Brexit: a remény hal meg…
Jószerével a Concorde blog egész Brexit-sorozatát annak szenteltük az elmúlt hónapokban, hogy mindenféle alaptalan reményekről mondtuk el, hogy valóban nem többek alaptalan reményeknél. Lila lufikat igyekeztünk kipukkasztani a józan elemzés hideg és éles szerszámaival, nem zavartatva magunkat attól, hogy ezeket a lufikat Európa egyik legfontosabb országának politikai elitje fújta fel és osztogatta infantilizálódott közönségének.
Brexit – a robbanás előtti utolsó másodpercek
A múlt szerdai szerződéstervezet 600 oldalát kinyomtatni sem érdemes, a brit parlamenti matematika szinte teljes bizonyossággal kizárja, hogy ebben a formában életbe lépjen. Ha az EU vasárnap szentesíti azt, May egy politikai bombával térhet vissza a londoni parlamentbe.
Napokkal a sorsdöntőnek hazudott parlamenti szavazás előtt, hetekkel Theresa May kormányának bukása előtt, egy-két hónappal a Brexit-hez kapcsolódó politikai káosz mélypontja előtt, alig több, mint három hónappal a Brexit bekövetkezte előtt
MÉG MINDIG A STRUCCPOLITIKA JELLEMZI LEGINKÁBB A BRIT KÖZÉLETET. MÉG MINDIG NEM HISZIK EL, HOGY TÉNYLEG MEGTÖRTÉNIK.
A katasztrófa elkerülhetőségéről szóló legújabb vad remények részben a jövő keddi parlamenti szavazással, részben pedig az egész kilépési folyamat leállíthatóságával kapcsolatosak. Az, hogy a kormány által az EU-val aláírt szerződéstervezet parlamenti elfogadása közel van a lehetetlenhez, nem akadályozza meg a miniszterelnököt abban, hogy az utolsó pillanatig úgy tegyen, mintha ezen a szavazáson eldőlhetne a Brexit vagy Nagy-Britannia sorsa. Erről természetesen szó sincs, a Brexit sorsa 2016 nyarán eldőlt: meg fog történni, a feltételeit, kereteit pedig formálisan is kijelölte az Európai Unió 2017 elején.
Maynek a szerződéshez, de a szerződéssel sem lehet többsége
Theresa May szinte egyesével próbálja győzködni a tervezet ellen szavazni készülő képviselőket, hogy másítsák meg a szándékukat, pedig a szerződés parlamenti elfogadása talán hamarabb söpörné el a kormányát, mint a szinte bizonyosra vehető elutasítása. A kormánytöbbséghez szükséges észak-írországi unionista párt ugyanis egészen biztosan a tervezet ellen szavaz, nélkülük történő elfogadása esetén kész megvonni a támogatását a kormánytól, egy ilyen esetben tehát May-nek lenne egy ratifikált szerződése, viszont nem tudna elfogadtatni egy költségvetést sem. Az említett tíz észak-írországi unionista képviselő viszont pártjuk közleménye szerint nem fog megszavazni egy May elleni bizalmatlansági indítványt, amennyiben a parlament leszavazza a tervezetet, tehát nem fogják segíteni a kormány technikai megbuktatását annak totális kudarca, szimbolikus megsemmisülése esetén sem.
Ebből az következik, hogy a jövő keddi szavazás utáni napokban összesen két forgatókönyvnek van realitása: vagy nem megy át a parlamenten a tervezet, és elszabadul a pokol, a Munkáspárt azonnal beadja a bizalmatlansági indítványt, May-re iszonyú nyomás fog nehezedni, hogy lemondjon, vagy valami csoda folytán átmegy a tervezet, és a következő pillanatban May elveszíti a parlamenti többségét.
Még mindig van, aki az EU-ban reménykedik…
Vannak a kormány körül olyanok, akik átlátják ezt a nem túl bonyolult összefüggést, az ő körükben a napokban újra, ki tudja, hányadszor lábra kapott az a téveszme, hogy az EU az utolsó pillanatban segíteni fog, meg fogja édesíteni a szerződést, kiveszi belőle a parlamenti elfogadást leginkább veszélyeztető elemeket, elhárítva ezzel a no-deal szcenárió kockázatát, és megmentve Theresa May kormányát… aztán hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Gyermekmese, amely amellett, hogy politikailag is teljesen alaptalan, technikailag is kivitelezhetetlen.
vagy a bíróságban
A következő, a robbanás előtti pillanatok feszültsége által szült alaptalan remény a Brexit leállítását vizionálja.
