Bérolló: így húzott el a versenyszféra a pedagógusbérek mellett

A tanárhiány egyik oka a közgazdaságtan egyik legalapvetőbb törvényében keresendő: a munkerőhiánnyal küszködő versenyszférában öt év alatt 47 százalékkal, azaz közel a másfélszeresére nőttek a bruttó bérek. Egy kezdő gimnáziumi tanár bére ezalatt 11 százalékkal nőtt. A bérolló nagyon kinyílt az elmúlt pár évben akkor is, ha a nettó béreket a nemzetgazdasági átlaggal hasonlítjuk össze. 

picture

2014 óta a bruttó átlagkeresetek 47 százalékkal nőttek a versenyszférában. Egy legalább 3 év tapasztalattal és egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógusé ugyanezen időszak alatt mindösszesen 10 százalékkal emelkedett, egy kezdő gimnáziumi tanáré pedig 11 százalékkal. A bérolló látványosan vált szét az elmúlt években:


Ugyancsak látványos a különbség, ha a nettó bérek alakulását vetjük össze. A fiatal – pályakezdő, valamint 5 illetve 10 év tapasztalattal rendelkező – pedagógusok nettó bére és a nemzetgazdaság egészében (versenyszféra és közszféra együtt) fizetett átlagos nettó bérek alakulását mutatja az alábbi grafikon:


A bérnövekedésre vonatkozó számításunk nem vonatkoztatható a pedagógus kar egészére, hiszen a tanárok a pályán töltött idő növekedésével a bértábla szerint emelkedő béreket kapnak, valamint egyes munkakörökhöz (pl. osztályfőnök, igazgató) pótlékot kapnak, ezek mértékét szintén törvény szabályozza (ahogy az első ábrán jeleztük is, az a legalább 3 év tapasztalattal rendelkező, egyetemi végzettségű pedagógus bruttó bérének százalékos emelkedését mutatja). A kezdő tanári fizetések alakulásának összehasonlítását nehézkessé teszi az a tény, hogy a köznyelvben csak szakmunkás minimálbérként emlegetett garantált bérminimum egyes esetekben utolérte a pályakezdő pedagógusok bérét, így értelemszerűen a magasabb bért kapták ennek köszönhetően a legalacsonyabb kategóriák esetén.

Ugyanakkor egy másik oldalról indítva a számításokat az is látszik, hogy nincs érdemi eltérés az általunk számolt bérdinamika és a szféra egészének javadalmazás-növekménye között: a költségvetésen belül a közoktatás bérköltségének alakulását vizsgálva azt találjuk, hogy 2015 óta az egy pedagógusra jutó költség összesen 15 százalékkal nőtt (az adott évi bérkiadásokat osztottuk el a pedagógusok adott évi, a KSH által közölt létszámával).

Ez a 15 százalékos átlagos emelkedés nemcsak még mindig óriásira nyílt bérkülönbséget mutat, hanem biztosan torzít is: mivel a pályán eltöltött idő önmagában béremelést jelent (ennek üteme, mértéke külön tárgyalandó kérdés lehet), nyilvánvaló, hogy minél idősebb a tanári kar, annál magasabb az összesített bérköltség – így azonban a kezdő vagy akár középkorú tanárok esetében ez nem jelent az összköltség éves százalékos emelkedésének megfelelő bérnövekményt. Márpedig a pedagógus kar jelentős mértékben öregedett az elmúlt évtizedekben. Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének 2017-es tanulmánya szerint – értelemszerűen 2016-ig vizsgált adatokról beszélhetünk – az idős, nyugdíj előtt álló tanárok aránya jelentősen nőtt (2003-hoz képest több, mint a duplájára, de a 2009-es mélyponthoz képest közel háromszorosára), míg a 30 év alattiaké jelentősen csökkent, a 2003-as 14 százalékról 5,75-re.

Nem megyünk bele abba a kérdésbe, hogy mekkora a jelenlegi tanárhiány a pedagóguskar létszámának egészéhez vagy éppen a korábbi évekhez képest – az biztos, hogy a szféra anyagi megbecsültsége mindig is nagyon alacsony volt Magyarországon. De abban biztosak vagyunk, hogy a szakemberhiány az elkövetkező években tovább fog növekedni abban az esetben, ha a bérolló megmarad vagy tovább nő.

A tanárhiány egyik legfontosabb oka ugyanis a fenti adatok szerint valójában a közgazdaságtan egyik legalapvetőbb törvényének köszönhető. A magyar gazdaság jól teljesített az elmúlt öt évben. Emiatt a munkaerőpiacon elfogyott a szabad munkaerő. Ha valamiből pedig hiány van, akkor annak ára megemelkedik. Legalább is piacgazdaságokban biztosan.

A versenyszféra bérei csak az elmúlt közel öt évben 30-40 százalékkal húztak el a tanárok bérei mellett, így a képzett tanárokat egyszerűen elszívják a munkaerőhiánnyal küzdő magánvállalatok.

A magyar költségvetés hiánya ugyanakkor példásan alacsony volt az elmúlt években. Az alacsony hiány azonban tartalmaz egy rejtett költséget is. Ez pedig a közalkalmazottak elmaradt béremeléseinek a költsége.

Ha valamilyen gigantikus globális válság nem szabadít fel és tesz munkanélkülivé százezreket a magánszférában az elkövetkező években, akkor előbb utóbb a pedagógusbérek drasztikus emelése lesz az egyetlen lehetőség a szektorból való munkaerő-elvándorlás megakadályozására. Minél tovább húzódik, egy ilyen folyamat annál drágábbá válik a visszafordítása. Ennek oka, hogy a munkavállalók többsége csak magasabb bérért hajlandó munkahelyet váltani. Így a versenyszférából visszacsábítani sokkal nehezebb és drágább lesz, mint a meglévő tanárállományt megtartani és megfelelően megfizetni. Amíg pedig az általunk ábrázolt bérolló tovább növekszik, és nem kezd el csökkenni, a szakemberhiány jelensége tartósan fennmarad a közoktatásban is.


Ajánló

picture

Meddig nőhetnek Magyarországon a bérek?

Olvasási idő: 4 p
Egyes szektorokban most jöhet az igazi robbanás, az ország keleti felében akár 20-30 százalékos béremelés is lehet az idén.
picture

Mekkora a jövedelemegyenlőtlenség Magyarországon?

Olvasási idő: 1 p
Az uniós átlagnál kisebb, de kis mértékben növekedett. Szlovénia és Csehország küzd a legkevésbé jövedelmi egyenlőtlenség problémával, Bulgáriában viszont a felső 20 százalék nyolcszor annyi jövedelemhez jut, mint az alsó ötöd.
picture

Nem a kevés szülés, a sok halál az igazi baj

Olvasási idő: 2 p
Nem a népesség csökkenése, mérete a fő gond – a világ leggazdagabb országai többségében hozzánk hasonló kispopulációjú nemzetek –, hanem a struktúrája és egészségügyi állapota. Magyarország ebben tényleg nagyon rosszul áll, mivel nem is történt semmi ennek javítására.