Brexit: May postagalambbá változott

Az EU szemszögéből nézve Nagy-Britannia túlment minden határon, ami a felelőtlenséget, a döntésképtelenséget, a valóságtól való elszakadást illeti. Meg is büntetnék a briteket egy megállapodás nélküli kilépéssel, de a tegnapi döntés egyik eredménye annak biztosítása, hogy ebben az esetben is egyértelmű legyen: ha a katasztrófa-forgatókönyv lép is életbe, azt április 12-én a britek élesítik, a felelősség a kilépés kezdeményezőit és kitartó támogatóit terheli. Ép ésszel elképzelhetetlen, hogy ezek után maradna még olyan brit képviselő, aki azt hiszi, hogy az EU 27-ek az utolsó pillanatban félrerántják a kormányt, és fellazítják a kilépési egyezmény feltételeit. A következő három hétben a brit belpolitikában bármi megtörténhet: erősödtek a maradáspártiak, még a kilépés egyoldalú visszavonását sem lehet teljesen kizárni, de látni kell, hogy a megállapodás nélküli brexit továbbra is elfogadható a választók 43 százalékának, és ami még aggasztóbb, a tory párttagok 80 százaléka számára.

picture

Az Európai Tanács tegnap este egy másfélórás, reménytelen kihallgatás után arra jutott, hogy Theresa May-t brit miniszterelnökként többé nem tudja használni, ezért éjszakába nyúló erőfeszítéssel postagalambbá varázsolta ezt a hihetetlen tűrőképességű asszonyt. Annyi a dolga, hogy haza találjon, elrepüljön Londonig, és átadja az üzenetet, aztán ha onnan is küldenek valamit, akkor azt szépen visszahozza Brüsszelbe.

A brit politikának, sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a brit választóknak küldött üzenet lényege a következő: nem egy hetetek van eldönteni, hogy mit akartok, hanem legalább három, ha pedig így sem sikerül, akkor tessék indulni az EP választásokon, és mondani valami értelmeset a jövőről, különben vége a játéknak. Vagy nem.

A Tanács ülését megelőző napok, ahogy az várható volt, a Brexit esetleges elhalasztásával kapcsolatos kegyelmi kérvény benyújtásának és elbírálásának jegyében teltek – és nem alakultak jól.

SEM A BRITEK, SEM AZ EU 27-EK OLDALÁN NEM LÁTSZOTT, HOGYAN LESZ EBBŐL KÖZÖS ÁLLÁSPONT – VÉGÜL TULAJDONKÉPPEN NEM IS LETT, A HIÁNYÁT EGY ULTIMÁTUMMAL PÓTOLTÁK A 27-EK ÁLLAM- ÉS KORMÁNYFŐI.

A halasztás előkészületei és közvetlen előzményei Nagy-Britanniában

A „halasztás hete” azzal indult, hogy a politikai értelemben régóta működésképtelen brit kormány technikailag is cselekvőképtelenné vált a Brexit kérdésében. May a hétvégén, illetve hétfőn délelőtt még lebegtette annak lehetőségét, hogy akár kedden újra, harmadszor is szavaztat a novemberben aláírt, rendezett halogatásban lényegülő egyezményről, és ha csoda történik, akkor ezzel a kezében kérhet majd technikai halasztást az Európai Tanácstól. Azonban az alsóház elnökének hétfő délutáni bejelentése, mely szerint egy 400 éves procedurális szabály értelmében nem fogja megengedni a szavazást, amennyiben annak tárgya, tartalma nem változik meg alapvetően, sokkolta és lényegében technikai adminisztrátorrá minősítette vissza őfelsége kormányának fejét – ami a postagalamb státuszhoz képest még egészen előkelő volt. Egyetlen lehetősége és feladata maradt: a parlament múlt heti döntésének megfelelően megírni egy levelet, majd személyesen megpróbálni elmagyarázni legalább 27 dühös embernek, hogy mégis hogyan értette a benne foglaltakat.

