Donald Trump, a rögeszme, a Piac Akarata és a tickrabszolgaság
Donald Trump percről percre követi az amerikai részvénypiacok alakulását. A fránya piac pedig nem hajlandó tovább emelkedni, sőt komoly esésbe fogott, miközben az elnök történelminek érzi a Kínával készülő új „kereskedelmi megállapodást”. Modern mese egy elnökről, a rögeszmék veszélyeiről, a Piac mindenható Akaratáról és a tickrabszolgaságról.
Lehet Donald Trumpot szeretni, vagy nem szeretni, egy dolgot mindenkinek el kell ismernie. Ez az ember elképesztő sikereket ért el az elmúlt három évben. Eddig szinte az összes csatáját győzelemre vitte. Ökölvívónyelven fogalmazva amióta bejelentkezett az amerikai elnökségre, azóta minden mérkőzését megnyerte. Kezdve a republikánus elnökjelöltségért folytatott csatával, folytatva az elnöki címmérkőzésig és az azóta is zajló permanens csatározásokig. Voltak kiütéses győzelmei és pontozásosak. Voltak és vannak ütközetek, ahol rengeteg ütést kap ő is, ám eddig nem kellett a padlón feküdnie. Közben a gazdasági világ egy nem kis része már csak két-három nyugtató beszedése után néz rá az elnöki Twitter-fiók tartalmára. Donald Trump mérlege eddig (hangsúlyozom eddig) veretlen.
Főhősünk és fogalmaink
Donald Trump az Egyesült Államok elnöke immár lassan két éve. Kiemelten fontosnak tartja a részvénypiacok teljesítményének az alakulását. A részvényindexekre egyfajta visszaigazolásként tekint a saját maga által kiválónak tartott elnöki gazdaságpolitikai tevékenységére vonatkozóan.A rögeszmék sajnos életünk megrontói. Életem 46 éve során az általam megfigyelt összes ember kivétel nélkül foglya volt valamilyen rögeszmének, természetesen ideértve magamat is. A rögeszme a gondolatvilágunknak egy olyan része, amiről fixen hisszük, hogy megállja a helyét. Közben a valóságban az általunk hitt dolog vagy igaz vagy nem. Vannak ártalmatlan rögeszmék és meglehetősen ártalmasak is.
A tőkepiac szinte tetszőleges szegmensét és magát a piacot is áhítatos tisztelet övezi a régóta kereskedő befektetők részéről. A piac számunkra olyan, mint egy lény, akinek van akarata és a történet végén persze mindig kiderül, hogy az lesz, amit a piac akar. Holott tulajdonképpen szinte minden időtávon az adott instrumentum keresletének és kínálatának az alakulása mozgatja az árfolyamokat. Ha az adott áron éppen többen akarnak venni, mint eladni, akkor felfelé mozdul az ár. Fordított esetben jön az áresés. A Piac Akarata nem más, mint az összes piaci szereplő akaratának az eredője.
A tickrabszolgaság a tőkepiaci szereplők életének az egyik legszomorúbb része. Ezt sajnos tízes skálán nyolcas szintű tickrabszolgaként kell leírnom ide. Tickrabszolga az, aki nem tudja elengedni a piac mozgásait és egyfolytában tudnia kell az utolsó ármozgásról is. Sok évvel ezelőtt a tickrabszolgák még csak napi húsz esetben hívták fel brókereiket árért. Aztán sokaknak az egyik szeme folyamatosan a TV képernyő alján futó tickerre tapadt. Egy szem a tickeren, egy az élet többi részén. Kész csoda, hogy ettől nem lett szemtengelyferdülésünk. Erre érkeztek az okostelefonok, amik kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy ki 15 másodpercenként, ki pedig kétpercenként tekintsen rá az utolsó árfolyamra. Közben persze a közösségi média „áldásaként” a civil emberek is tickrabszolgák lettek, csak ők éppen permanensen lájkokat vadásznak árfigyelés helyett.
