A világgazdaság él és virul – akkor miért próbálják most mégis újraéleszteni?

picture

Lassan 10 éve konjunktúra van. A munkanélküliség olyan alacsony szinten van a világban, hogy évek óta mást sem hallani, mint hogy nem lehet munkaerőt találni. Ennek köszönhetően a munkabérek is folyamatosan nőnek. A fogyasztás is beindult, ráadásul a hitelezés is növekvő pályán van – ha mindehhez egy kis jegybanki támogatás is segített. Szinte az egyetlen problémának az tűnhet, hogy az infláció túl alacsony, nem nő kellő, azaz a gazdasági növekedést az uralkodó közgazdasági konszenzus szerint támogatni képes mértékben – ez valahol 2 százalék körül/felett van az USA-ban és az EU-ban, Magyarországon a jegybanki cél 3 (plusz-mínusz 1) százalék. De globális probléma, hogy a lakhatási költségek nem jelennek meg a legtöbb inflációs kosárban, miközben az ingatlanárak és a lakásbérlés költségei a fejlett világban drasztikusan emelkedtek – ez azért fontos, mert így tekintve talán nem is olyan alacsony az infláció, mint az a statisztikákból látszik.

A tőzsde is szárnyal

A gazdaságot egy másik szempontból, mondhatnánk Trump távcsövén keresztül vizsgálva is úgy tűnik, hogy a világgazdaság köszöni, jól van. Az amerikai elnök ismert arról, hogy kiemelt érdeklődéssel figyeli a tőzsdeindexeket. Elégedetten szokta konstatálni, ha például emelkedni tud az 500 legnagyobb amerikai vállalatot tömörítő S&P500 index árfolyama. Persze arra is volt már példa, hogy  a Twitteren rohant ki azért, mert akár egy jegybanki kommunikáció vagy kamatdöntés után az index értéke csökkent. Mondhatni, szívén viseli az indexek árfolyam alakulását.

És közben úgy csinál, mintha nem tudná

Ha van is pár gyengélkedő szektor, a gazdaság jó bőrben van és a lakosság, a fogyasztok alapvetően úgy élnek, ahogy az egy konjunktúrában megszokott. Talán éppen ezért ennyire meglepő, hogy

A JEGYBANKOK KOMMUNIKÁCIÓJA NAGYOT FORDULT AZ ELMÚLT FÉL ÉVBEN

Kicsit úgy érzem magam, mint az egyszeri balatoni pancsoló kisgyerek, akit mindenáron ki akarnak menteni, miközben én köszönöm jól vagyok, csak szeretnék úszni.

Mario Draghi az elmúlt napokban arról beszélt, hogy

AZ EKB RÉSZÉRŐL A KÖVETKEZŐ KÉT ÉVBEN NEM VÁRHATÓ KAMATEMELÉS, DE A KÖTVÉNYVÁSÁRLÁSI PROGRAM SZEPTEMBERI KIVEZETÉSE IS ELMARADHAT.

Továbbra is laza monetáris politika várható az EKB részéről, amit ha kell további kamatvágással is meg tudnak támogatni.

Trump is ilyen monetáris politikát szeretne

Erre szinte azonnal reagált Trump, aki már eddig is többször bírálta a Fed-et. Tweetjében azt írta, hogy Draghi szavaira 300 pontot ugrott a német tőzsdeindex, és ha az EKB bejelentésére nem reagál a Fed, akkor Amerikát hozzák ezzel hátrányos helyzetbe. Tudván azt, hogy Trump finoman szólva is bírálója a jelenlegi Fed elnöknek, a piac ezt az üzenetet úgy értékelte, hogy nyáron már Amerikában is kamatvágási ciklus indulhat – ezt csak erősítette, hogy Trump magára licitálva olyan nyilatkozatott is tett Jerome Powell FED-elnökre utalva, hogy az USA-nak is egy Draghi kéne, a mostani jegybanki emberünk helyett:

“WE SHOULD HAVE A DRAGHI INSTEAD OF OUR FED-PERSON”.

