Brazília: nem olvasták a tücsök és a hangya történetét
Nagy szívességet tennénk az emberiségnek, ha a politikusképző akadémiákon kötelezővé tennénk a tücsök és a hangya történetének elolvasását. Magyarul, hogy jó időkben (nyáron) érdemes takarékoskodni azért, hogyha a rossz idők jönnek (tél) se haljunk éhen. Egy korábbi cikkben említettem, hogy a török vezetés inkább tücsök módjára muzsikál: a politikusok külföldi hitelből vásárolt népszerűséggel működtetik a rendszert, ami addig működhet, amíg a külső környezet támogató.
Törökországból indulhat a következő válság
Amit a gazdaságpolitikával jelenleg művelnek a törökök, csak Magyarország tudta megvalósítani még a 2008-as válság kirobbanása előtt.
HA EMLÍTENÜNK KELLENE MÉG NÉHÁNY SÉRÜLÉKENY, FEJLŐDŐ PIACI ORSZÁGOT, AKKOR BRAZÍLIÁT NEM HAGYHATJUK KI A SORBÓL.
A helyzete sokban különbözik Törökországétól, azonban láthatóan az ottani politikusok sem olvasták La Fontaine klasszikusát.
Nyersanyagexportőrként is fizetési mérleg hiányuk van
Brazília gazdasága strukturálisan eltér Törökországétól. Az ország jelentős mennyiségű nyersanyaggal, olajjal, cinkkel rézzel és vasérccel rendelkezik. Ezek adják a gazdaság és az export gerincét is. Ennek köszönhetően a brazil fizetési mérleg nem mutat olyan számottevő hiányt, mint a török. Fél százalék körüli a fizetési mérleg hiánya – de ez egyébként nem túl erős ahhoz képest, hogy egy nyersanyag exportőr országról beszélünk, amelyek esetében a 4-5 százalékos többletek jellemzőek inkább. Szemben a mostani helyzettel, a kétezres évek közepén Brazíliának is jelentős fizetési mérleg többlete volt, köszönhetően Kína növekvő nyersanyagéhségének és az ezzel járó magas nyersanyagáraknak.
A helyzet ma annyiban hasonlít a 2000-es évek közepére, hogy a nyersanyagárak az elmúlt néhány évben ismét emelkedésnek indultak. Mindemellett a világgazdaság is erőteljesen növekszik, ami szintén jót tesz az alapanyagáraknak és segít relatíve alacsonyan tartani az államadósság kamatterheit.
Brazíliában ugyanis az a gond, hogy az államadósság a 2009-es válságot követően a jó és a rossz időben is egyaránt nőtt. Pedig egy nyersanyagok exportjából élő ország vezetői számára vélhetően nem titok, hogy legfőbb exporttermékeik kereslete meglehetősen ciklikus, így jó és rossz időszakok viszonylag sűrűn váltogatják egymást. Nem meglepő módon, ehhez a helyzethez alkalmazkodva léteznek hangya módjára viselkedő nyersanyagtermelő országok is. Ők a jó időszakokban inkább félreteszik az export-többlettből származó megtakarításokat. Ilyen százmilliárdos tartalékokon ülő hangya ország például Norvégia, Szaúd-Arábia vagy Oroszország is.
BRAZÍLIÁBAN AZ ELMÚLT KÖZEL 10 ÉVBEN A POLITIKAI ELIT A HITELBŐL VÁSÁROLT NÉPSZERŰSÉG OLCSÓ ESZKÖZÉHEZ FOLYAMODOTT.
A szociális kiadásokat folyamatosan emelték, bizonyos esetben az alkotmányba rögzített emelési mechanizmusokat építettek be. A nyugdíjrendszer a jelenlegi struktúrában teljesen fenntarthatatlan módon működik, a kiadások a GDP 3 százalékával magasabbak, mint a bevételek. Az olló a következő években tovább nyílik, mivel a társadalom öregszik. A várható életkor folyamatosan nő, a dolgozó populáció pedig csökken.
A fentiekből az is következik, hogy a jóléti kiadások drasztikus megvágására lenne szükség, mert a jelenlegi jó időszakban is deficites a költségvetés. Megszorításokra viszont az a politikai elit, aki eddig hitelből népszerűséget vásárolt ezután sem lesz jó eséllyel hajlandó.
BRAZÍLIÁBAN A KÖLTSÉGVETÉS HIÁNYA JELENLEG OLYAN MÉRTÉKŰ, HOGY BEAVATKOZÁS NÉLKÜL AZ ÁLLAMADÓSSÁG AKKOR IS NÖVEKVŐ PÁLYÁN MARAD, HA A JELENLEGI VILÁGGAZDASÁGI KONJUNKTÚRA ÉS KÍNA NYERSANYAGÉHSÉGE A VÉGTELENSÉGIG KITART.
Adósságspirál is jöhet
2019 végére a jelenlegi kedvező környezet mellett az államadósság meg fogja haladni a GDP 82 százalékát, ami veszélyesen magas szint egy alapvetően nyersanyagok exportjából élő fejlődő ország számára.
Amennyiben a külső környezet kedvezőtlenné fordul, az államadósság gyorsan és drasztikusan fog emelkedni, ami könnyen adósságspirált idézhet elő. A magas adósságot csak egyre drágábban fogják tudni finanszírozni, az emelkedő kamatkiadások tovább növelik a költségvetési deficitet. Ez a helyzet tipikusan akkor fordul elő, amikor már a kamatok kifizetésére is hitelt kell felvenni, Brazíliában pedig már évek óta ez a helyzet.
BRAZÍLIA ABBÓL A SZEMPONTBÓL SZERENCSÉSEBB, MINT TÖRÖKORSZÁG, HOGY AZ ADÓSSÁGOT NEM KÜLFÖLDI HANEM BELFÖLDI SZEREPLŐK FINANSZÍROZZÁK, ÍGY ESETÜKBEN A POLITIKAI VEZETÉS DÖNTHET AZ ADÓSSÁG ELINFLÁLÁSA MELLETT IS.
Megtehetik, hogy az infláció felpörgetésével és így a megtakarítások bújtatott megadóztatásával enyhítsenek a gondjaikon. Ez esetben viszont összeérnek a szálak a török példával, mivel a belső vagyon elinflálásának egyszerű módja a hazai deviza leértékelése. A brazil reál idén már közel 13 százalékkal értékelődött le a dollárhoz képest. Ez nem akkora mértékű, mint a török deviza közel 50 százalékos idei mélyrepülése, de azért semmiképp sem szokványos elmozdulás. Így bár a gazdaságok eltérőek, a politikai cselekvés hiányában a gazdaság belső feszültségei mindkét esetben bár eltérő mértékben, de a hazai deviza leértékelésén keresztül oldódnak.
HA A VILÁGGAZDASÁG BÁRMILYEN OKBÓL KIFOLYÓLAG ELKEZD LASSULNI, ÉS/VAGY EZZEL PÁRHUZAMOSAN A KÍNAI GAZDASÁG NYERSANYAG IGÉNYE CSILLAPODIK, AKKOR BRAZÍLIA RENDKÍVÜL KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBEN FOGJA TALÁLNI MAGÁT.
Hogy La Fontaine meséjéből vett példával éljek, jelenleg nyár van és az ottani politikai elit nemhogy nem a felhalmozásra, hanem a további dőzsölésre koncentrál. Ők nem olvasták a történetet, így üres kamrával és némi adóssággal készülnek a télre.
(Címlapkép: AK Rockefeller, Flickr)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
