Amikor már mindenki elhiszi, hogy az amerikai részvénypiaci bika örökké tart
„Téves tudás (avidya) az, amikor öröknek tekintjük azt, ami nem-örök.”
Patandzsáli egyik leginkább szívbemarkoló jóga aforizmája sokszor okoz problémát az embereknek. Nekem egyre gyakrabban jut eszembe ezen igazság az immáron tizenegy éve tartó, és az elmúlt hónapokban dühöngő fázisába jutó amerikai részvénypiaci bikáról. Ha a jelenlegi globális részvénypiaci hangulatot megvizsgáljuk, akkor azt egyre inkább az eufórikus jelzővel lehet illetni. Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért lett az elmúlt hetekben szinte mindenki optimista a 2009-es válság mélypontjához képest ötszörösére emelkedő S&P 500 index mellett, először vissza kell mennünk a 2008-as világgazdasági sokkhelyzetig.
A 2008-as válságkezelő csodaszer
Az amerikai jelzálogpiaci válság ledőlő dominói totálisan sokkolták a teljes befektetőtársadalmat, a politikusokat és a világ vezető jegybankárait is 2008-ban. A Lehman Brothers csődje által okozott gazdasági összeomlás olyan mértékben ijesztette meg a domináns politikusokat és monetáris döntéshozókat, hogy azóta írmagjában próbálják meg elfojtani a gazdaság és a pénzügyi rendszerek legkisebb negatív rezdüléseit is. A 2008-as válságra adott válaszul feltalált csodaszer, a jegybankok mennyiségi lazítási programjai és eszközvásárlásai azóta is működtek minden helyzetben. Olyan a jegybankok viselkedése manapság, mint egy korábban kissé felelőtlen anyának, akinek a gyermekének egyszer összeomlott a keringési rendszere, és miután szteroiddal helyrehozták, minden apró-cseprő helyzetben rászokott a szteroidos kezelésre. Azóta ha csak tüsszent egyet a gyermek, rögtön elő is kerül a bivalyerős gyógyszer. Ahogy ez a képzeletbeli gyermek minden szteroidos kezeléssel egyre agresszívabb lesz, úgy lettek a befektetők is egyre agresszívabbak a kockázatos eszközök piacain az elmúlt évtizedben.
MIVEL A KOCKÁZATMENTES HOZAMOK VILÁGSZERTE LENULLÁZÓDTAK, ILLETVE A KORÁBBAN ELKÉPZELHETETLENNEK TARTOTT NEGATÍV TARTOMÁNYBA MENTEK ÁT, EZÉRT A MEGTAKARÍTÁSOK ÉRTÉKÉNEK MEGŐRZÉSE, ILLETVE NÖVELÉSE CSAK KOMOLY KOCKÁZAT VÁLLALÁSÁVAL VOLT LEHETSÉGES.
Emiatt a jegybanki „szteroidos kezelések” mellékhatásaként (is) láthattunk ingatlanár robbanásokat világszerte, részvénypiaci szárnyalást, masszív aranyáremelkedést és egy komplett kriptodeviza mániát. Ahogy teltek az évek 2008-2009 óta, a befektetők és megtakarítók egyre nagyobb hányada látta be azt, hogy az úgynevezett kockázatmentes (reál)hozam lehetősége megszűnt a világban. Sőt, nemhogy megszűnt a kockázatmentes reálhozam, hanem masszívan negatívvá vált. Mindemellett szánalmassá is váltak a kockázatmentes hozamok a kockázatos eszközök által biztosított paradicsomi helyzettel szemben.
