Mindeközben Vietnamban – Koronavírus = pusztító árháború
Vietnam gazdasági értelemben nézve hiába kezelte példaértékű módon január végén és február elején a koronavírus okozta egészségügyi helyzetet. Az ország elementáris ütemben kibontakozó turisztikai iparát mélyütésként érte a fertőzésből származó válság. Januárban még élő és viruló vállalkozások küzdenek napjainkban a puszta porondon maradásért és minden egyes dollárért. A vietnami turizmusban kicsiben megfigyelhető árháború a tőkepiac egyik legnagyobb frontján extrém méreteket kezd ölteni. Szaúd-Arábia és Oroszország nem kér többet az amerikai palaolajból.
Faifoo az 1500-as évek elejétől közel négy évszázadon át Ázsia egyik legkomolyabb kikötővárosa volt. A mai Vietnam közepén fekvő városkában gyakorta fordultak meg kínai, japán, holland, portugál spanyol, indiai, indonéz, thaiföldi, francia, brit és amerikai hajók, hogy a vietnami városka raktárait megtöltsék, illetve kiürítsék az adott kor különböző kincseiből. Nagyon magas minőségű selyem, szövet, papír, porcelán, diófélék, bors, kínai gyógyszerek, elefántagyar, méhviasz és a gyöngyök voltak a leginkább kereskedett termékek.
A legnagyobb nyomot Faifoo városképén a kínai és japán kereskedők hagyták, akik évszázadokkal ezelőtt egészen más ritmusú életet éltek, mint mai utódaik. Mindkét kereskedői csoport tavasszal érkezett meg az akkor északról fújó szelek segítségével. Ezek után hónapokig a városkában maradtak, majd a nyáron érkező déli monszunszelek „hazafújták” őket Kínába és Japánba. Négyhónapnyi vietnami tartózkodásuk alatt raktárházakat béreltek, ahol lakrészeket alakítottak ki maguknak. Irigylésre méltó életritmus ez napjaink óráról-órára pörgő világában.
Faifoo ma már nem található meg a térképen, napjainkban Hoi An a városnév. A 134 ezer lakosú helység óvárosa 1999 óta az UNESCO Világörökségének a része. Több, mint 800 épületet sikerült megőrizni épségben, ezért a város központja évszázadok óta szinte ugyanúgy néz ki. A központ utcáit délelőtt 8 és 11 óra között, illetve délután/este 3 és 9 óra között lezárják a motoros járművek forgalma előtt. A színes lampionokat az utcák felett este hatkor bekapcsolják és vírusmentes időben hömpölyögnek a turisták, elragadtatva a helyszín varázslatosságától. Mindezt a hangulatot megdobja még a világszínvonalú vietnami konyha is. Nem csoda, hogy a mértékadó Travel+Leisure magazin 2019-ben a világ legjobb városának választotta Hoi An-t.
A kis történelmi visszatekintés után pedig sajnos ideje megérkezni napjaink koronavírus fertőzte rögvalóságába. Az elmúlt két hetemet egy kis utazócsoport szervezőjeként Vietnamban töltöttem és így a kulturális és tengerparti feltöltődés mellett módomban állt megfigyelni a jelenlegi világválság egyik első érintett területén az élet drámai megváltozását. Vietnam hosszú heteken át mintaországként kezelte a koronavírus fertőzést. Február közepéig összesen 16 ember fertőződött meg, a helyi hatóságok szinte azonnal életbe léptették a megfelelő karanténokat és ennek köszönhetően több, mint két hétre teljesen megszűnt a (kimutatott) koronavírus az országban. Minden fertőzött már rég felgyógyult, amikor pár napja az európai turisták újra elkezdték behurcolni az országba a járványt.
Ha létezik még magyar szemmel nézve is vérzivataros történelmű ország, akkor Vietnam az. Évezredes kínai, mongol, francia és amerikai elnyomás és pusztítás után az elmúlt évtizedek a gazdasági prosperitásról szólnak az ázsiai kistigris országban.
Vietnami balzsam – Made in China Vietnam
Vietnam regionális versenytársait elhagyva kisebb csodát produkált az elmúlt húsz évben, de dinamikusan növekvő exportjában az elmúlt években kínai áruk is megjelentek a kereskedelmi háború mellékhatásaként. Az uniós szabadkeresledelmi megállapodás így kiskaput is nyitott.
