Brexit – a robbanás előtti utolsó másodpercek

picture

Látszólag eseménydúsan dúltak teltek az elmúlt hetek a Brexit szenvedéstörténetében, valójában azonban mindösszesen annyi történt, hogy múlt az idő, ami elkerülhetetlen katasztrófák közeledtével éppen elég nagy baj magában is, sokan kifejezetten idegesek lesznek tőle, és például lemondanak a miniszteri székükről.

Az a 600 oldalas szerződéstervezet, amelynek a brit kormányon való keresztülveréséért May néhány hónapon belül másodszor fizetett a kabinet szétzilálódásával, nem mond semmit Nagy-Britannia és az EU közötti jövőbeni gazdasági kapcsolatok struktúrájáról, ennek kitárgyalására esély sincs már hónapok óta, ahogy arról többször beszámoltunk.

A szerződéstervezet lényege a halogatás. Amennyiben sikerülne véglegesíteni, akár 2021 végéig is elhúzódhatna Nagy-Britannia kiesése az Európai Unió egységes piacáról, illetve továbbra is nyitva tartaná a csak az árukra vonatkozó vámunió lehetőségét a teljes kilépést követően is, ilyen módon garantálva az északír-ír határ szabad átjárhatóságát. A brit belpolitika megbolondult állapotában ez a lehető legjobb forgatókönyv, ennek is szörnyűek lennének a gazdasági következményei, de összehasonlíthatatlanul kisebb katasztrófát okozna ez a változat, mint a vámunióból való kihullás, pláne 2019 március 30-val kezdődőleg.

Csak az ellenzékkel menne, de nincs esély a munkáspárti szavazatokra

A múlt szerdai szerződéstervezet 600 oldalát azonban kinyomtatni sem érdemes, kár a sok papírért, a brit parlamenti matematika szinte teljes bizonyossággal kizárja, hogy ebben a formában életbe lépjen. A kormány parlamenti többségéhez szükséges észak-írországi párt 10 képviselő ellene fog szavazni, és minimum 25, de akár bő 40 olyan tory képviselő is van, aki nem csak a tervezet ellen akar szavazni, de May-t is elmozdítaná a miniszterelnöki székből. Utóbbihoz ez nagyon kevés, de a Brexit szerződés leszavazásához bőven elég. Komoly ellenzéki átszavazás nélkül egyszerűen nincs esély a kitárgyalt szöveg elfogadására, márpedig a Munkáspárt és a Skót Nemzeti Párt ellene fog szavazni, a törpefrakciók vagy függetlenek pedig még együtt is kevesen lennének a lázadó tory-k kompenzálására. Van néhány munkáspárti képviselő, akik éppen a vámunió mint a reálisan elképzelhető legkevésbé katasztrofális eset szerződésbe foglalása okán hajlandóságot mutatott, hogy szembemenve a pártfegyelemmel megszavazza a tervezetet, de valószínűleg így sem lenne meg a többség, ráadásul a Munkáspárt némileg változó álláspontja ebből a vitorlából is kifogta a szelet, de erről kicsit később.

Előtte képzeljük el, mi történne, ha 1-2 szavazattal, átszavazókkal, de a kormánytöbbséghez szükséges észak-írországi Demokratikus Unionista Párt (DUP) ellenzése mellett mégis átmenne a halasztó csomag. A DUP aznap megvonná a támogatását a kormánytól, nem szavazná meg a költségvetést, amit már természetesen az esetleges ellenzéki átszavazók sem, azaz megszűnne a kormány parlamenti többsége.

KIMONDHATJUK, HOGY NINCS OLYAN LEHETŐSÉG, AMELYBEN EZ A TERVEZET POLITIKAI ÉRTELEMBEN ÉLETKÉPES LEHETNE, ESÉLYE LENNE A MEGVALÓSÍTÁSRA.

Tudja ezt Theresa May és Jeremy Corbyn is. Utóbbi, a Munkáspárt vezetője és miniszterelnök-jelöltje továbbra is az előrehozott választások kikényszerítésének lehetőségét látja a Brexit-katasztrófától terhelt közéleti válságban, egy mostanában tartott választáson ugyanis a Munkáspárt jó eséllyel többséget szerezne, bár a növekvő támogatottságuk a mérések szerint nem akkora mértékű, hogy egy egyfordulós, kizárólag egyéni körzetekből álló választási rendszerben kellő biztonsággal lehetne prognosztizálni a győzelmüket. Az alkalom azonban kétségkívül kedvezőnek tűnik a kormányzati hatalom megszerzésére.

picture

Munkában a Munkáspárt

A brit Munkáspárt olyan zavarba ejtő őszinteséggel mondta el, hogy őket tényleg csak a hatalom érdekli, a Brexit meg legyen, ahogy alakul, hogy az edzett kelet-európai megfigyelő is megnyalja utána mind a tíz ujját.

A fordulat

Néhány héttel ezelőttig a Munkáspárt vezetése olyan kevés konkrétumot mondott a Brexit ügyében, amilyen keveset csak lehetett, nem volt markáns és egységes álláspont, ez azonban mintha változott volna, egyébiránt teljes összhangban a párt taktikai érdekeivel.