A levél megírását előkészítő kormányülésen

KIDERÜLT, HOGY AMENNYIBEN MAY – EGYÉBIRÁNT SAJÁT SZÁNDÉKAI ELLENÉRE – HOSSZÚ HALASZTÁST KÉRNE, AKKOR AZZAL AZONNALI PÁRTSZAKADÁST PROVOKÁLNA A TORY-K KÖRÉBEN.

A kilépéspárti tory-k nyíltak megfenyegették, hogy ilyen esetben készek a Munkáspárttal együttműködve bizalmi szavazáson két vállra fektetni a kormányt. Megért néhány órát az a lehetőség is, hogy a halasztási kérelemben minden lesz, mint a búcsúban, rövid, technikai halasztás, ami hosszabbítható, hosszú, ami rövidíthető, de szerda délelőttre egyértelművé vált, hogy amennyiben May másnap még miniszterelnökként szeretne Brüsszelbe utazni, akkor csak a rövid, technikai halasztásra vonatkozó kérelmet írhatja bele a levélbe.

picture

Brexit – kiben mi lakik?

Mi lehet az oka, hogy a teljes katasztrófával fenyegető megállapodás nélküli Brexit is sok brit politikus számára elfogadható, sőt, akár kívánatos forgatókönyv? A különböző szempontok között egyéni ambíciók, de a nemzeti büszkeség és identitástudat is ott van.

Eleinte úgy tűnt, hogy remény sincs a hosszú halasztás keresztülvitelére

Ugyanaznap késő délután úgy látszott, hogy a hosszú halasztás brit szorgalmazói nem vesztettek ezzel semmit – Donald Tusk ugyanis keserű kimértséggel ekkor bejelentette, hogy a 27-ek kormányaival a megelőző napokban folytatott egyeztetései alapján csak egy rövid, technikai halasztásnak van realitása. És annak is csak akkor, ha a brit parlament jövő péntekig elfogadja a letárgyalt, az EU részéről érinthetetlen és mozdíthatatlan kilépési egyezményt. Ezt az a Tusk volt kénytelen elmondani, aki óriási energiával lobbizott egy akár 21 hónapos, lényegében feltétel nélküli, nyilvánvalóan a brexit leállítását célzó halasztás engedélyezése mellett. Nem csoda, hogy a fentieket úgy adta elő a sajtótájékoztatóján, mintha halálhírt kellene közölnie egy családtaggal.

picture

Brexit: a halasztás kérdése lehet az EU 27-ek egységének legnagyobb próbája

A halasztás kérdésében közel sem akkora az összhang az EU tagállamai között, mint amit a Brexit ügyében eddig láttunk. A hosszú halasztás nem garantálja, csak lehetővé teszi a visszafordulást, azon az áron, hogy közben lebénítja az Uniót és elnyújtja a bizonytalanságot.

Egy nappal korábban Michel Barnier, az EU brexit-főtárgyalója még példás következetességgel, ki tudja, hányadszor, újra elismételte a mandátumának megfelelő európai álláspontot, mely szerint csak előrehozott választás vagy népszavazás esetén lenne értelme megfontolni egy hosszabb halasztásra vonatkozó kérelmet.

KEDDRŐL SZERDÁRA TEHÁT AZ TÖRTÉNT, HOGY A TANÁCS SAJÁT KORÁBBI, ELEVE SZIGORÚNAK MONDHATÓ POZÍCIÓJÁNÁL IS KEMÉNYEBB ÁLLÁSPONTRA HELYEZKEDETT.

A 27-ek körében ráadásul nem (nem csak) a második vagy a harmadik vonalban alakult ki egy blokkoló csoport. Szerdán délelőtt bejárta a hírügynökségeket egy pletyka, mely szerint Emmanuel Macron meg fog vétózni bármiféle jelentős hosszabbítást. Órákkal később ezt a köztársasági elnök hivatala „teljes egészében spekulatív” állításnak minősítette, mondván, hogy Macron a konkrét brit kérésre fog konkrét választ javasolni a 27-eknek – de aztán ezt követően a külügyminisztere besétált a Nemzetgyűlésbe, és világosan elmondta, hogy

A FRANCIA ÁLLÁSPONT SZERINT KÉTFÉLE BREXIT LEHETSÉGES: AZ ALÁÍRT EGYEZMÉNYEN ALAPULÓ, AMELYET JÖVŐ PÉNTEKIG FOGADHAT EL A BRIT PARLAMENT, VAGY ENNEK HIÁNYÁBAN AZ A BIZONYOS „NO-DEAL” BREXIT.