Donald Trump és a Piac Akarata elképesztően jó barátságban töltötték el a 2017-es évet. Az eladók egyszerűen elfogytak, emiatt lassan, centről centre emelkedtek az árak egész évben. Ekkor még fürdött a részvénypiac a jegybanki likviditásbővítés selymesvízű tengerében, a FED a már elkezdődő kamatemeléseinek ellenére. Trump még „tett egy szívességet” a piacnak az adócsökkentéssel, amiért a piac borzasztóan hálás volt. Egy éve ilyenkor büszkén twittelte a piac erejét a saját gyermekeként szerető elnök, hogy mind a három nagy index élete csúcsán zárt. Akkor, 2017. november 28-án már 61. (!!!) alkalommal fejezte be a kereskedést élete csúcsán a Trump elnökség alatt a Dow Jones Iparági Átlag, főhősünk kedvenc részvénypiaci indexe.
Donald „Pump”
Az adócsökkentés pénzt pumpált a tőkepiacra, az amerikai indexek száguldanak, a kínai szenved, a kereskedelmi háborús villongásból az amerikai tőzsde vezető cégei akár erősebben is kijöhetnek. Bármit is látunk vagy gondolunk a regnáló elnök tevékenységéről, a legkomolyabb haszonélvezői a ciklusának a mai napig a nagytőkés amerikai részvényesek voltak.
Az idei évben az elnök és a Piac Akarata közötti barátság még alapvetően megmaradt. A viszony azonban napjainkra kezd komoly mértékben megbicsaklani.
A GLOBÁLIS RÉSZVÉNYPIACOKNAK MÁR NYÁR VÉGÉN IS KIFEJEZETTEN ROSSZ ÉVÜK VOLT IDÉN, ÁM EKKOR MÉG UTOLSÓ BÁSTYAKÉNT ÁLLTAK AZ AMERIKAI RÉSZVÉNYÁRAKBÓL KALKULÁLT INDEXEK.
A kereskedelmi háború fenyegetése
Donald Trump úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok korábban nagyon rossz megállapodásokat kötött a kereskedelmi partnereivel. Ennek a kijavítására pedig szerinte a legjobb módszer a vámok és tarifák bevezetése, illetve az ezekkel való fenyegetőzés. Amíg a piac 2017-ben lelkesen tapsolt az adócsökkentéseknek, úgy fogadta felvont szemöldökkel az idei év első negyedében a különböző tarifaötleteket. Más tényezők – például az adócsökkentésből a vállalatoknál maradó többletpénz sajátrészvény visszavásárlásokra költése – 2018 első kilenc hónapjában még ellensúlyozni tudták a kereskedelmi háborús fenyegetés negatív hatásait. Amikor 2018. február 5-én 1.175 pontot (több, mint 4%) esett a Dow Jones, az elnök azt twittelte, hogy szerinte a piac nagy hibát követ el.
A Piac Akarata (lévén az összes szereplő akaratának az eredője) azonban mindig a saját feje után megy. Ahogy azt André Kostolany írta, a piac sokszor olyan, mint a részeg ember. Harsányan nevet, amikor rossz híreket hall és elsírja magát jó hírek hallatán. Emiatt gyakran fordul elő az, hogy egy égbe húzott árfolyamnál már semmilyen kiváló hír sem tudja tovább hajtani az árat, illetve egy mélyben lévő árfolyamnál már nincs olyan rossz hír, ami tovább lökje lefelé az adott instrumentumot. A 2018 áprilisa és szeptembere közötti amerikai indexemelkedéseket is nagyon sokan nézték teljes hitetlenkedéssel. Ugyanúgy hibásnak tekintették a piaci mechanizmusokat, ahogy Trump a februári eséskor.
