Az előttünk álló „ólálkodó vírus” korszaka és az azt kísérő permanens tagadás
A koronavírus berobbanása 2020-ban sakkot adott a világgazdaságnak. Nagyon úgy tűnik, hogy a fejlett világ csak egy mezőre léphet innen mostanság: a közösségi távoltartás szabályaira épülő fél-normális világgazdasági működésbe. Napjaink szórakoztatási-szolgáltatási világgazdaságában nehéz lesz a fogyasztót eljuttatni a fogyasztási pontra, hogy ott fogyasztási élményt vásároljon.
„Lehetetlen eltúlozni a fájdalmat, amit az emberek éreznek most és érezni fognak az elkövetkező években… Bárki, aki élt az egyes számú világjárvány idején sohasem fogja elfelejteni azt.
Az emberek kimehetnek, de nem olyan gyakran és nem zsúfolt helyekre. Olyan éttermeket képzeljünk el, ahol csak minden második asztalnál ülnek, illetve a középső széket üresen hagyó repülőgépeket. Az alapcél, hogy engedve legyenek azok a tevékenységek, amelyek nagy gazdasági és jóléti haszonnal járnak, de kis fertőzési kockázattal is egyben.
A történet lényegi része a most következő időszak lesz. Ha a kormányok feloldják a karantén intézkedéseiket és az üzleti élet is újraindul, az emberekben lesz egy természetes idegenkedés azért, hogy ne tegyék ki magukat a fertőzés kockázatának. A repülőtereken nem lesz nagy tömeg. A sportesemények alapvetően üres nézőtér előtt zajlanak majd. A világgazdaságon pedig nyomás lesz az alacsony kereslet miatt.”
Valahogy így hangzanak Bill Gates szavai, amit egy 11 oldalas írásban osztott meg a filantróp milliárdos a Seattle Times hasábjain nemrég. Gates gondolatai szerint a világ a következő két hónap folyamán a fél-normális működés állapotába fog visszatérni. Az élet véleménye szerint a mindennapi kerékvágásba csak akkor fog visszaállni, amikor a lakosság nagy része számára rendelkezésre fog állni védőoltás, amelynek a tömeggyártását az ex-Microsoft vezető 2021 második felére reméli.
NEM HANGZANAK EZEK A GONDOLATOK TÚL JÓL. NAGYON NEM.
Ha igaznak bizonyulnak Bill Gates várakozásai, akkor olyan elkövetkező 12-18 hónap vár a világgazdaságra, amire a gazdasági szereplők és a társadalmak döntő többsége abszolúte nincs felkészülve jelenleg. A globális karanténintézkedések hirtelen jöttek, szinte egyszerre a világban. Egy ismeretlen természetű járvánnyal szemben hozták meg a gazdaságot lefagyasztó döntéseiket a világ vezetői, amit az egyes társadalmak fegyelmezetten vettek tudomásul két dolog miatt. Egyrészt kezdetben óriási volt a félelem a haláltól, másrészt szinte mindenki egy rövid kihatású intézkedésnek gondolta a vírussal szembeni védekezést.
Ha ma 2020. április 24-én délelőtt ránézünk a világra, akkor kétfajta, egymással szöges ellentétben álló rettegést láthatunk az emberiségen. Az emberek egyik csoportja továbbra is nagyon fél a vírustól és szíve szerint akár hónapokra karanténban maradna és karanténba zárna mindenkit. Az emberek másik felének pedig elfogyott a türelme és a pénze, és a gazdasági ellehetetlenüléstől retteg. A védőoltás megjelenéséig szinte lehetetlen lesz eme két embercsoport kívánságait összeegyeztetni.
A koronavírus várható 2020-2021-es története az alábbi három szakaszra osztható:
- Berobbanó vírus korszaka (2020. január – 2020. május): ez a szakasz a karanténintézkedések és a világgazdasági lefagyás korszaka. Hirtelen és drámai gazdasági fájdalommal jár együtt, ami relatíve még kezelhető lenne, ha a párhetes vagy két-három hónapos leállás után minden visszatérhetne a régi mederbe.