Tegnap az EU csúcsra érkező Macron szó szerint ugyanezt mondta el a köré gyűlő újságíróknak, azzal a sejtelmes kiegészítéssel, hogy csak alapvető brit politikai változások esetén lenne lehetőség ezen a kereten kívül gondolkodni… a sejtelmes kiegészítés aztán fontos szerephez jutott az éjszaka folyamán.

Istennél a kegyelem, a pokol összes férőhelye pedig a brexiter britek rendelkezésére áll

Jean-Claude Juncker egy német rádiónak nyilatkozva tegnapelőtt nem először mondott olyat a rendezetlen brexittel kapcsolatban, hogy ilyen esetben „mindannyian Isten kezében vagyunk”, de azt most mondta először az Európai Bizottság elnöke, hogy „úgy hiszi, hogy néha Isten is eljut a türelme határaihoz”.

EGYMÁST ÉRTÉK, ÉRIK AZOK A NYILATKOZATOK, EURÓPAI POLITIKUSOKTÓL ÉS A TÁRGYALÓ DELEGÁCIÓ NÉV NÉLKÜL SZIVÁROGTATÓ TAGJAITÓL, AMELYEKBŐL EGYÉRTELMŰ, HOGY A 27-EK FELŐL NÉZVE NAGY-BRITANNIA TÚLMENT MINDEN HATÁRON, AMI A FELELŐTLENSÉGET, A DÖNTÉSKÉPTELENSÉGET, A VALÓSÁGTÓL VALÓ ELSZAKADÁST ILLETI.

A folyamattal kapcsolatos kiszámíthatatlanság, a vele járó mentális megterhelés, az EP választások közelsége sötét hangulatú, rideg hangvételű megszólalások sorához vezetett, a britek felé legalább a felszínen mutatott empátia elpárolgott. A türelem elfogyott, ami maradt belőle, az egy erős, pozitív irányú brit gesztus nélkül csak két hét halasztásra volt elegendő.

A 27-ek tegnapi megoldása ugyanakkor arra is alkalmas, hogy az EP választásokon való részvételre, és a kilépés félig-meddig történő elszabotálására vonatkozó, április 12-ig benyújtható ígéret feltételével ugyan, de hajlandóak tovább várni a maradáspárti többség megszilárdulására a brit közvéleményben.

Ha azonban igazságosak akarunk lenni, akkor ezen a ponton ki kell térnünk arra is, hogy

AZ EU EGÉSZ BREXITSTRATÉGIÁJA LEKÉPEZŐDIK ABBAN, AHOGY TEGNAP AZ EURÓPAI TANÁCS KEGYELMI TANÁCCSÁ ALAKULT, ÉS LESÖPÖRTE A MAY ÁLTAL KÉNYSZERBŐL KÉRT, JÚNIUS 30-IG TARTÓ HALASZTÁST.

Az EU fair, kulturált, felkészült és fegyelmezett partner volt a kilépési folyamatban, de legyen világos, hogy amikor Barnier azt ismételgette, hogy nem akarnak ők büntetni, dehogy akarnak, akkor arra Juncker örökbecsű bon mot-ja érvényes, mely szerint egy politikusnak „ha igazán komolyra fordulnak a dolgok, akkor nincs más hátra, hazudnia kell”. Tegnap éjszaka pedig a sajtótájékoztatón a megkönnyebbült Tusk ismét a brexiter politikusok pokolbéli helyéről értekezett, amikor is elmondta, hogy „a pápa szerint a pokol üres – azaz ott még rengeteg férőhely van”. „Ne menjenek a pokolba!” kiáltotta közbe a szintén jókedvű Juncker.