Leg-leg-leg: tőzsde, amerikai tőzsde, technológiai papírok
A 2010-es években a kockázatos eszközökbe történő befektetések által biztosított hozamok meglehetősen széles sávban szóródtak bolygónkon. Globálisan a részvénypiacok jól teljesítettek, de a nagy világátlaghoz képest extra kiváló teljesítménnyel örvendeztették meg az invesztorokat az amerikai börzék. Az Egyesült Államok részvénypiacainak folyamatos felülteljesítése a 2018. januárjától eltelt két évben még erősödött is. Még ezen az amerikai részvénypiaci bikán belül is teljesen külön extraklasszis kategóriát képeztek a technológiai részvények, különös tekintettel a vezető cégekre (Apple, Microsoft, Amazon, Google, Facebook). A Donald Trump elnökké választása óta eltelt három évben és három hónapban az S&P 500 index 58%-kal, a Nasdaq-100 vezető technológiai index pedig kerek 100%-kal emelkedett.
A 2010-es évek technológiai szektor által vezetett amerikai részvénypiaci emelkedéséből rengetegen kimaradtak. Miközben az átlagos hedge fund teljesítmény az 1990 és 2009 közötti húsz évben 5,2%-kal múlta felül az S&P 500 indexet, addig 2010 és 2019 között az S&P 500 index verte agyon éves átlagban 8,9%-kal a hedge fundokat. Ez a passzívan kezelt alapok elképesztő térhódítását is magával hozta egyben. Aki kimaradt az lemaradt, és nem kevesen voltak ilyenek.
UTÓLAG VISSZATEKINTVE A 2010-ES ÉVEKRE ÓRIÁSI LUXUS VOLT NEM HINNI A MÁSODIK AMERIKAI TECHNOLÓGIAI FORRADALOMBAN, ILLETVE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK RÉSZVÉNYPIACI DOMINANCIÁJÁBAN.
Ez a kimaradás és lemaradás vezetett napjaink részvénypiaci helyzetéhez és ahhoz a pszichológiai jelenséghez, amit eddig 2020-ban megfigyelhetünk.
Hívők és szkeptikusok
A teljes befektetőtársadalomnak két szélsősége alakult ki a 2010-es években. Az egyik csoport a jegybanki mindenhatóságban és a második (tőzsdei) technológiai forradalomban hívők köre volt. A másik oldalon pedig a szkeptikusok álltak. A 2010-es években a két csoport befektetéseinek értéke között olyan döbbenetes vagyoni átcsoportosítást rendezett a piac, ami csak az 1990-es évek technológiai szárnyalásához hasonlítható.
A világgazdaság internetre történő folyamatos felköltözése és a jegybankok részvénypiaci bikát dédelgető stratégiája mellé robbant be 2017-ben Donald Trump prociklikus adócsökkentése. Ez az addig is pénzgyárként működő amerikai sajátrészvény visszavásárlási programok intenzitását fokozta, amely így 2018 januárjára egy begyorsuló globális részvénypiaci mozgást hozott.
Nagyon sok helyen a világban ez effektíve ki is jelölte a részvénypiacok tetejét. Nem így történt azonban ez Amerikában. A 2018-as évben a FED egyedüliként a világban megpróbálta „visszacsinálni” a mennyiségi lazítás egy részét és visszaemelni a kamatokat. Ez a 2018-as évben egy durva részvénypiaci fekete karácsonyhoz vezetett. Ekkor 2018 decemberében rövid időre kisütött a nap a tagadók és pesszimisták feje fölött is.
Rövid időre. Ugyanis azóta a Fed teljes pálforduláson ment át. Először verbálisan lazult be, abbahagyta a mennyiségi szigorítást, utána elkezdett kamatot vágni, majd repóműveleteken keresztül újra mennyiségi lazításba kezdett. Mostanában pedig azt indikálják, hogy baj esetén van pénzük…
Nem maradt már min aggódni
A Fed ezen teljes hátraarca lett végül az a tényező, ami az amerikai részvénypiacon kiirtotta és napjainkban is folyamatosan irtja még a megmaradó szkeptikusokat, tagadókat és lemaradókat. A 2009-es és 2019-es évek között a piacnak olyan pszichológiája volt, hogy folyamatosan lehetett aggódni valamin:
- először a 2008-2009-es válság utóhatásain,
- utána az európai bankok helyzetén,
- majd Kína miatt,
- a Brexit miatt,
- Trump miatt,
- és ezután jött egy időre a már említett FED szigorodás és az amerikai-kínai kereskedelmi háború két éve.