- Ólálkodó vírus korszaka (2020. május – 2021 ???): a közösségi távoltartás szabályain alapuló fél-normális gazdasági és társadalmi működés világa.
- Eltakarodó vírus korszaka (2021 ???, reméljük minél hamarabb): a védőoltás megjelenésével a járványügyi vészhelyzet vége. A brutális gazdasági kérdőjelek következő korszakának kezdete.
Foglalkozzunk innentől kezdve csak az előttünk álló és Bill Gates által már karakterizált ólálkodó vírus korszakával. Véleményem szerint ezzel kapcsolatban a világ döntő többsége a permanens tagadás állapotában áll. Egészen egyszerűen nem mutatunk semmilyen hajlandóságot arra, hogy tudomásul vegyük az elkövetkező, várhatóan 12-18 hónap szépnek semmiképpen nem nevezhető új világrendjét.
EZ AZ ÚJ VILÁGREND EGY HIBRID STRATÉGIÁN ALAPULÓ SE NEM KARANTÉN, SE NEM FELSZABADULT MŰKÖDÉSŰ TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG VILÁGA LESZ, AMI BRUTÁLIS TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI FESZÜLTSÉGEKKEL JÁRHAT EGYÜTT.
Ennek az oka pedig az, hogy korunk fogyasztói társadalma mélyütést kapott a koronavírustól, amely mélyütésből sajnos nem tud felállni mindaddig, amíg nem lesz védőoltás.
Napjaink globális áramlásra és a szolgáltatási szektorra épülő világgazdaságában az aktuális járványügyi helyzet megjelenéséig nem is gondoltuk végig, hogy mennyire fontos a következő folyamat: a fogyasztó eljut a fogyasztási pontra, ahol valamilyen „élményt” vásárol meg. Fogyasztó, eljutás, fogyasztási pont és élményvásárlás, ízlelgessük ezt a négy szót, így a karanténban és az előttünk álló közösségi távoltartás szabályaira épülő világra nézve.
A fogyasztók jelenleg a világban nagyon különböző állapotban vannak. Egy szerencsés réteg ugyanúgy kapja a fizetését és szinte ugyanúgy dolgozhat most is, ám költeni nem tud, velük most ne foglalkozzunk. Egy réteg egyáltalán nem jut jövedelemhez, illetve lecsökkentek a bevételei, ám van tartaléka és most abból él. Az elsőszámú probléma a tartalék nélkül élő és állásukat elveszítő fogyasztókkal van most világszerte. Ők az elkövetkező időszakban, ha akarnának sem tudnának érdemi lakossági fogyasztást felmutatni. És van egy érdekes réteg, aki relatíve tartalék nélkül ment bele ebbe a válságba, mert bár megtakaríthatott volna, az „élj a mának” felkiáltással minden pénzét elköltötte. Itt sokan nagyon drasztikusan meg fogják változtatni szokásaikat az elkövetkező években. Megtakarítókká válnak és újabb csapást mérnek ezáltal a lakossági fogyasztás számaira.
A fogyasztó depresszió problémája csak az egyik sarkalatos pontja a mostani világunknak. Tételezzük fel, hogy jönne valami jótündér és kifizetné a világon mindenkinek az eddigi koronavírus okozta bevételkiesését, ám itt hagyná nekünk az ólálkodó koronavírus korszakát a közeljövőre. Tehát nem lett kivéve a zsebekből a pénz, ám a közösségi távoltartás szabályai mellett el kell juttatni a fogyasztót a fogyasztási pontra, hogy az ott meg tudja vásárolni a megszokott élményét.
Globális világunkban először el kellene jutnia a fogyasztónak a fogyasztási pontra, azaz össze kellene nyitni a különböző országokat, majd földrészeket. Ehhez arra lesz szükség, hogy az utazók egyrészről bízzanak abban, hogy a célországban nem kapják el majd a vírust és hogy a célország bízzon abban, hogy az utazó nem hozza be a vírust. Jelenleg ez a világon egyedül a képzeletbeli Reykjavik-Szöul repülőjárattal lenne nagyjából megvalósítható és nem ez a potenciális embermozgás az, ami kihúzná a turizmus iparágat a csávából. Nézzük meg csak azt, hogy mennyire enged be Kína külföldieket most magához. Semennyire.
