Nem lesz háború, de a Hormuzi-szoros blokkolása is veszélyes lehet

Nem az atomfegyver fejlesztésével kapcsolatos iráni fenyegetés a legnagyobb fegyver Teherán kezében, hanem a Hormuzi-szoros blokkálása: a Perzsa-öböl bejáratának elzárása ugyanakkor immáron nem is annyira a nettó olajexportőrré vált USA-t, hanem a környező arab olajexportőr országokat, és felvevő piacaikat, elsősorban Kínát hozná nehéz helyzetbe. 

picture

Teherán folyamatosan feszegeti a határait, teszteli, mi az a pont ameddig elmehetnek a Trump adminisztrációval szemben – írtuk októberben, amikor a világ legnagyobb olajtársaságát az Aramco-t érte támadás, és ezzel a szaúdi olajtermelés fele ideiglenesen kiesett. Ahogy akkor fogalmaztunk, olyan volt a helyzet mintha Teherán gyufát dobálna, az olajos hordók felé, várva, hátha egyszer valamelyik felrobban. Azon az állásponton voltunk, hogy lesz „robbanás”: egy idő után Amerikának, ha akar, ha nem, reagálnia kell az eseményekre – részben, hogy megállítsa Teheránt részben, hogy nagyhatalmi presztízsén se essen csorba. De a másik oldalról Teherán joggal mérte fel úgy a helyzetet, hogy az USA olajigényét, illetve Trump nemhivatalos, de sokszor megerősített külpolitikai doktrínáját tekintve (az USA-nak nem kell törődnie a világ különböző “shit hole”-jaival, csapatkivonások Szíriából), hogy itt az idő tesztelni, kiszorítható-e az USA a Közel-Keletről.

picture

Irán valódi célja az USA kiűzése a Közel-Keletről – és most közelebb van hozzá, mint valaha

Teherán nagyon jó időzítéssel piszkálja az oroszlán bajszát, és a minden korábbinál reálisabb hosszú távú cél – az USA közel-keleti pozícióinak feladásának kikényszerítése – reményében az sem nagyon zavarja, ha átmenetileg nemhogy enyhítenék, hanem szigorítanák a szankciókat.

Teherán „kicsiben kezdte”, és folyamatosan emelte a tétet:

  • júniusban előbb tankerhajókat támadott meg,
  • majd még szintén júniusban az iráni légvédelem lelőtt egy amerikai felderítő drónt,
  • júliusban egy brit tankert foglaltak el a Hormuzi-szorosban,
  • szeptemberben pedig már a szaúdi Aramco létesítményeit támadták drónokkal.

Az évtizedes konfliktus felerősödésének egyik legfontosabb összetevője persze a 2015-ös iráni atomalku felmondása az USA részéről, Trump 2018-ban vezetett be újabb szankciókat Teheránnal szemben. Az elégedetlenség a gazdaságilag egyre nehezebb helyzetbe kerülő országban a kormánnyal szemben is nőtt, de az USA iraki nagykövetségénél zajló decemberi tiltakozásokban szervezésében is mindvégig látszott Irán keze is. A bagdadi követség elleni állítólagos támadás terve lehetett az egyik oka az USA keményebb fellépésének is.

A válaszcsapás során az USA kiiktatta Irán második számú vezetőjét, Kászim Szulejmáni-t, ezzel bizonyítva, hogy bárkit képesek likvidálni, komoly csapást mérve az iráni katonai szervezetek működésére. Ha kontextusba szeretnénk helyezni, Szulejmáni likvidálása közel olyan szintű csapás, mintha Teherán likvidálta volna a CIA főnökét, Gina Haspel-t.

A kölcsönös fenyegetések és válaszcsapások kilátásba helyezése ellenére Irán az elmúlt napokban gondosan ügyelni látszott arra, hogy katonai akcióinak ne legyen amerikai áldozata – a helyzet így várhatóan inkább lecseng. Véleményem szerint mindkét fél számára fontos, hogy elkerülje a nyílt háború kirobbanását. Irán esetében, azért mert nem rendelkezik azzal a gazdasági vagy katonai erőforrással, hogy reménye legyen a győzelemre, az USA számára viszont azért mert akkora erőforrással azért rendelkezik Irán, hogy hatalmas (belpolitikailag teljesen vállalhatatlan) veszteségeket okozzon az amerikai csapatoknak egy szárazföldi nyílt konfliktusban.

Irán fegyvertárában két erős és sokat emlegetett fegyver van. Egyik a nemrégiben felrúgott nukleáris megállapodásban tiltott atomfegyverek fejlesztése, a második a Hormuzi-szoros blokád alá vétele. Bár az előbbi hangzik rémisztőbben, mégis a szoros lezárása a komolyabb – és könnyebben élesíthető – fegyver Irán számára.  A szoroson napi 21 millió hordó olaj megy át, ami a világ fogyasztásának 20 százaléka. Szinte minden környező arab ország számára komoly anyagi veszteséget jelentene a szoros lezárása, mivel nincsenek, vagy nagyon drágák az alternatív útvonalak.

Hormuzi-szoroson átvitt napi olajmennyiség, amely a világ fogyasztásának 20 százalékát teszi ki

Az EIA (az USA Energiainformációs Ügynöksége) ábráján jól látható, hogy a szoros lezárása nem az amerikaiakat, hanem a kínai és a szaúdi királyságot hozná kellemetlen helyzetbe. Utóbbi nem tudná eladni áruját, míg az előbbinek máshonnan, kellene beszereznie az olajat. Az ábrán jobbra felül látható a szoroson átvitt napi olajmennyiség, az alsó két ábra pedig a kitermelő illetve felvevő országokat mutatja: jól látszik, hogy az ázsiai térség ellátását, illetve a szaúdi és iraki exportot fenyegeti elsősorban az öböl kapujának elzárása.

Amennyiben marad egy alacsonyabb intenzitású konfliktus, amelyben mindkét fél figyel arra, hogy a helyzet ne is nagyon tudjon eszkalálódni, könnyen Irak lehet a legnagyobb vesztes. Miután az USA immáron nettó olajexportőr, érdeke lehet Irakot hasonló szankciók alá vetni, mint tette Iránnal: ezzel részben csapást mér az ellenfelére, és az olaj árfolyamának felpattanásával az amerikai kitermelőket hozza kedvező helyzetbe.

Jelen blogbejegyzés a szerző magányvéleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

Nem kérnek a befektetők a világ legnyereségesebb cégéből

Olvasási idő: 3 p
Hiába a világ legnyereségesebb cége a szaúdi Aramco, a kétbillió dolláros értékelés csak a koronaherceg fejében létezett. A kockázatokkal és állami tulajdonostárssal terhelt részvényekből a befektetők azonban olcsóbban és kevesebbet sem nagyon kérnek.
picture

Trumpnak a gazdaság, és nem az impeachment miatt kell aggódnia

Olvasási idő: 5 p
A megosztott amerikai társadalomban úgy tűnik, ha Trumpot bosszantja is, de komolyan nem kell tartania az impeachment eljárás sikerétől. A kereskedelmi háború amerikai gazdaságot lassító hatása viszont kulcsfontosságú lehet, és nem csak a tőzsdét érdemes nézni.
picture

Hol kell a legtöbbet dolgozni egy lakásért?

Olvasási idő: 3 p
A budapesti ingatlanok relatív ára a New York-i lakásokéival vetekszik, és megelőzi olyan felkapott nagyvárosok árait, mint Amszterdam, Frankfurt vagy éppen San Francisco. A svájci UBS befektetési bank elemzését vetettük össze hazai adatokkal.