ÓRÁKKAL A PARLAMENTI SZAVAZÁS ELŐTT AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG EGY SÜRGŐSSÉGGEL TÁRGYALT KERESETRE VÁLASZOLVA MEGMONDJA MAJD, HOGY A LISSZABONI SZERZŐDÉS ALAPJÁN AZ 50. CIKKELY RENDELKEZÉSEI SZERINT ELINDÍTOTT KILÉPÉSI FOLYAMATOT EGYOLDALÚ NYILATKOZATTAL LEÁLLÍTHATJA-E A KILÉPÉST ELINDÍTÓ TAGÁLLAM.
A Bíróság a héten azt indikálta, hogy igen, ez lehetséges, de ez legalább két ok miatt nem alapoz meg semmilyen józan reményt. Egyrészt meglehetősen furcsa lenne, ha az Európai Bíróság azt mondaná, hogy persze, bárki bármikor szórakozhat azzal, hogy elindítja a kilépést, ha olyanja van vagy csak rosszul ébredt. Lehet belpolitikai okokból nyugodtan kiírni egy jó kis népszavazást, nagy baj nem lehet, hiszen legfeljebb néhány év múlva írunk egy másik levelet is a szörnyűséges brüsszeli vízfej postacímére, és készen is vagyunk.
De tegyük fel, engedjük meg, hogy így válaszol a Bíróság – mi fog akkor történni? Elképzelhető, hogy ez a brit parlament kiállít egy olyan kormányt, amely megírja ezt a levelet? Nem. Elképzelhető, hogy ez a parlament kiír egy népszavazást arról, hogy állítsuk le a Brexit-et? Elivileg elképzelhető, de mivel erre ez a kormány nem lesz hajlandó, előtte a kormánynak buknia kell, azaz a parlament ezt vagy működő kormány hiányában, vagy önmaga feloszlatásával hozzávetőleg egyidejűleg tudná megtenni. Azaz egy kiteljesedő belpolitikai káosz közepén történne mindez, ráadásul az előrehozott választások és a megismételt népszavazás egymással egyidejűleg nem kompatibilis megoldások. És ne feledjük, hogy a megismételt népszavazás ötletét a brit politikusok döntő többsége egy alkotmányos válság potenciális kiváltójának tartja ebben a pillanatban.
Előrehozott választás – még May lemondása esetén is jöhet újabb tory próbálkozó
A következő remény az előrehozott választások lehetőségéhez kapcsolódik. A Munkáspártnak ez a célja, ennek rendel alá mindent, taktikailag helyesen. Állításuk szerint ők nagyon rövid idő alatt megállapodnának az EU-val, hiszen ők készek elfogadni a vámuniót, ami az EU által szentesített megoldás az északír-ír határ problémájára. Azonban túl azon, hogy az előrehozott választásokhoz a kormány bukásán, sikeres bizalmatlansági indítványon, vagy May lemondásán keresztül vezet az út, azaz elég rázós menet lenne az, egyáltalán nem biztos az sem, hogy „mindössze” egy karácsonyi és újévi kampányidőszak az ára a nagy megoldásnak. Ha ugyanis akad olyan tory bajnok, aki körül kialakul illetve megmarad a parlamenti többség, akkor May lemondása vagy lemondatása sem vezet el az előrehozott választásokig, jöhetne egy másik próbálkozó, ugyanezzel a parlamenttel…
Munkában a Munkáspárt
A brit Munkáspárt olyan zavarba ejtő őszinteséggel mondta el, hogy őket tényleg csak a hatalom érdekli, a Brexit meg legyen, ahogy alakul, hogy az edzett kelet-európai megfigyelő is megnyalja utána mind a tíz ujját.
A realitás minden efféle zajjal szemben az, hogy:
- Nagy-Britanna 2019.03.29-én kilép az Európai Unióból;
- ezt a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó átfogó megegyezés nélkül fogja megtenni, és így kiesik a vámunióból is;
- a 24. órában, februárban vagy márciusban elképzelhető egy kármentő, technikai jellegű segélyegyezmény, amely bizonyos halasztásokkal megkönnyítheti a legsúlyosabb következmények sokkjának elviselését;
- a jövő héten a brit parlament leszavazza a kormány és az EU által aláírt szerződéstervezetet;
- a következő hetekben Theresa May kormánya megbukik;
- a kialakuló belpolitikai káosz nagyobb valószínűséggel vezet új, hasonlóan instabil tory kormányhoz, mint a helyzetet némileg stabilizáló előrehozott választásokhoz;
- a megismételt népszavazásnak nagyon kicsi az esélye, sokkal valószínűbb, hogy legközelebb az EU-ba való visszalépésről tart majd népszavazást Nagy-Britannia – valamikor, évek múlva.
A Bexit mint Nagy-Britannia által kezdeményezett, de az EU által meghatározott keretek között lezajló politikai folyamat lényegében véget ért. Mostantól a mindkét oldalon fájdalmas gazdasági következmények, és a mélypontjához közeledő brit belpolitikai válság veszik át a főszerepet – követni fogjuk ezeket is.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
