A hó, a munkaerőpiac és az állami munkaerőhiány
Ha valaki ma közgazdászként a magyar gazdaságra néz, akkor valójában nehéz rosszat mondani róla.
- A hazai gazdasági növekedés számottevően meghaladja az európai átlagot.
- Az egyensúlyi mutatóink rendben vannak.
- A költségvetés hiánya alacsony, az államadósság csökken, a lakosság nincs eladósodva, miközben a vállalatok élvezhetik a rekordalacsony kamatok nyújtotta kedvező finanszírozási környezetet.
- Eközben a társasági nyereségadó alacsony, a hazai infrastruktúra (autópályák, IT, telco) pedig kiemelkedik a régiós átlagból.
Az idei magas növekedést ráadásul sikerült úgy elérni, hogy a hazai exportszektor legnagyobb vevője, az európai, és azon belül a német gazdaság közben pont a recesszió szélén táncol. Ráadásul a gazdasági növekedést elsősorban a beruházások hajtják, ami messze-messze jobb a jövőnk szempontjából, mint ami az előző évtizedben történt, amikor is a devizahitelből finanszírozott fogyasztás pörgette a gazdaságot.
A mostani beruházási boom egy jelentős része alapvetően modernizáció, és sok esetben a kényszer szülte. Erről persze nincsenek megbízható statisztikák, de
A HAZAI MUNKAERŐHIÁNY VÉLHETŐEN JELENTŐS SZEREPET JÁTSZIK A BERUHÁZÁSOK FELPÖRGÉSÉBEN, EGY OLYAN IDŐSZAKBAN, AMIKOR A MAGYAR EXPORTTERMÉKEK JELENTŐSEBB PIACAIN SZÁMOTTEVŐ LASSULÁS LÁTSZIK.
De nem e fenti, persze logikus gondolat és egyben győzelmi jelentés adta ezen cikk hátterét, ötletét. Hétfőn leesett a hó, és a nap egyik híre, hogy bizony nincs elég hómunkás a fővárosban sem. Naponta halljuk a közigazgatás egyéb területeiről is, hogy bizony munkaerőhiány van itt is, ott is. (A Concorde blogján legutóbb a tanárhiány okairól írtunk néhány rövid, elsősorban szakmai statisztikai oldalról megvilágított gondolatot.)
Bérolló: így húzott el a versenyszféra a pedagógusbérektől
Öt év alatt közel a másfélszererésre emelkedett a bruttó bér a versenyszférában, a pedagógusbérek ezzel szemben 10 százalék körül emelkedtek. Látványosan nyílt ki a bérolló, bármekkora legyen is a tanárhiány, az egyik ok biztosan ebben keresendő.
Bár politikailag ez nyilván nehezen vállalható, de azt gondolom logikus, hogy
HA A VERSENYSZFÉRÁBAN NEM TALÁLNAK MUNKAERŐT EGY ERŐSEN NÖVEKVŐ GAZDASÁGBAN, AKKOR AZ ÁLLAMIGAZGATÁS TERÜLETÉN UGYANEZ A PROBLÉMA HATVÁNYOZOTTAN JELENTKEZIK,
és ahol esetleg még nem, akkor ott pedig jelentkezni fog. És persze 2019-ben vélhetően a fővárosban is valami modernebb úton kellene eltakarítani a havat annál, hogy néhány száz ember kezébe lapátot adunk.
HA A VERSENYSZFÉRA BERUHÁZ, HOGY AUTOMATIZÁLJA A MŰKÖDÉSÉT ÉS ORVOSOLJA A MUNKAERŐ EGYRE LÁTVÁNYOSABB HIÁNYÁT, ÚGY AZ ÁLLAMI SZFÉRÁNAK SEM LESZ NAGYON MÁS LEHETŐSÉGE.
A tanárokat nyilván nehéz gépekkel helyettesíteni, ugyanakkor a közigazgatás más területein vélhetően lehetne automatizálni, gyorsítani és egyben egyszerűsíteni a folyamatokon. Ez nyilván folyik is, de a munkaerőhiány egyre súlyosabbá válásával vélhetően az állam kénytelen lesz gyorsítani ezt a folyamatot.
Ha a jövőre gondolok, akkor ma ismert adatok alapján inkább arra fogadnék, hogy a „macska él”. Azaz az európai gazdaság kifelé táncol a 2019-es év lassulásából és úgy általában a világgazdasági konjunktúra is mintha kezdene magára találni.
A világgazdaság állapota, avagy Schrödinger macskája
A világ konjunktúrája ma valójában olyan, mint Schrödinger macskája: az is lehet, hogy él és virul, de nem kizárt, hogy már rég halott.
Ha pedig ez a narratíva bizonyul helyesnek és a hazai beruházási boom mellé a külföldi felvevő piacok is megerősödnek, akkor az állami szféra helyzete a munkaerő kínálat szempontjából a mainál is sokkal rosszabb lesz. Az automatizáció ebben a szektorban pedig vélhetően sokkal bonyolultabb és hosszadalmasabb is lesz, mint a feldolgozóipar és a versenyszféra más területein. Mindenesetre nem árthat magasabb sebességre kapcsolni, ha 2019-ben 10 centi hó kifog rajtunk…
(Címlapkép: Kodály körönd, Budapest, 1907 körül, forrás: Fortepan)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