A folyamatos aggódást aztán valamikor 2019 októberére elkezdte felváltani egy totálisan másfajta hangulat. Egyrészt nem maradt már min aggódni, ahogy látszani kezdett a kereskedelmi békekötés, másrészt a FED elkezdett gigapénzeket pumpálni a rendszerbe, harmadrészt sok kiváló növekedésről számot adó gyorsjelentés érkezett. Ez vezetett végül a lemaradók és a shortok most is látható feltételnélküli fegyverletételéhez.
A KORÁBBI AGGODALMAK HELYÉT PEDIG EGYRE INKÁBB FELVÁLTJA AZ ÚJ MANTRA: A „NE HARCOLJ A JEGYBANKOK ELLEN” IGÉJE.
Ez a mostani koronavírus helyzet tőkepiaci megítélésén keresztül látható nagyon jól. Olyannyira rászoktak a befektetők a jegybanki extrapénzre, hogy néhány napnyi (a helyzethez képest) enyhe beleadás után azonnal arra kezdtek fókuszálni, hogy ha baj lesz, akkor majd nyomtatnak pénzt. Ha pedig nyomtatnak pénzt, akkor már nem lesz baj, hiszen a jegybankok immár tizenegy éve mindig tökéletesen megtámasztották a részvénypiacokat. Az elmúlt évtizedben az adott problémákkal szemben veretlen a jegybanki mérleg. Ez a veretlenség pedig pontosan napjainkra kialakította a verhetetlenség mítoszát.
Fogynak a medvék, senki nem akar már küzdeni a bikával
Ez a jegybanki verhetetlenségi mítosz lengi be napjainkban az Egyesült Államok vezetésével a globális részvénypiacokat. A részvénypiaci medvék, szkeptikusok és tagadók száma pedig napról-napra és óráról-órára fogy. Senki sem akar már küzdeni a bikával. Tart a részvénypiaci party,
CSAK KÖZBEN AZT NEM VESZIK ÉSZRE SOKAN, HOGY AZ AMERIKAI TECHNOLÓGIAI SZEKTORBAN ÚGY ELSZALADTAK A RÉSZVÉNYÁRAK, HOGY SOK ESETBEN ELŐRE BEÁRAZÓDOTT VAGY TÍZÉVNYI TÖRETLEN, SZUPERSZÓNIKUS NÖVEKEDÉS.
Mellé nagyon sok piaci szereplő 2009 után érkezett meg a tőzsdék világába. Ők még nem ismerik azt az állatot, hogy medve, maximum néhány kis medvebocsot láttak. Ars poeticájuk három szóban foglalható össze: „buy the dip”. És számukra ez eddig veretlen és verhetetlen magatartásformának bizonyult. Mellé a bennfentesek elkezdték két kézzel szórni a részvényeiket, amiket sok esetben a megelőző tíz év mesés hozamait látó újonnan jött tömeg vásárol meg. Nagyon jó hangulatban keresi mindenki a következő évtized Amazonját és Netflixét. Örök bikapiacban hisznek a befektetők, repkednek például a többezer dolláros Tesla célárak az évtized második felére. Csak néhány öreg veterán figyelmeztet, hogy nagy baj lesz ebből. Mindenki keres, kivéve ezeket az öregeket.
Pontosan így szoktak kinézni az ikonikus tetőzések a részvénypiacokon. Ne higgyük öröknek azt, ami nem az!
(A cikk eredetileg a Világgazdaság 2020.02.21-i számában jelent meg. Címlapkép: bikaszobor a Wall Street-en, Sam Validi / Flickr)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
