Irán valódi célja az USA kiűzése a Közel-Keletről – és most közelebb van hozzá, mint valaha

Iránt nem a szankciók enyhítése érdekli elsősorban, a szaúdi olajfinomítók elleni támadás, és ezzel az USA provokálásának valódi célja már sokkal inkább annak bizonyítása és elérése lehet, hogy az USA számára a közel-keleti térség már nem kontrollálható úgy, mint eddig. Jól használják ki, hogy Trump csapdahelyzetben van: a választási kampányban egy nyílt háborúval járó válaszcsapást nem engedhet meg magának – pláne egy, a Hasogdzsi-gyilkosság után abszolút népszerűtlen Szaúd-Arábia oldalán –, de azt sem, hogy az olajárak emelkedése befolyásolja gazdasági mutatóit. Eközben az olaj tekintetében közel önellátóvá vált USA számára ráadásul jelentősen csökkent a térség geopolitikai jelentősége. Rosszul hangzik, de Teherán nagyon jó időzítéssel piszkálja az oroszlán bajszát, és a minden korábbinál reálisabb hosszú távú cél – az USA közel-keleti pozícióinak feladásának kikényszerítése – reményében az sem nagyon zavarja, ha átmenetileg nemhogy enyhítenék, hanem szigorítanák a szankciókat.

picture

Egy héttel azután, hogy az Aramco összehívta egy kellemes hangulatú terepszemlére azokat a bankárokat akik a tőkepiaci debütálását szervezik, tucatnyi drón támadta meg a szaúdi királyság legnagyobb kincsének számító olajvállalat létesítményeit.

A szaúdi olajtermelés közel fele kiesett a támadás következtében, ami a teljes világkereslet 6-7 százaléka, vagyis olyan szignifikáns mennyiség, ami meghatározó szerepet játszik az olaj világpiaci árában.

A támadás hatására az olaj minden idők legnagyobb napi emelkedését produkálta, több mint 20 százalékkal ment fel az ár.

Mozognak a bábuk Közel-Kelet sakktábláján

Rijád azonnal nyugtatni kezdte a piaci szereplőket, hogy a kiesett mennyiség jelentős részét biztosító kapacitásokat sikerül hamarosan helyreállítania, és addig is, amíg ez bekövetkezik, az ország tartalékaiból minden kötelezettségüknek eleget tudnak tenni. Ennek hatására a pánik enyhült, és az olaj árfolyama csökkenni kezdett.

A befektetők egy része ugyanakkor már nem is az átmenetileg kiesett mennyiségre koncentrált, hanem arra, hogy mit lép majd erre a királyság legnagyobb szövetségese, az Egyesült Államok. Hajlandó lesz-e Trump elnök válaszcsapásra?

A BCA elemzőház geopolitikai stratégája szerint nem véletlen, hogy a támadást az elnök keményvonalas nemztebiztonsági tanácsadója, John Bolton leváltása utáni napra időzítették, elejét véve ezzel az USA-Irán viszony enyhülésének. Bár az USA és a Szaúdi Királyság között nincs közvetlen védelmi megállapodás, mégis: ha az Egyesült Államok nem hajlandó megvédeni szövetségesét az nagyban erodálja világhatalmi tekintélyét. A higgadtságáról legkevésbé ismert Trump számára még sem volt evidens a parancs kiadása.

Paraszt lép C4-re

Trump hezitálásában nagy szerepet játszik a jövő évi amerikai választás, amelyen mint regnáló elnök komoly esélyekkel indul, ha addig nem buktatják meg a demokraták.

A bizonytalan szavazók között népszerűtlen lépes egy újabb drága, és nagy áldozatokat követelő közel-keleti nyílt háború. Ehhez képest is rekord alacsony a szaúdi királyi család, de főként a herceg amerikai népszerűsége. A választási kampányban nehezen kommunikálható, miért is lenne szükséges megvédeni azt az uralkodó dinasztiát, aki nemrég hidegvérrel kivégezte a Washington Post újságíróját.

Idén eddig azt láttuk, hogy ha az olaj árfolyama emelkedett, az elnök gyors twitter-cunamit indított ennek megállítására, hiszen magas olajárral nem tud billegő szavazatokat szerezni. És bár a szankciók hatására az iráni kitermelés jelentősen lezuhant a korábbi napi 3.6 millió hordós szintről, a válaszcsapás a kisebb várható kiesés esetén is tovább emelheti az olaj árfolyamát.

Mindezt ráadásul akkor, amikor az OPEC kartel szabad kapacitásai a historikus átlag alatt vannak. A szaúdiaknál például 2015 óta a királyság készlete 40 százalékkal csökkent.

Miért tart Trump az olajár tartós emelkedésétől? 1970 óta minden amerikai recessziót az olaj árának jelentős mozgása előzött meg. Ha a következő emelkedést egy kínálati sokk okozza, miközben a világ gazdaságai egyre lassulnak, az csak tovább növeli egy tartós válság lehetőségét. A fentiek alapján Trump számára racionális a nyílt konfliktus kerülése, és ehelyett akár egy kibertámadással való visszavágás, de ezzel pont azt nem éri el az elnök, hogy a világon mindenki tudja: nem lehet vele packázni.

TRUM CSAPDAHELYZETBE KERÜLT:

  • ha katonai lépésre szánja el magát kockáztatja az olaj árának emelkedését, arról nem is beszélve, hogy az iráni haderő is okozhat kellemetlen meglepetéseket számára, ami végzetes presztízsveszteséggel járhat.
  • Ha viszont nem lép semmit, akkor csorbul a tekintélye nem csupán az ellenfelével szemben, hanem szövetségesei felé is.