A befektetők persze örülhetnek ennek a laza monetáris politikának. A kamatvágás következtében részvényrali jöhet a következő egy évben. A hozamok is nagyot estek, azaz a kötvényárfolyamok is emelkedésnek indultak, így ebben az eszközosztályban is jól teljesítenek a portfóliók. Ez pedig az amerikai nyugdíjmegtakarításokra is jó hatással lehet.

A kérdés csupán annyi, hogy

10 ÉV GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS, GLOBÁLIS RÉSZVÉNY- ÉS KÖTVÉNYVÁSÁRLÁSI PROGRAM, JEGYBANKI LAZÍTÁS UTÁN TÉNYLEG ÚJABB 2-3 ÉVES LAZÍTÁS KELL? 

Kinek akarnak ezek a gazdasági döntéshozók megfelelni? Trump újraválasztásának és kampányprogramjának alap pillére lesz a növekvő tőzsdeindex? A gazdasági lassulás legkisebb szelére is a légvédelmi rakétát kell előhozatni a hangárból?

picture

Fogságban a jegybankok – és nem a kormányok fogságában

Túlértékeljük a gazdaságpolitika jelentőségét, pedig történelmi példák sokasága mond ellent annak, hogy egy ország sikere bármilyen jegybanki vagy költségvetési politikai bűvészkedésnek köszönhető. Ami igazán fontos a növekedés szempontjából az a népesség alakulása és a technológiai fejlődés.

A lázat sem kell mindig csillapítani

Sajnos úgy érezzük, hogy a kamatvágás, a kötvényvásárlás, a pénznyomtatás túlságosan kézenfekvő fegyver lett a jegybankok kezében, melyet a gazdaság legkisebb rezdülésére is elő lehet kapni.

Én azt tanultam anyukámtól, hogy a lázcsillapítót sem kell azonnal bekapni. A láz alapvetően nem rossz, sőt, segíteni is tud egyes esetekben. Talán ebben az esetben is hasznosabb lenne engedni, hogy a gazdaság próbáljon meg természetes úton stabilizálódni. Persze lehet, hogy lesznek visszaesések, de az egészséges működésnek ez is a része.

Meddig tartható még fenn a túlzott növekedés hajszolása 10 év emelkedés után? Mesterségesen akár évekig is. Persze ennek egy újabb ingatlanlufi vagy más eszközárbuborék kialakulása lehet a következménye – és az már közel sem biztos, hogy egy újabb pénznyomda hatásos válasz lesz majd akkor, amikor tényleg szükség lehet rá.

(Címlapkép: FlashBuddy / Pixabay)


Ajánló

picture

Fogságban a jegybankok – és nem a kormányok fogságában

Olvasási idő: 4 p
Túlértékeljük a gazdaságpolitika jelentőségét, pedig történelmi példák sokasága mond ellent annak, hogy egy ország sikere bármilyen jegybanki vagy költségvetési politikai bűvészkedésnek köszönhető. Ami igazán fontos a növekedés szempontjából az a népesség alakulása és a technológiai fejlődés.

picture

A szétdoppingolt piac

Olvasási idő: 4 p
Az elmúlt tíz évben a hatalmas mértékben növelt pénzkínálat, az olcsó pénz doppingszerként hatott a piacokra, de most a kamatemelésekkel és a jegybanki mérlegek csökkentésével elkezdődik a tisztítókúra: az amerikai tőzsdék és nemzetközi piacok mozgása jelentős részben a jegybanki intézkedéseken múlik a következő hónapokban.
picture

Az ember, aki két szellemet igyekszik egyszerre visszatuszkolni a palackba

Olvasási idő: 7 p
Jerome Powell FED-elnök 2019-es feladata extrém nehéz az amerikai részvénypiacra tekintve. Emelkedésnél hűtenie, esésnél fűtenie kell a piacokat. Ha hibázik, küszöbön a recesszió. A komfortzóna valahol 2.500 és 2.800 pont között húzódik az S&P 500 részvényindexnél.