárkié, hanem a „svéd modell” atyjáé, aki szerint az egyetlen biztos dolog, amit tudhatunk a vírus kapcsán, hogy a kézmosás 150 éve működik.
A fenti videó interjúban ugyanis Johan Giesecke nem kevesebbet állít, minthogy a meghozott intézkedések (iskolabezárások, távolságtartás) hatékonyságáról semmilyen tudományos bizonyíték sincs. Ne feledjük, egy hónapja még hazánkban is élénk vita folyt arról, hogy kell-e maszkot viselni, de valójában ma sem tudjuk biztosan, használ-e bármit is. Statisztikailag hibás következtetés lenne ma azt gondolnunk, hogy a sok országban elért görbelaposítást, azaz a járvány terjedésének lassulását a fenti intézkedéseknek köszönhetjük. Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy pusztán a gyakoribb kézmosás segített. Nem tudjuk, nincs rá bizonyíték.
Az elkövetkező időkben valószínűleg megérkeznek a professzionális gyógyszeripari cégek által készített gyorstesztek és azok a profi tesztek, amelyek azt mutatják, hogy vajon átesett-e már valaki a megbetegedésen. Valójában, ha ez a megbízható teszteken alapuló széles körű adatgyűjtés elindul, akkor lesznek olyan információink, amelyek alapján legalább közelítőleg meg tudjuk válaszolni azokat a kérdéseket, hogy valójában mennyi fertőzöttel, milyen kórházi kapacitással kellene felkészülni egy újabb megbetegedési hullámra. Addig pedig a modellszámítások, jóslatok, a fertőzöttek számának és a súlyos esetek arányának megbecsülése közelebb van a találgatáshoz, mint a valósághoz.
Avagy minden előrejelzés annyira lesz jó, mint amennyire a mögötte meghúzódó feltételezések helyesek.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