A MUNKÁSPÁRT UGYANIS EGYÉRTELMŰEN BEÁLLT A VÁMUNIÓ MÖGÉ, TEHÁT AZT MONDJÁK, HOGY HA RAJTUK MÚLNA, AKKOR NAGYON GYORSAN MEG TUDNÁNAK ÁLLAPODNI AZ EU-VAL,

nem kellene halogatni a jövőbeni együttműködési keretek kialakítását sem, annak lényege a gazdasági veszteségeket minimalizáló vámunió lenne. Ez a jelenlegi helyzetben talán elfogadható a Munkáspárt Brexit-párti és maradáspárti szavazóinak egyaránt, és visszatartja a potenciálisan átszavazó képviselőieket a pártfegyelem megsértésétől, hiszen azt ajánlja nekik, amit szeretnének.

May pedig azon dolgozik, hogy a kínkeservvel kitárgyalt szerződéstervezetet valahogy emészthetőbbé tegye a potenciális tory lázadók és a DUP számára. Fontos miniszterei csoportosan követelték a múlt hét végén az „újratárgyalást”, ha ennek nem engedett volna, kétszer annyi minisztere mondott volna le egy héttel ezelőtt. Az „újratárgyalás” ötlete azonban a realitásérzék teljes hiányáról tanúskodik, ezzel inkább órákkal mint napokkal később szembesülniük is kellett. Az EU delegáció késznek tartja a szöveget, sőt, egyes tagállamok brit szempontból még ronthatnak is rajta. Akár lényeges pontokon is, mint amilyen a vámunió és az áruk szabad mozgásának pontos fogalmi szétválasztása, vagy mellékes, de fontos kérdésekben, mint Gibraltár, vagy a brit vizeken érvényes halászati jogok problémájában.

Ha a szöveget átírni nem lehet, legalábbis brit szempontból kedvezően nem, akkor tegyünk mellé egy másik szöveget – ez a projekt töltötte ki a brit miniszterelnök idejét ezen a héten. A 600 oldalas szerződéstervezet mellé gyártanak egy 20 oldalas politikai deklarációt, aminek egyebek mellett az lenne a funkciója, hogy azt elolvasva és megkönnyebbülve a mellé kézbe adott 600 oldalas nemzetközi szerződés tartalmát eddig kifogásoló kormánypárti képviselők legyenek szívesek és ne kifogásolják, amit eddig kifogásoltak… nem egy sikergyanús ötlet, de ez a Brexit-biznisz már csak ilyen.

Vasárnap élesedhet a politikai bomba

Vasárnap elvileg kifejezetten a halasztásban, annak feltételeiben lényegülő Brexit-szerződést szentesítő ülést tart az Európai Tanács, de az ilyesmiben manapság már nem lehet biztos az ember. A 27-ek állam- illetve kormányfői a hírek szerint tárgyalni nem nagyon fognak a britekkel, ugyanis Merkel megüzente, hogy a maga részéről nem így készül – vagy elkészül a mindenki által elfogadott szöveg előtte, és lesz mit szentesíteni, vagy nincs miről beszélni. Elfogyott a türelem, Merkel az Unió intézményrendszerének megerősítésével az örökségét akarja megkoronázni a következő hónapokban, talán években, ezzel akar foglalkozni, a Brexit-ből elege van mindenkinek.

Az eddig sem jó helyzet tehát egyelőre gyorsan romlik tovább. Vasárnap Brüsszelben az EU vezetői valószínűleg elhelyezik kézjegyüket egy politikai bombán, amit aztán Theresa May egy aktatáskába rejtve Londonba cipel, majd bedobja a parlamenti képviselők közé, ahol a gyújtószerkezet működésbe lép.


Ajánló

picture

Európa csatarendbe áll

Olvasási idő: 5 p
Az európai integráció mélyítésére a szándék is megvan, és a külső kényszerek is ebbe az irányba tolják az uniót, eddig egyszerűen fontosabb ügyek szorították háttérbe a kérdést. Az európai centrumért nem, a keleti perifériáért és a többsebességes Európáért inkább aggódhatunk.
picture

Brexit: csúcs után, mélypont előtt

Olvasási idő: 5 p
May sikerjelentése hazugság, pillanatnyilag tulajdonképpen tárgyalások sincsenek Nagy-Britannia és az EU között. Előbb az angol politikában kéne dűlőre jutni, de erre továbbra sem látszik valódi remény. Egyre biztosabbnak tűnik, hogy ebből káosz lesz.
picture

May megalázó körülmények között várja a jövő heti EU csúcsot

Olvasási idő: 5 p
A brit miniszterelnök voltaképpen kiesett a Brexit-tárgyalások folyamatából, az EU főtárgyalója, Michel Barnier praktikusan nyilvánvalóvá tette, hogy nem hiszi el, amit May mond, nem hiszi el, hogy őfelsége miniszterelnöke kellő politikai felhatalmazással képviseli a hazáját.