A BÜNTETÉST TEHÁT NAGYON IS ÓHAJTJÁK AZ UNIÓ TAGÁLLAMAI, DE SZERETNÉK, HA MINDENKI SZÁMÁRA VILÁGOS LENNE, HOGY HA A BRITEK TOVÁBBRA IS POKOLRA AKARNAK JUTNI, AKKOR ÖNKÉNT, SAJÁT IRGALMATLAN OSTOBASÁGUK OKÁN TESZIK EZT.

Ez a tegnapi döntés másik célja: a március 29-i kipottyanás a britek halasztási kérelme után némileg a 27-re húzta volna a katasztrófa felelősségét, így azonban a labda visszadobásával, a postagalamb visszaküldésével ismét egyértelmű, hogy a felelősség a kilépés kezdeményezőit és kitartó támogatóit terheli.

Nagy-Britanniában a teljes káosz hetei jönnek

Ép ésszel elképzelhetetlen, hogy ezek után maradna még olyan brit képviselő, aki azt hiszi, hogy az EU 27-ek az utolsó pillanatban félrerántják a kormányt, és fellazítják a kilépési egyezmény feltételeit – bár joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a brexit kapcsán miért is alapoznánk az ész épségére, mint kiindulási feltételre. Mégis, az Európai Tanács által kibiztosított és a britek fejéhez tartott fegyver hidegét érezve

MEGTÖRTÉNHET, HOGY LESZ ELEGENDŐ KÉPVISELŐ, AKI A JÖVŐ HÉTEN TALÁN A PARLAMENT ELÉ VALAHOGY VISSZACSEMPÉSZETT KILÉPÉSI EGYEZMÉNYT – JOBB HÍJÁN – MEGSZAVAZZA.

Megtörténhet, de nem valószínű. Ugyanis hiába nő egyre a közvéleményben a maradás támogatottsága, a kilépéspártiak elszántsága is nő, a legfrissebb kutatások szerint a választók 43%-a számára elfogadható a „no-deal” szcenárióval megvalósított kilépés is. Ennél is elképesztőbb, és legalábbis rövid távon politikailag valószínűleg sokkal fontosabb, hogy a tory párttagság több mint 80%-a számára elfogadható a „no-deal” – tehát azok a párttagok, akik a következő választások előtt döntenek az egyes választókörzetekben a jelöltek személyéről, aligha bocsátanának meg olyasmit, amit a Brexit „elárulásaként” értékelnének.

Igaz, hogy

A MUNKÁSPÁRT MINTHA DOLGOZNA AZON, HOGY LÁBRA ÁLLÍTSON EGY ÉLETKÉPES, PÁRTOK KÖZÖTTI PARLAMENTI TÖBBSÉGET, AMI A VÁMUNIÓ, SŐT, ESETLEG  A NORVÉGIA-MODELL MELLETT TENNÉ LE A VOKSÁT,

de ehhez egyrészt nagyon késő van, másrészt mindeddig nem sok látszott ebből a kívánatos többségből, harmadrészt a párt elnökét figyelve az ember egyszerűen nem tud szabadulni a gondolattól, hogy

CORBYN ALIBIZIK, IMITÁLJA A KONSTRUKTIVITÁST, SAJÁT PÁRTJA ELŐL IS TITKOLJA A VALÓS CÉLJÁT: A TALÁN A TORY-K ÖSSZEOMLÁSÁT EREDMÉNYEZŐ, KATASZTROFÁLIS, RENDEZETLEN KILÉPÉS ELŐMOZDÍTÁSÁT.

Szerda este például képes volt kirohanni Theresa May dolgozószobájából, faképnél hagyva az őt egyeztetésre hívó miniszterelnököt, azzal az ürüggyel, hogy más képviselők is jelen voltak, holott őt négyszemközti találkozóra hívták – ez tudatos, destruktív színjáték, nem együttműködés.

picture

Munkában a Munkáspárt

A brit Munkáspárt olyan zavarba ejtő őszinteséggel mondta el, hogy őket tényleg csak a hatalom érdekli, a Brexit meg legyen, ahogy alakul, hogy az edzett kelet-európai megfigyelő is megnyalja utána mind a tíz ujját.

A közvélemény maradáspárti része mostanra tisztában van azzal, hogy nem számíthat senkire: sem a saját kormányára, sem a saját ellenzékére, sem a parlamentre úgy általában, sem az EU kegyelmére.