A háborús retorika rosszul értett bátorítást kapott
Így 2018. decemberére szerintem egyértelműen kijelenthető, hogy a piac rettenetesen megvezette az idei második és harmadik negyedéves emelkedésével Donald Trumpot. Ekkorra ugyanis már teljes erejével beindult a kereskedelmi háborús retorika, főleg Kínával szemben. Az elnök egyik rögeszméje ugyanis az, hogy napjaink agyonglobalizált világában vámokkal lehet móresre tanítani a kereskedelmi partnereket. Már a 2016-os kampányban is hangsúlyos szerepet kapott az amerikai feldolgozóipart ért sérelmek miatti elégtételvételének az igénye.
Az első kulcslépés az volt, amikor 2018. március 1-én az elnök kinyilvánította a szándékát arra, hogy 25%-os vámot vessen ki az acél, és 10%-os tarifát az alumínium importjára.
„A kereskedelmi háború jó és könnyű megnyerni azt” – nyilvánította ki elképzelését Trump március 8-án, amikor aláírta az acél- és alumíniumvámokat érintő törvényt. Ekkor, március elején ennek a lépésnek köszönhetően veszítette el a Trump-adminisztráció Gary Cohn kereskedelmi főtanácsost. Cohn korábbi Goldman Sachs-os főemberként hevesen ellenezte a kereskedelmi háborús lépéseket, ám miután nem tudta lebeszélni Trumpot erről, távozott. Az S&P 500 heti gyertyákkal ábrázolva így néz ki az elnök megválasztása óta:
Zöld nyíl jelöli a korrekció nélküli 2017-es emelkedést. A kék téglalap az idei év első negyedéve, ami a januári eufória majd az azt követő korrekció jegyében telt (amit itt felfelé terelt még a 40 hetes, azaz 200 napos mozgóátlag). A lényeg az áprilisi és szeptemberi időszak közötti (stílszerűen) rózsaszín nyíl, amely a néhány nagy technológiai részvény által hajtott „one-man show” jellegű amerikai indexemelkedést mutatja. Mindeközben azonos időhorizonton Kínában a következő módon mutat a Shanghai Composite index:
Itt is rózsaszín nyíl jelöli az idei év két középső negyedévét. Amerika, ha nem is szárnyalt, masszívan emelkedett, miközben Kína hétről-hétre esett. „A kereskedelmi háború jó és könnyű megnyerni azt.” – amit március elején írt Trump, hónapról hónapra csak erősödhetett benne. Cohn közben távozott, nem maradt ellensúly. Augusztusra már elképesztően magas lovon ült az elnök, amikor ezt twittelte a hónap első szombatján:
„A vámok sokkal jobban működnek, mint azt bárki bármikor gondolta volna. A kínai részvénypiac 27%-ot esett 4 hónap alatt, és ők tárgyalni fognak velünk. A mi piacunk erősebb, mint valaha, és drámaian fog emelkedni, amikor a jelenlegi szörnyű kereskedelmi megállapodásaink sikeresen újra lesznek tárgyalva. Amerika az első…”
Talán már ekkor sem ártott volna az elnöknek ránéznie a US Steel Group (X) részvényárfolyamának az alakulására (Trump-éra, heti gyertyák):
Az acélvámok bevezetése óta nagyon szenved ez a vezető amerikai acélipari részvény. Amikor a piac emelkedett, a US Steel esett és oldalazott (kék téglalap). Amióta a piac esik, azóta a US Steel zuhan (zöld nyíl). Az árfolyam visszaesett oda, ahol Trump megválasztásakor volt.