A fogyasztási pontok természetesen alig várják, hogy újra kinyithassanak és fogadhassák a fogyasztókat, akik pénzzel tudnak nekik fizetni az általuk nyújtott élményért. Velük van a rendszerben a legkisebb probléma. Ha el tudnának jutni az emberek ezekre a fogyasztási pontokra (étterem, kiülőhely, szálloda, élményfürdő, meccs, utazóhajó stb.), akkor a következő gubanc az élménnyel van.
A MAI SZÓRAKOZTATÓIPARI-SZOLGÁLTATÁSI VILÁGGAZDASÁG UGYANIS ÉLMÉNYEKET ÁRUL. AZ ÓLÁLKODÓ VÍRUS KORSZAKÁBAN KIKÉNYSZERÍTETT KÖZÖSSÉGI TÁVOLTARTÁS SZABÁLYAI MELLETT EZEK AZ ÉLMÉNYEK STERILIZÁLT, KIHERÉLT ÉLMÉNYEK LESZNEK.
Gumikesztyűs és maszk alatt motyogó pincérek fogják kidicsérni az amúgy világbajnok ételt és italt a menő éttermekben. Ki fog bemerészkedni a szállodai medencébe egy csobbanásra? Hogyan fog kinézni egy svédasztalos reggeli? Hogyan nézhetik meg a szurkolók a kedvenc kocsmájukban csapatuk zártkapus mérkőzését? Hogyan fogunk egy 35 fokos júliusi vasárnapon sorban állni a hekkünkért a balatoni strandon?
És a sterilizált, kiherélt élménnyel lesz még egy-két baj. Egyrészt drágább lesz – mert kevesebb ember lehet egy adott helyen – hogy egyáltalán érdemes legyen a fogyasztási pontnak kinyitnia. Másrészt, ahogy egy ismeretlen csúcsfilozófus egyszer kijelentette: „A majdnem az, az nem az.” Nem látni előre azt, hogy mekkora igény lesz ezekre a „majdnem az” élményekre.
Megvizsgálva ennek a fogyasztó-eljutás-fogyasztási pont-élmény négyszögnek a problémáját, a következő helyzetet látom a világgazdaságra nézve. Az elkövetkező karantén és oltás közötti átmeneti állapotban továbbra is sakkban lesz a világ.
SAKKOT KAPTUNK, AHONNAN EGY HELYRE TUDUNK MOST LÉPNI A KIRÁLYUNKKAL, AZ IMÉNT VÁZOLT HIBRID STRATÉGIÁS MEZŐRE. A VILÁGNAK EGYETLEN CÉLJA LEHET A KÖVETKEZŐ 12-18 HÓNAPBAN: NEVEZETESEN A MATT ELKERÜLÉSE.
Ehhez képest véleményem szerint nagyon sokan úgy látják most is a helyzetet, hogy gyorsan kiszabadulunk a szorításból és 15 lépés múlva mi adunk mattot a tábla másik oldalán kaján vigyorral mosolygó koronavírusnak. Ennek a permanens tagadó rétegnek ki más lenne a vezetője, mint Donald Trump, aki most éppen azt mantrázza, hogy a nagy melegben és páratartalomban megsemmisül a vírus. Telefonálnia kellene egyet Szingapúrba…
A globális tőkepiac jelentékeny része továbbra is a jött és már megy is hozzáállással tekint a koronavírusra. Az ólálkodó vírus 12-18 potenciális hónapjára úgy tekint, mint egy nagyon kis valószínűségű jövőképre. Holott a most látható intézkedések kapcsán sajnos véleményem szerint ez a legvalószínűbb kimeneteli lehetőség.
Ne legyen igazam!
(Címlapkép: Credit Spencer Platt/Getty Images.)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