A MEGISMÉTELT NÉPSZAVAZÁST KÖVETELŐ MOZGALOM TÖBB SZÁZEZRESRE TERVEZETT DEMONSTRÁCIÓRA KÉSZÜL LONDONBAN A HÉTVÉGÉN, DE EBBEN BÍZNI MÁR VALÓBAN A CSODAVÁRÁS MINŐSÍTETT ESETE LENNE.

Mi lehet ebből?

Ami a brit belpolitikát illeti: bármi. Ebben a helyzetben, a kétségbeesés legmélyebb bugyrában egyszerűen bármi. Az, hogy a parlament tartson egy-két tucat indikatív szavazást, vagy lecseréljék a miniszterelnököt, bőven belefér három hétbe, az EP választásokon való részvételt pedig ugyan csak a kifejezetten maradáspárti képviselők akarják, de az ezzel kapcsolatos ellenállásnak jó tesztje lesz a 27-ek ultimátuma. A kérdés ugyanis most úgy merül fel, feltételezve , hogy a kilépési egyezményt továbbra sem fogadják el, hogy vagy ti élesítitek a „no-deal” forgatókönyvet április 12-én, amit egyébként szintén leszavaztatok, szerencsétlen idióták, vagy indultok az EP választáson, amit nagyon nem szeretnétek.

A LEGIZGALMASABB, DE ENNÉL IS NEHEZEBBEN MEGUGORHATÓ MUTATVÁNY A KILÉPÉSI CIRKUSZ LEÁLLÍTÁSA LENNE.

Az Európai Bíróság tavalyi döntése értelmében ugyanis a kilépést kezdeményező tagállam egyoldalúan leállíthatja a folyamatot. Mindezidáig erről nem sok szó esett, most azonban milliós nagyságrendben támogatják online petíció formájában a választók, Donald Tusk pedig annak ellenére kajánul beleszőtte tegnap éjjel a lehetőségek ismertetésébe, hogy a Tanács döntése természetesen nem tett említést erről a lehetőségről. Ez ugyan egy nagyon valószínűtlen és abszurd megoldás lenne, de ne feledjük, hogy a Monty Python szülőhazájáról beszélünk.

Egyedül az látszik biztosnak, hogy Theresa May-t már Londonban is csak postagalambként tudják már használni, brit kormány, mint olyan, jelenleg nem létezik. Az Európai Tanács közvetlen tárgyalópartnere a brit parlament, tágabb értelemben közvetlenül a brit választó lett. Drámai fordulatból mindenesetre még egy ideig nem lesz hiány.

(Címlapkép: Flickr, a cikk először az Index Pénz beszél blogján jelent meg 2019.03.22-én. A brexitet követő teljes cikksorozatunkat itt éri el. )


Ajánló

picture

Brexit: a halasztás kérdése lehet az EU 27-ek egységének legnagyobb próbája

Olvasási idő: 7 p
A halasztás kérdésében közel sem akkora az összhang az EU tagállamai között, mint amit a Brexit ügyében eddig láttunk. A hosszú halasztás nem garantálja, csak lehetővé teszi a visszafordulást, azon az áron, hogy közben lebénítja az Uniót és elnyújtja a bizonytalanságot.
picture

Brexit: Veszélyesen optimista várakozások uralják a piacokat

Olvasási idő: 8 p
A nagy londoni házak elemzői nem elemeznek, hanem szurkolnak, a piacok is ignorálni látszanak a lehetőséget, hogy március 29-én megtörténhet a megállapodás nélküli kilépés is. Forgatókönyv persze akad több is, de befektetőként fontos a kockázatok minimalizálása.
picture

Brexit: a ráció veresége szülte kétségbeesés táplálja a reményt, de hiába

Olvasási idő: 3 p
A Brexittel kapcsolatos megvalósíthatatlan ábrándokat a legtöbben képtelenek elengedni. A józan ész próbál dacolni a valósággal, a ráció veresége szülte kétségbeesés táplálja a reményt, hogy a folyamatot vissza lehet fordítani, vagy legalább a végtelenségig elhúzni. Nem lehet.