Amikor Trump szembesül a valósággal
Idén szeptember végén-október elején aztán a Piac Akarata hirtelen drasztikusan megváltozott. Az amerikai részvények emelkedését katalizáló tényezők kifulladtak és maradt a piacot vezető hírek élén a FED kamatemelések sorozata és Trump kereskedelmi háborúja. Ahogy a befektetők addig minden kisebb esést megvettek hónapokon át, úgy kezdtek el október elejétől minden emelkedésbe beleadni. Az S&P 500 négy hét alatt dobta le hat hónap emelkedését magáról. Donald Trump részvénypiaci szakkommentátor ajtaján, pontosabban a televízióképernyőjén pedig megjelent maga a nagybetűs Valóság. Ez a valóság az S&P 500 index képében ilyen 2018 második félévében napi gyertyákkal:
Az októberi heves esésből november végére kezdett már magához térni a piac. November 28-án komoly emelkedő nap volt (zöld téglalap) Powell FED elnök lazább kamatemelési megnyilatkozása okán. A december első hétvégéjén Argentínában megrendezett G20-as ülésen Trump és Xi kínai elnök megbeszélésének eredményeképpen 2019 első negyedévére tűzszünet köttetett a két ország közötti kereskedelmi háborúban. Erre még relatíve pozitívan reagáltak a piacok és az amerikai indexek is (barna téglalap). Ez volt a múlt hétfő. Keddre pedig elszabadult a pokol és összeroskadtak a részvényárfolyamok (kék téglalap). A piaci kommentárok az esést a hozamgörbe további laposodásával, egyes részeinek az invertálódásával magyarázták, illetve Trump is egy eléggé szerencsétlen Twitter-üzenetet kürtölt világgá. Ebben az üzenetében azt fogalmazta meg, hogy vagy nagyszerű kereskedelmi megállapodás lesz Kínával, vagy semmilyen, ő maga pedig a „vámok embere”.
Csütörtök reggelre pedig letartóztatták a Huawei pénzügyi igazgatóját, és bár azon a napon még visszahúzták az indexeket, péntekre az S&P 500 végül sokhónapos mélypontjai közelében zárt. A vezető indexek szintjén ezzel a múlt hét egy nagyon masszív esést mutatott teljesen letörölve az előző heti kimagasló emelkedést.
DRASZTIKUSAN MEGVÁLTOZOTT AZ AMERIKAI PIAC RITMUSA IS A NEGYEDIK NEGYEDÉVRE. AZ ADDIGI TRUMP KORSZAKBAN KÖZEL KÉT ÉVEN ÁT MINDEN KORREKCIÓT MEGVETTEK A PIACI SZEREPLŐK, MÍG AZ UTOLSÓ KÉT HÓNAPBAN MINDEN KOMOLYABB EMELKEDÉSBE KEMÉNYEN BELEADNAK.
Így használták fel a múlt hétfői kereskedelmi feszültség enyhüléséről szóló híradásokat is eladási alkalomként a befektetők. Mindeközben a korábban támaszként szolgáló 200 napos mozgóátlag kezd ellenállási szintté átalakulni. Donald Trump pedig nem érti ezt a dolgot.
Trump, a tickrabszolga
A Wall Street Journal pénteki írása szerint a múltheti esés közben a Fehér Házban Donald Trump tickrabszolgává vált. Elnöki teendői végzése közepette percről-percre követi a piacok mozgását. Az elnöki irodában szinte folyamatosan valamelyik üzleti csatorna fut a tévén, ahol Trump feszülten figyeli a Dow Jones alakulását. A WSJ idéz egy elnökhöz közel álló forrást, aki szerint Trump oda van ragadva a piacokhoz. A piacok mozgására Trump a közvéleménykutatásokhoz hasonló komolyságú faktorként tekint.
A beszámoló szerint az elnököt megviselte a múltheti esés. Ő történelmi léptékűnek értékelte a kínai elnökkel Buenos Airesben lefolytatott megbeszéléseit és egyáltalán nem érti, hogy miért nem reagáltak a részvényárfolyamok erre a dologra pozitívabban. Idegesen hívogatta a hét folyamán az adminisztrációhoz tartozó és a különböző külső tanácsadókat, hogy megnyugtassa magát arról, hogy nem az ő Kínával kapcsolatos lépései váltották ki a heves részvénypiaci eséseket.