Sah-matt?

Ezt a csapdahelyzetet mérte fel tökéletesen a teheráni vezetés. Észrevette, hogy a választás miatt

NYÍLT EGY IDŐABLAK, AMIKOR IRÁN BÜNTETLENÜL DEMONSTÁRLHATJA EREJÉT A RÉGIÓBAN ÉS MEGKÉRDŐJELEZHETI AZ USA KÖZEL-KELETI BEFOLYÁSÁNAK LÉTJOGOSULTSÁGÁT.

Irán gazdaságát a szankciók jelentősen meggyengítették, mégis az irániak fájdalomküszöbe magasabb, mint az amerikai adminisztrációé, így racionális ezt felhasználva megerősíteni tárgyalási pozíciójukat.

Másfelől az amerikai gazdaság mára nettó olaj exportőrré vált, így számára a közel-keleti olajkészletek feletti kontrol közel sem élet-halál kérdése, mint a Bush kormány alatt volt.

Ezenkívül a világ olajfüggősége is jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. 1990-hez képest napjainkra az egységnyi reál GDP megtermeléséhez szükséges olajmennyiség felére csökkent.

Ennek megfelelően

TEHERÁN FOKOZATOSAN TESZTELI ELLENFELEINEK A TŰRŐKÉPESSÉGÉT, AMERIKAI DRÓNOK LELÖVÉSÉVEL VAGY BRIT TANKERHAJÓK ELFOGÁSÁVAL.

Látszik, hogy Irán számára átmeneti megoldást kínálhat a mostani szorult helyzetének feloldására, ha egy demokrata elnök, arcvesztés nélkül, enyhít a szankciókon, de az is, ha Trump enged a választási eredményét féltve.

Mindkét megoldáshoz az szükséges, hogy továbbra is dobálják a gyufát a szaúdi olajtermelés felé.

Ugyanakkor a szankciók enyhítése csak részsiker lenne Teheránnak,

AZ IRÁNI KÜLPOLITIKA LEGFONTOSABB PRIORITÁSA, A „HITETLENEK” KIŰZÉSE A TÉRSÉGBŐL.

Teherán számára létkérdés, hogy az amerikai csapatok kivonuljanak a környező országokból, feladva azokat az előretolt helyőrségeket, amelyekből megvalósítható lenne az ország lerohanása. Emiatt bár rövidtávon lehet tűzszünet a felek között,

HOSSZÚTÁVON MÉG A SZANKCIÓK FELOLDÁSA ESETÉN IS ELKÉPZELHETETLEN A TARTÓS BÉKE, AMENNYIBEN AZ AMERIKAI HADERŐ NEM FÚJ VISSZAVONULÓT.

A közeljövőre nézve három szcenárióval érdemes számolni, amelyből az első kettő a nagyobb valószínűségű, míg az utolsónak van véleményem szerint a legkisebb esélye.

  • Trump új tanácsadójának, Robert O’Brien-nek sikerül tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket és egy átmeneti megállapodással enyhítenek a szankciókon – cserébe a választás végéig tűzszünet lesz. Teherán ezalatt stabilizálja gazdaságát, növeli olajbevételeit, amiből fokozza nukleáris programját.
  • Elmarad az amerikai válaszcsapás és ezen felbátorodva Teherán újabb támadást hajt végre, aminek következtében az olaj árfolyama jelentősen kilő, de a pánik már kevésbé tud csitulni, mivel a tőkepiacon a tartós konfliktust kezdik árazni.
  • Az USA hasonló mértékű ellencsapást hajt végre, aminek hatására az iráni olajkereskedelem tovább csökken, de ennél is fontosabb, hogy a befektetők elkezdik árazni, hogy Irán biztosan nem hagyja válaszcsapás nélkül az esetet.  Ebben az esetben hamar visszaérkezünk a kettes ponthoz.

Október elejére a szaúdi kapacitások újra teljes üzemben pörögnek, aminek hatására az olaj árfolyama visszacsorgott a támadás előtti szintre. A piac jelenleg nullára értékeli a geopolitikai prémium értékét egy olyan térségben, amely véleményem szerint bármikor robbanhat.

(Címlapkép: A John C. Tennis repülőgéphordozó naplementében az arab tengeren, 2013, US Navy)

Jelen blogbejegyzés a szerző magányvéleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

Trump miatt nem adják el az Aramcot a szaúdiak?

Olvasási idő: 3 p
A gazdaságtörténet legnagyobb tőzsdei bevezetése lett volna, de a szaúdi olajcég, az Aramco eladása elmaradt: az egyik lehetséges magyarázat szerint Trumpnak kedveztek, tartják az olajárat (ami mellett nem éri meg eladni a céget), hogy az USA-ban ne legyen gond a benzinárakkal.
picture

110 milliárd dollár nyereség

Olvasási idő: < 1 p
Három technológiai óriás – az Apple, a Google és a Microsoft – együtt tudja felülmúlni a világ legnagyobb olajcégének nyereségét. A szaúdi Aramco most először közölt hivatalos számokat, tavaly 50 százalékos adókulcs mellett is 110 milliárdos profittal zártak.
picture

A kétbillió dolláros fogadás

Olvasási idő: 3 p
A világ legértékesebb cégének tőzsdére lépésével a gazdaságtörténet legnagyobb részvénykibocsátása történhet meg, ha a szaúdi Aramco elég magasnak érzi az olajárat a régóta ígért listázáshoz. Még várnak.