Az egy főre jutó GDP az 1989-es 96 dollárról 2019-re 2.715 dollárra emelkedett. Az elmúlt években a hasító feldolgozóipar mellett egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be az ország életében a turizmus. Vietnam rengeteg kiváló adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy elsőrangú turistacélponttá váljon a 2020-as években. Napjainkban a világ turisztikai térképén Vietnam még egy építési terület, ahol szédületes ütemben zajlanak a fejlesztések. Azok a fejlesztések, melyeknek az elsőszámú megcélzott csoportja a 4-5 napos kikapcsolódásra vágyó kínai úriközönség.
Az ország két csúcskategóriás látnivalója a 2.000 kisebb-nagyobb mészkősziklából álló Halong-öböl és a Hoi An-t is magába foglaló Da Nang városa mellett fekvő 35 kilométeres egybefüggő tengerpart, a China Beach. A 2017. novemberi és 2020. februári vietnami látogatásom között eltelt 27 hónap alatt mindkét helyszínen olyan léptékű turisztikai fejlesztés zajlott le, hogy egyes részekre nehéz volt ráismernem. A csodálatos természeti környezetre és lenyugvásra vágyó énem számára ezt látni komoly sokk volt. Közgazdász énem számára viszont teljesen érthető az, hogy a világ egyik legjobb tengerpartját a Da Nang melletti China Beach-et egy új Surfers Paradise-á, vagy Palm Beach-é kívánják fejleszteni. Hiszen két órányi repülésre és 15 percnyi repülőtéri transzferre van ez a paradicsom Hongkong-tól vagy Guangzhou-tól.
A folyamatos fejlesztések miatt eleve rengeteg túlkapacitás van a minőségi vietnami turistahelyeken, amelynek köszönhetően az ország jelenleg a világ egyik legjobb ár/érték arányú turista desztinációja. Erre a helyzetre érkezett meg hat hete a wuhani víruskrízis, melynek következtében az egyik pillanatról a másikra megszűnt a Vietnamba irányuló kínai turistaforgalom. Már közel egy hónapja tartott ez a kínai utazóktól mentes állapot, amikor az én kis csoportom belépett az országba. Nem sokkal előtte olvastam a Bloomberg-en, hogy a vietnami turisztikai hivatal 7,7 milliárd dolláros turisztikai bevételkiesést vár(t) a kínai koronavírus miatt. Az általam tapasztalt helyzet az elmúlt két hétben sokkal fenyegetőbb volt ennél…
Az első este egyik utazótársunknak születésnapja volt, aminek a megünneplése céljából rendeltünk egy tortát. A vacsoraidő közepén a tortát a fél személyzet prezentálta egy kis rögtönzött ünnepséggel. Ennyire nem volt más dolguk. Két éve a Halong öbölbe egyszerre 200 hajóval futott ki a mi kirándulóhajónk, az áradó kínai turistatömeg óriásit vett le a természeti csoda értékéből. Most kvázi neutronbomba csapott be az öbölbe. Egész nap – egy hétórás hajózás során – összesen öt turistahajót láttunk. A következő helyen, ahol a tengerparti szálloda kihasználtsága körülbelül 15-20%-os lehetett, a már bejelentkező időben érkező csoportunkat azonnal levezette a szálloda menedzsere az étterembe, hogy ebédeljünk meg, mert nincsenek készen a szobák. Minden előre leegyeztetett transzferbuszunk egy minőségi szinttel rosszabb lett a vártnál és a korábban tapasztaltnál, nyilván költségcsökkentési céllal. Részt vettünk 13 fővel egy főzőtanfolyamon, ahol nálunk többen voltak a segítők, akik örülhettek, hogy volt végre valami dolguk. Az egyik utolsó este megálltunk egy vadonatúj tengerparti szállodánál, ahol a recepción rákérdeztem arra, hogy külsős vendégként felmehetnénk-e a 25. emeleti Skybar-ba. Nem volt alkalmazva az öltözési kód. Az esti naplemente koktélunkat a csodás tengerparti és városi panoráma mellett két másik vendég „zavarta meg”. Minden potenciális költésre, legyen az transzferbusz, vagy egy szállodai étkezés cápaként haraptak rá a szállodák alkalmazottai. Nyílt és félelmetes árverseny zajlott a szereplők között az üzemeltetési költségek egy részének a kigazdálkodása céljából, illetve a koronavírus sokk okozta helyzetben az életben maradásért.
Amit a vietnami utazásom alatt megtanultam azt gazdasági értelemben a következő egyenlettel tudom leírni:
KORONAVÍRUS = PUSZTÍTÓ ÁRHÁBORÚ.