TRUMP PERSZE NEM MAGÁT, HANEM A FED ÉS A FED-ELNÖK JEROME POWELL SZIGORÚ ÉS TOVÁBB SZIGORODÓ MONETÁRIS POLITIKÁJÁT LÁTTA ÉS LÁTJA AZ ESÉS KÖZVETLEN KIVÁLTÓ OKÁNAK.
Trump és a FED háborúja most lesz igazán éles
A FED nem érzékel problémát a részvénypiaci esés miatt, a tőzsde akkorát ment a 2008-as válság óta, hogy a jelenlegi esés csak egy kis lemorzsolódásnak tekinthető. Jöhet a kamatemelés, és ezzel a rosszabb időkre a mozgástér megteremtése, de Trumpnak ez nem tetszik.
A befektetők és az adminisztráció egy része ezt gyökeresen másképpen gondolja. A keddi „Tariff Man” tweet mindenképpen komoly katalizátora volt az áresésnek.
A tökéletesre árazott piac
Személyes véleményem szerint az amerikai piacok októberi megroppanása egy a saját súlya alatti esés volt. A 2008-2009-es válság mélypontja óta a vezető S&P 500 index több mint a négyszeresére emelkedett. Mindeközben a Nasdaq-100 több mint hétszerezett. Nagyon sok részvény árazása extrém feszítetté vált, kiváltképp, ha az árbevétel-arányos mutatókra nézünk. Október elejére a piac már a tökéletességre árazódott (priced to perfection). Az ilyen tökéletesre árazott piacoknak egyetlen dologra nincsen szükségük, ez pedig a bizonytalanság. Trump Kínával (és a világ többi részével) szemben folytatott kereskedelmi háborúja pedig óriási bizonytalansági faktor jelenleg a világgazdaságban. Pénteken például bizonyos Cisco dolgozók mailt kaptak, hogy lehetőség szerint ne utazzanak Kínába. Később ezt a cég cáfolta, mondván, hogy ez nem a Cisco hivatalos véleménye volt. Egyes kínai vállalatvezetők félnek, hogy esetleg a Huawei pénzügyi igazgatója után ők következhetnek. A de facto amerikai-kínai(-ír) vegyesvállalatként működő Apple részvényei szinte folyamatosan többhavi mélypontjukon vannak egy októberig szenzációs részvénypiaci teljesítmény felmutatása után.
A tőkepiaci befektetőket érintő legfontosabb fejlemény ebben a történetben az, hogy
DONALD TRUMP RÉSZVÉNYPIACI ÁRFOLYAMEMELKEDÉST ELVÁRÓ AKARATA ÉS A KERESKEDELMI VÁMOKRA VONATKOZÓ RÖGESZMÉJE SZEMBEKERÜLT A PIAC AKARATÁVAL.
December első hete ennek ékes bizonyságaként szolgált. Személyesen több mint húsz éve figyelem intenzíven a tőkepiacok működését. Megfigyelésem szerint, ha egy rögeszme került szembe a Piac Akaratával, akkor az esetek 100%-ában a Piac Akarata érvényesült. A rögeszmék alapján kereskedő piaci szereplők háromféle módon kerülhettek és kerülhetnek ki ebből a történetből.
A veretlen ember szemben a veretlen erővel
Van olyan, hogy belefeszülnek a Piac Akaratával vívott harcba, idővel megváltozik maga a piaci hangulat és újra egyező lesz annak és a rögeszmének az iránya. Erre mondja a kereskedési szakzsargon, hogy kiüli valaki a rossz pozícióját. Ezt gyakran meg lehet úszni pénzveszteség nélkül, sőt akár nagy nyereséggel is, ám az idegrendszer maradandó károsodása szinte garantált. Második esetben felismeri a piaci szereplő, hogy a piac ellene megy és kizárja a rossz pozícióját. Ez a rögeszmék jellege miatt meglehetősen ritka dolog. Egy egyszerű sima pozíció kizárása mehet könnyen, ám a rögeszmék éppen attól rögeszmék, hogy minden körülmények között hiszünk bennük, ezért ilyenkor hajlamosak vagyunk az utolsó csepp vérünkig harcolni a Piac Akarata ellen. Az utolsó csepp vérig folytatott harc végén pedig sokszor nem marad más, mint a harmadik lehetőség: a teljes tönkremenetel.
Donald Trump jelenlegi helyzete és önmagának a „vámok embereként” történő rögeszmés definiálása nem egy mezei kereskedő egyszerű esete. Az eddig veretlen mérlegű, legnagyobb hatalmú ember került szembe a szintén veretlen mérlegű „emberfeletti erővel”. A sportban egy ilyen párharcra csettintenének a nézők és a bukmékerek, ám a tőkepiacon senkinek sem jár kegyelem a Piac Akaratával vívott harcban. „Akard azt, amit a piac akar” – ez a nagyon egyszerű tanítás. A jelenlegi részvénypiaci helyzetet meglehetősen kényessé teszi az, hogy Donald Trumpnak nem áll rendelkezésére idő ahhoz, hogy kiülje az elmúlt két hónapban elromlott részvénypiaci pozícióját.
Einstein legfontosabb kérdése, a piac akarata és a harmadik lehetőség
Az összes frusztrációnk és veszteségünk forrása mindig egy és ugyanaz a dolog: valamilyen várakozással (elvárással) vagyunk a piac felé, ami nem találkozik a piac akaratával. Akarjuk azt, amit a piac akar, bizonytalanság esetén pedig a kivárás is döntés, sőt, a jó döntés lehet.
A világ vezető részvénypiaci folyamatainál egyértelműen megfigyelhető így 2018 végén a Piac Akarata. Ez nem más, minthogy a részvényárak a jelenlegi híráramlás közepette nem akarnak emelkedni. Hangsúlyozom: a jelenlegi híráramlás mellett.
AZ AMERIKAI RÉSZVÉNYINDEXEK ÁPRILISTÓL SZEPTEMBERIG RÉSZEG EMBERKÉNT VIGYOROGTAK TRUMP KERESKEDELMI HÁBORÚS ÖTLETELÉSÉRE. MOSTANRA AZONBAN A LEGFŐBB FENYEGETŐ ERŐT LÁTJÁK A BEFEKTETŐK AZ ELNÖK VÁMHÁBORÚJÁNAK AZ ESZKALÁLÓDÁSÁBAN.
Trumpnak két választása maradt emiatt mostanra. Eldobhatja magától a rögeszméjét és befejezi a kereskedelmi háborút vagy az ő tevékenysége által is az egekbe húzott részvénypiac bizonyos értelemben maga alá temeti őt is. Mellékbüntetésként ezt végignézheti tickrabszolgaként az irodájából, miközben a gazdasági híradások majd őt fogják előrángatni az esés elsőszámú okaként. A kemény dolog az elnök helyzetében az, hogy a kereskedelmi háborús rögeszméjének az azonnali teljes eldobása sem garantálná a részvénypiacok kicsit tartósabb, többhónapos emelkedését 2019 első felében.
Amikor egy éve végignéztem a feleségemmel a Netflix Kártyavár című sorozatát, amely egy fiktív amerikai elnök elképesztő pályafutásáról szól, sokszor gondoltuk azt, hogy ilyen a valóságban nem létezhet. A Kevin Spacey által játszott Frank Underwood karaktere is csinált hajmeresztő dolgokat. Az élet azonban úgy tűnik, hogy még keményebb rendező. A „Donald Trump és a piacok” című kereskedők által kötelezően végignézendő valóságshowból még csak két évad ment le. A második évad „Blame it on the FED and Powell” című utolsó epizódja még hátravan.
Valami belső megérzés azt mondatja velem, hogy a harmadik évad minden eddiginél erősebb lesz…
(Fotó: Donald Trump a 2016-os kampányban, Gage Skidmore, Wikipedia)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
.jpg){kind=link}