A koronavírus okozta turisztikai, üzleti célú utazási, beszállítóláncban bekövetkező gazdasági leállások következtében három csoportba sorolhatók az egyes gazdasági alanyok. Az első csoportba az „elpusztíthatatlanok” tartoznak. Ilyen például Vietnamban a China Beachen található Four Seasons szálloda, de az egész szállodalánc is. A Bill Gates és a szaúdi Al-Waleed herceg többségi tulajdonában lévő luxuslánc nagyon sokat kibír. Még azt is, hogy akár egy évig egy vendégük se legyen. Hasonló a helyzet a Microsoft és az Apple esetében is. Számukra még egy többhónapos világjárvány is egy kis zavar hosszútávon (ettől még az árfolyamuk rég látott mértékben eshet egy tőzsdei kataklizmában).
Gyökeresen más a helyzet egyes olyan cégeknél, akik az „elpusztíthatatlanokkal” szemben a „pusztulásra ítélt” kategóriába kerül(het)nek. Ide tartoznak egyes légitársaságok, illetve a luxushajó üzemeltetők egy (eladósodott) része. A végül 696 fertőzéssel végződő Diamond Princess karantén után azt gondolom, hogy kevés olyan szülő és unoka lesz, aki elengedi a nagymamát és nagyapát egy ilyen útra 2020-ban, 2021-ben vagy akár még 2022-ben. (A Diamond Princess utazóközönségének 81%-a volt 60 év feletti turista, ami jól mutatja, hogy ezek a hajók mozgó tengeri idősotthonként funkcionálnak napjainkban.)
Gazdasági értelemben a legérdekesebb kategória az „elpusztíthatatlanok” és a „pusztulásra ítéltek” között elhelyezkedő „életveszélyben lévő” gazdasági alanyok. Immáron ugyanis teljes biztonsággal kijelenthető, hogy a 2020-as koronavírus világjárvány egy brutális fekete hattyúként vonul be majd a gazdasági világtörténelembe.
Egyes alapvetően sikeres és normál körülmények között teljesen életképes gazdasági vállalkozások számára igazi mélyütéssel ér fel az a gazdasági leállás, amit a jelenlegi járvány okoz. Ezen vállalkozások számára a koronavírus egy olyan teljesen váratlan világgazdasági baleset, amelynek következtében az ő korábbi egészséges működésük az egyik pillanatról a másikra életveszélybe került. Ők szemben a Four Seasons szállodalánccal, az Apple-lel és a Microsoft-tal, nem engedhetnek meg maguknak több hónapnyi drasztikus bevételkiesést. Jelenleg (vagy egy-két hónap múlva) már gazdasági működésbeli értelemben vett élet és halál között táncolnak. Az életben maradásért vívott küzdelemben pedig sokszor egyetlen esélye marad ezeknek az entitásoknak, az árcsökkentéssel elérhető forgalomnövekedés. Ők az árháborúba a puszta életben maradásukért szállnak be.
Van azonban az egész jelenségnek egy ennél sokkal veszélyesebb szereplői csoportja is. Ez nem más, mint az egész helyzetben lehetőséget látó azon domináns gazdasági szereplők, akik az adott piacon „elpusztíthatatlanok”, így ők maguk „kínálják meg” az életükért küzdőket egy kivéreztető árversennyel. Számukra a koronavírus szituáció nem más, mint egy váratlan lehetőség a saját piacuk megtisztítására.
Pontosan most és pontosan ez zajlik a világ egyik legkomolyabban kereskedett termékében az olaj piacán. Amikor ezt az írást készítem a jetlag-től is kikerekedett szemekkel nézem hajnali 5:15-kor, hogy a WTI kőolaj ára éppen 33%-os zuhanást mutat a pénteki (10%-os esést hozó napú) záróárhoz képest. Oroszország és Szaúd-Arábia nem kér többet az amerikai palaolajból…
Teljes, 100%-os erejű változást hozott a koronavírus a világ tőkepiacaira. Élesen el kell különítenünk a koronavírus előtti időszakot és a mostani időszakot egymástól.
Gyilkos bodicsek – mi lesz a 2020-as év kulcspillanata?
Minden egyes nappal, amivel folytatódik a hónapok óta zajló teljes eladóhiánnyal járó részvénypiaci helyzet és minden egyes százalékkal, amivel feljebb kerülnek az indexek egyre nagyobb a veszélye egy hirtelen bodicseknek, ami egy villanás alatt változtatná meg a tőkepiaci helyzetképet.
Semmit nem számít, hogy ki mit gondolt a világról két hete, egy hónapja, vagy az év elején. Minden kereskedett termék árazását újra el kell végeznünk. Ezt teszik a piacok is, aminek a következtében az őrült volatilitás hetei-hónapjai állnak előttünk.
(Címlapkép: A szerző fotója a danangi repülőtér induló járatairól március 7-ről 8-ra virradó éjszaka.)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
